Képes Újság, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-13 / 2. szám
CIGÁNYOK... pókban is élni kell, mert nagy a család. A TEMAFORG-nál nem kapna annyi fizetést, mint a tszben, mégis oda vágyik? — Tudjuk, hogy a rongygyárban kevesebb lenne a keresetünk, de állandó, biztos munkánk volna mindennap. Ha nem vesznek fel bennünket, ezzel valamennyiünket rákényszerítenek arra, hogy ismét vándormadarak legyünk. — Azon kívül, hogy cigányok, nincs más oka annak, hogy elzárkóznak a felvételük elől? Sztojka János elkomorodik: — Nem tagadom, miért is tagadnám, van ok az idegenkedésre. Sajnos, akad köztünk még olyan ember, aki nem tud ellenállni a sok rongynak, és átmászik érte a kerítésen. De olyanok is dugnak el a rengeteg kacatból, akik ott dolgoznak, és nem cigányok. — Volt már panasz a munkájukra? Fegyelmit kaptak? — Eddig még mindenhol elégedettek voltak velünk. Kérdezzék meg, nem ragad a kezünk. Jaj lenne annak a cigánynak, aki szégyent hozna a fejünkre. A gyár igazgatója, Kóta György büszkén vezet végig az új üzemen, hogy bemutassa a modern gépeket. — Szépek a teljesítmények is — mondja —, csak az a baj, hogy a gyárat éppen oda telepítették, ahol a legtöbb cigány lakik egy helyen. És a rongyhegyek láttán feltámadt bennük a vágy: adni-venni, ahogy a szüleik tették. S ha a portékához ingyen lehet hozzájutni, annál jobb. A rongyparadicsom valósággal megbabonázta őket. Voltak olyanok is, akik csupán azért vetették át magukat a kerítésen, hogy egyszer végre kedvükre kotorásszanak, turkáljanak a foszlott ruhák, tépett fehérneműk, ágyneműk között, s nem vittek el semmit, miután kielégítették a kíváncsiságukat. Vajon mit művelnének ezek az emberek, ha bekerülnének a gyárba? — Ez a gyár Európa egyetlen ilyen jellegű létesítménye — folytatja. — Géptisztítórongyot és más hasonló cikkeket készítünk. Háromezerkétszáz tonna anyagot kell feldolgoznunk évente. Főleg betanított munkások állnak a gépek mellett, de hogy a futószalagnál ne legyen különösebb probléma, tanfolyamot szervezünk számukra. Ezt mindenkinek el kell végezni. Nem tudom, hogy azzal a cigánnyal, aki már az ötödik,hatodik általánosból kimaradt,vállalkozhatunk-e erre? Áporkán, az Egyetértés Tsz.ben Cserényi Dezső mezőgazdász örömmel dolgozik együtt a cigányokkal, és amikor majd ismét megindul a munka a határban, visszavárja őket. Most, a tél elején ajándékcsomagot is küldenek a kunszentmiklósi Sztojka-brigádnak. — Nekünk sosem volt panaszunk a cigányokra. Azért, mert akad, aki lop közöttük, nem szabad általánosítani — mondja a szövetkezet mezőgazdásza. — A munkát, amellyel megbíztuk őket, pontosan elvégezték. Sőt, még olyan feladatokra is vállalkoztak, amelyektől a tsz-tagok távoltartották magukat. Éjjel hordták a gabonát, hogy időben tető alá kerüljön. Sőt, tizenhat órai munka után még kirakták a műtrágyát is a vagonból, hogy ne kelljen kötbért fizetnünk érte. — És a tsz-tagok nem idegenkedtek tőlük? — Kezdetben igen. De amikor látták, hogy szorgalmasak, megbízhatóak, befogadták őket. A TEMAFORG vezetői még nem szereztek megnyugtató tapasztalatokat a Sztojkáékhoz hasonló munkásemberek megbízhatóságáról. Lehet, hogy kellemesen csalódnának, ha előlegeznék a bizalmat... Semmi esetre sem tudunk egyetérteni az embereknek ilyen elmarasztaló megkülönböztetésével, csak azért, mert cigányok. Kép és szöveg: András Ida Akik már dolgoznak a gyárban... Hinni kellene a cigányoknak — mondja Kupa Rudolf ... és akik — legalábbis egyelőre — csupán külső szemlélők lehetnek .