Képes Újság, 1972. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1972-10-21 / 43. szám
derült, hogy a mai Kossuth Lajos utcában levő terület nem alkalmas a múzeum céljára. Az akkori országgyűlés nem érezte át kellően az alapítás jelentőségét, még kísérletet sem tett, hogy hatáskörébe vonja az intézményt. Az anyagiakkal is szűkösen bánt, csak egy garast ajánlott fel részére a hadiadó minden forintja után. Négy év telt el az alapítást követő országgyűlés után, amikor József nádor rendezte a telek kérdését, s a végleges helyet kijelölte. A nádor helyesen érzékelte a város fejlődésének távlatait, de csak nehezen tudott megbirkózni a kortársak ellenvéleményével, akik nehezen emésztették meg azt, hogy a Nemzeti Múzeum a városkapun kívüli lakatlan helyre kerüljön. A sok huzavona, amely késleltette az építkezés megkezdését, „sajnos”, azt eredményezte, hogy Európában közben három múzeum is létesült. Így a budapesti csak a negyedik olyan múzeum, amely eredetileg is erre a célra épült. Ha az alapítást követő első terveket megvalósítják, akkor a Nemzeti Múzeum nemcsak az Európában elsőként alapított, hanem az elsőként megépített múzeum is lenne. Persze, így sincs okunk a szégyenkezésre a világ kultúrnemzetei között. Az alapítás után az anyaggyűjtés azonnal elkezdődött. Kezdetben ugyan csak lassan bővültek a készletek, sok gyűjtemény külföldre került, mert az arisztokráciát nem érdekelte, hogy az értékek közkinccsé váljanak. Mégis, 1814-re már oly mértékben gazdagodott a múzeum anyaga, hogy az érem- és régiségtárat külön kellett választani. Még az építkezés elkezdése előtt sikerült lekötni Jankovich Miklós rendkívül értékes, a maga nemében páratlan gyűjteményére a megvásárlási elsőbbséget. Az 1832—36-os országgyűlés mind a gyűjtemény megvételét, mind pedig az építkezés elkezdését megszavazta. Az épület újabb terveit Pollack Mihály készítette, s Pietro Nobile, a bécsi akadémia igazgatója vizsgálta felül Anyagi okokból, sajnos, el kellett hagyni a márvány burkolatot és a szobordíszeket. Mindössze a timpanon háromszögében láthatjuk Rafael Monti müncheni szobrászművész szoborcsoportozatát, mely Pollack Mihály elképzeléseinek megvalósítása. Középen a Pannóniát megszemélyesítő nőalak foglal helyet, kezeiben egy-egy babérkoszorú, amelyeket jobbról a tudomány és a művészet, balról a történelem és a hírnév szimbólumának nyújt át A jobb sarokban levő alak a Dunát, a bal a Drávát jelképezi. Az 1848. évi forradalom történelmi rangot is adott a múzeum új palotájának. Petőfi a múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavalja — ez a kép még mindig elevenen él. A múzeum ezután is jelentős történelmi események színhelye volt. A díszterem egészen a XIX. század végéig helyet adott az országgyűlés felsőházának. Később itt tartották Kazinczy Ferenc születésének centenáriumát (1859), Széchenyi István gyászszertartását (1860), a múzeumból kísérték utolsó útjára Teleki Lászlót (1860), Kossuth Lajost (1894), Jókai Mórt (1904) és végül Ady Endrét (1919). Századunk minden sorsfordulójának jegyeit magán viseli a múzeum. A két világháború alaposan megviselte az épületet éppúgy, mint a gyűjteményt. A húszas évek elején az egyre növekvő infláció miatt a költségvetés már a fűtésre sem volt elegendő. S mégsem lehetett kitérni az egyre sürgetőbbé vált épületbővítés elő. Nagyszerűnek bizonyult Lechner Jenő ötlete, a padlástér beépítésére. A munkálatokat már az új pénzből, a pengőből kezdték meg 1926-ban, de a rendelkezésre álló összeg kevésnek bizonyult A két világháború közötti időben új gyűjtési módszerek alakultak ki, de az akkori kormányok nem adtak ehhez elég támogatást. 1932-ben például mindössze 87 pengőt fordítottak ásatási kutatásokra. A reakciós szemlélet leginkább a történeti kiállításon látszott meg. Nemcsak a Dózsafelkelésről, de még a jobbágyságról sem tájékoztatták a látogatót. A felszabadulás után az épületen 75 helyen észlelték bombabecsapódás nyomát, a múzeum szinte romokban hevert, falai tető nélkül maradtak. Megkezdődött az újjáépítés, s a sok áldozatkész munka után az első önálló időszaki kiállítás 1947. július 12-én nyitt meg. Az ezt követő fejlődési korszakot ismét megtörte az 1956-os ellenforradalom, s megint súlyos károk érték az épületet és a gyűjteményt. Elpusztult a Természettudományi Múzeum Afrika-kiállítása, és az ásványtári gyűjtemény. Az újabb helyreállítás azonban megoldott sok régóta húzódó problémát, megkezdődött egy nagyobb szabású rekonstrukció, majd a múzeumkert átalakítása is. A 125 éves épület ma is dísze a 100 éves magyar fővárosnak. Szamay Ilona Nemzeti Múzeum , 1972 (Karff István felvételei) .