Képes Újság, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 1. szám
Székkutasi emberrel találkoztam nemrég, beszélgettünk otthoni dolgokról, gondokról. Székkutast kétféle „forrásból” ismerheti az Olvasó. Féja Géza Viharsarok című könyvéből mint a példás gazdaságú, rendezett alföldi települést, újabban pedig, hogy jó néhány éve itt tervezték fölépíteni az első szocialista mintaközséget. Behozni a nagy lélekszámú tanyai lakosságot, s letelepíteni a legkorszerűbb elvek szerint szerkesztett, városi küllemű községbe. A tervből úgyszólván semmi nem lett, s amikor az okokat keresték, egyebek között kiderült: az elképzelés igen-igen messze járt a realitásoktól, nem vette számításba a tanyán élő emberek életkörülményeit, életigényét. Kérdezem ismerősömet, mi van most Székkutassal? — Lassan-lassan alakul a község. Most már inkább költöznek be a tanyasiak, de tovább keressük a fejlődés lehetőségeit. Igen, ez a lényeg: az a népmozgalom, amit az urbanizáció, a kulturáltabb élet igénye indított el, még ma is változatlanul keresi a legjárhatóbb, a legcélravezetőbb utakat, amelyek a tanyákról, megrázkódtatás nélkül vezetik el az embereket a civilizált településközösségekbe. A tanácskozás ezeket az utakat igyekezett minél járhatóbbá tenni. Most ne is vegyük sorra az összes tanulságokat, tapasztalatokat, egyet csupán ezek közül, azt, amelyik — úgy tűnik — a legfőbb tennivalóra irányítja a figyelmet. A tanyai iskolák, gyermekek helyzetét. Bács megyében a kisiskolások 21 százaléka, ötezer-nyolcszázhatvan gyerek még osztatlan iskolában tanul, egyetlen terembe kényszerítve az első, második, harmadik és negyedik osztályosok. S ugyancsak osztatlan iskolába jár még a felső tagozatosok 9 százaléka, 2680 kisdiák. Ha más nem, már ez is magyarázza: ezek a gyerekek hátrányos helyzetűek. Hátrányban vannak a jól felszerelt, lakóhelyhez közeli, szaktanárok által vezetett iskolába járókkal szemben. S ráadásul a tanyán élő gyerek a családi környezetben sem kaphat annyi segítséget az iskolai munkához, mint városvagy községbeli pályatársai. Ismerjük jól azokat az erőfeszítéseket, amelyeket éppen az említett különbség csökkentéséért tesz a társadalom. Ismerjük az eredményeket is. A tanyai kollégiumok építését, az iskolavillamosítást. Bács megyében 1963 óta 1250 tanuló számára építettek korszerűen fölszerelt iskola szomszédságában kollégiumot. 81 tanyai iskolában gyulladt ki a legutóbbi esztendőkben, hónapokban a villany. És tanúi és részesei lehettünk a szép társadalmi összefogásnak, amelynek nyomán televíziókészülékhez jutott minden iskola. De azt is tudjuk, hogy csak Bács megyében 280 iskolában 8 és fél ezer gyermek mostoha, korszerűtlen körülmények között készül a továbbtanulásra, az életre. A végleges megoldás az lenne, ha a közeljövőben legalább 3000 gyerek számára építhetnének még a megyében diákotthont, és 41 iskolai tantermet. Ez azonban olyan vállalkozás, amelynek anyagi feltételei e pillanatban nincsenek meg. Mi a kiút? Hogyan, milyen eszközökkel lehet mégis biztosítani, hogy napról napra, évről évre csökkenjen az a különbség, ami a tanyán és egyéb településen lakó gyermekek életkörülményei között tapasztalható? A tanyajárás, a Bács megyei látogatás során a népes csoport eljutott a lajosmizsei tanyamúzeumba, az izsáki kollégiumba, és egy tanyai iskolába is. E sorok írója bevallja, hogy amikor az autókaraván a fülöpházi tanyai iskola felé vette útját, kicsit bosszankodott. Igen, mert még esztendeje sincs, már járt ebben az iskolában, ismeri a körülményeket Akkor a megye vezetői nem minden büszkeség nélkül mutatták be: lehet tanyán is, tanyai iskolában is kulturált körülmények között tanítani. Áramfejlesztőt kapott az iskola, televíziót, a gyerekek oktatásához tehát két alapfeltétel már adott. A bosszankodás, persze, nem tartott soká. Csak a megérkezésig. A régi, egyszerű iskola helyén egy — minek is nevezzük? — majdnem meseházikókat találtunk. Tiszta, új minden, vadonatpiros színűek, rend, tisztaság mindenütt. De belül, a tanteremben!... Néhány pillanat, és mindenki elfeledkezett arról, hogy valahol egy rettenetesen nagy pusztaság közepén van, gémeskutak, petróleumlámpák, földutak néptelen tájain. Újjászületett az iskola. Társadalmi munkával építették újjá, hozták rendbe az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat munkásai. Két tanterem van az iskolában, az egyikben folyik a tanítás, a másikban, ipari televízió segítségével — a tanítás tanulmányozása. Kísérleti tanításról van szó. Miben is áll a fülöpházi kísérlet lényege? Egy más alkalommal érdemes lenne szemügyre venni a magyar Iskolatelevízió munkáját, munkának azt a részét, hogy vajon a televízióban sugárzott anyag mennyire áll szinkronban a központi segítségre legjobban rászoruló tanyai gyerekek értelmi fejlettségével? Mennyire tud kapcsolódni az élő tanításhoz? Bács megyében a népművelés vezetői megállapították, hogy az iskolai tapasztalatok szerint ezek az adások magasabb szintűek annál, amit a tanyai iskolákban használni lehet. Így született meg az audiovizuális módszer gondolata, aminek a lényege, hogy egy magnetofonról két csatornán át, fülhallgató segítséget Tanácskozásra hívta nemrég Bács megyébe a KISZ Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az ország különböző részeiből mindazokat, akiket vagy hivatalból vagy elhivatottságból így, vagy úgy, de foglalkoztat a tanyakérdés, s ezen belül is a tanyai gyerekek, iskolák helyzete, sorsa. Vita, tanácskozás, kísérletezés ... Nem sok ez? Nem túlzás ez? Ha a tanyák életét nem is ismernénk, csak a kétnapos tanácskozás, tanyajárás tanulságait halljuk, már akkor is azt kell mondanunk: nem! Tenni kell ebben az ügyben addig, amíg — a költő szavaival — nem ragyog minden ház ablakán Bács megyében a kisiskolások több mint húsz százaléka tanyán él, tanyáról jár az iskolába Nemcsak fölsőtagozatosokat, a legkisebbeket is befogadja az izsáki kollégium