Képes Újság, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-13 / 2. szám

CIGÁNYOK... pókban is élni kell, mert nagy a család. A TEMAFORG-nál nem kap­na annyi fizetést, mint a tsz­­ben, mégis oda vágyik? — Tudjuk, hogy a rongy­gyárban kevesebb lenne a ke­resetünk, de állandó, biztos munkánk volna mindennap. Ha nem vesznek fel bennünket, ezzel valamennyiünket rákény­­szerítenek arra, hogy ismét vándormadarak legyünk. — Azon kívül, hogy cigányok, nincs más oka annak, hogy el­zárkóznak a felvételük elől? Sztojka János elkomorodik: — Nem tagadom, miért is ta­gadnám, van ok az idegenke­désre. Sajnos, akad köztünk még olyan ember, aki nem tud ellenállni a sok rongynak, és átmászik érte a kerítésen. De olyanok is dugnak el a renge­teg kacatból, akik ott dolgoz­nak, és nem cigányok. — Volt már panasz a mun­kájukra? Fegyelmit kaptak? — Eddig még mindenhol elé­gedettek voltak velünk. Kérdez­zék meg, nem ragad a kezünk. Jaj lenne annak a cigánynak, aki szégyent hozna a fejünkre. A gyár igazgatója, Kóta György büszkén vezet végig az új üzemen, hogy bemutassa a modern gépeket. — Szépek a teljesítmények is — mondja —, csak az a baj, hogy a gyárat éppen oda telepí­tették, ahol a legtöbb cigány lakik egy helyen. És a rongy­hegyek láttán feltámadt ben­nük a vágy: adni-venni, ahogy a szüleik tették. S ha a porté­kához ingyen lehet hozzájutni, annál jobb. A rongy­paradi­csom valósággal megbabonázta őket. Voltak olyanok is, akik csupán azért vetették át magu­kat a kerítésen, hogy egyszer végre kedvükre kotorásszanak, turkáljanak a foszlott ruhák, tépett fehérneműk, ágyneműk között, s nem vittek el semmit, miután kielégítették a kíváncsi­ságukat. Vajon mit művelnének ezek az emberek, ha bekerül­nének a gyárba? — Ez a gyár Európa egyetlen ilyen jellegű létesítménye — folytatja. — Géptisztítórongyot és más hasonló cikkeket készí­tünk. Háromezerkétszáz tonna anyagot kell feldolgoznunk évente. Főleg betanított mun­kások állnak a gépek mellett, de hogy a futószalagnál ne le­gyen különösebb probléma, tan­folyamot szervezünk számukra. Ezt mindenkinek el kell végez­ni. Nem tudom, hogy azzal a cigánnyal, aki már az ötödik,­­hatodik általánosból kimaradt,­­vállalkozhatunk-e erre? Áporkán, az Egyetértés Tsz­­.ben Cserényi Dezső mezőgaz­dász örömmel dolgozik együtt a cigányokkal, és amikor majd ismét megindul a munka a ha­tárban, visszavárja őket. Most, a tél elején ajándékcsomagot is küldenek a kunszentmiklósi Sztojka-brigádnak. — Nekünk sosem volt pana­szunk a cigányokra. Azért, mert akad, aki lop közöttük, nem szabad általánosítani — mondja a szövetkezet mezőgazdásza. — A munkát, amellyel megbíztuk őket, pontosan elvégezték. Sőt, még olyan feladatokra is vállal­koztak, amelyektől a tsz-tagok távoltartották magukat. Éjjel hordták a gabonát, hogy időben tető alá kerüljön. Sőt, tizenhat órai munka után még kirakták a műtrágyát is a vagonból, hogy ne kelljen kötbért fizetnünk érte. — És a tsz-tagok nem ide­genkedtek tőlük? — Kezdetben igen. De ami­kor látták, hogy szorgalmasak, megbízhatóak, befogadták őket. A TEMAFORG vezetői még nem szereztek megnyugtató ta­pasztalatokat a Sztojkáékhoz hasonló munkásemberek meg­bízhatóságáról. Lehet, hogy kel­lemesen csalódnának, ha előle­geznék a bizalmat... Semmi esetre sem tudunk egyetérteni az embereknek ilyen elmarasz­taló megkülönböztetésével, csak azért, mert cigányok. Kép és szöveg: András Ida Akik már dolgoznak a gyárban... Hinni kellene a cigányoknak — mondja Kupa Rudolf ... és akik — legalábbis egyelőre — csupán külső szemlélők lehetnek .

Next