Képes Újság, 1975. július-december (16. évfolyam, 29-52. szám)

1975-10-04 / 40. szám

ló Mindennapi hírhozón! Ősi sóvárgás él az emberben, hogy hírt kapjon távoli szerettei­ről, távoli tájok eseményeiről, és hírt küldjön önmagáról. Ugyan ki gondol ma arra, miközben postá­ra adja a levelét, hogy olyan kiváltságot élvez, amely néhány ezer évvel ezelőtt csak a fáraók­nak és a császároknak jutott. Vá­logatott gyorsfutáraik 7—8 kilo­méteres sebességgel futottak, lo­­vasstafétáik 17 kilométeres gyor­sasággal vágtáztak. Ma ezen csak mosolygunk. Ám a fáraóknak már 5000 évvel ezelőtt is volt légi­postájuk, a kiépített postaga­­lamb-hálózaton 80-90 kilométeres óránkénti sebességgel repült a hír. Trója elestének hírét — 3000 esztendőnél is régebben — alig három óra alatt, fényjelek lánco­lata vitte a 450 kilométerre levő mükénéi palotába. A levelezés csak a rómaiak korában vált ál­talánosabb gyakorlattá. Kiépített útvonalaikon az állomáshelyeket „positiae mansiones” elnevezéssel illették, és a „positiae” szóból alakult egy egy évezred folyamán a „posta" kifejezés. A magyar hírközlés első embe­rei lovas futárok voltak, a fejedel­mek szolgálatában. Évszázadokon át a hadba hívó jel a véres kard­dal száguldó futár volt. A levelet marhahajcsárok, vándorló szerze­tesek, iparosok, diákok vitték, al­kalomszerűen. 1722-ben III. Károly adta ki az első postarendeletet, amellyel állami kezelésbe utalta a híradást. A magyar posta gya­korlati megszervezője II. Rákóczi Ferenc volt, aki a szabadságharc idején négy hírközlő vonalat ala­pított az országban. Ennyit a rég­múltról. Aki 1945 kora tavaszán lépett a postaládához, papírszalagot ta­lált, rajta a következő szöveggel: „Figyelem! Levelét még ne dobja be, a postaforgalom egyelőre szünetel." Hol tartunk ma? Az országban 3200 postahivatal dolgozik és levelet, 1,2 milliárd hírlapot, 12 mintegy 15 ezer ötrekeszes külte­rületi postaláda szolgálja a falusi és tanyai lakosságot. Évenként több mint félmilliárd levelet, 1,2 milliárd hírlapot, 12 millió csoma­got, 11 millió táviratot szállít a posta. A táviratok fele dísztávirat és ebben elsők vagyunk a világon; ha ebből ítélünk, mi vagyunk a vi­lág legszívélyesebb népe! Telefonálni ugyancsak nagyon szeretünk, csupán a helyi beszél­getések száma háromnegyed mil­liárd! A posta azok­ban a közsé­gekben, ahol a kézikapcsolású telefonközpont nem tart éjjel-nap­pali szolgálatot, az utcán, rend­szerint a postahivatal előtt úgyne­vezett segélykérő nyilvános tele­fonokat működtet Több mint 2000 ilyen készülék működik. Kevesen tudják, hogy bárki, bárhová tele­fonálhat rajtuk, a beszélgetés költségét a hívott félnek számláz­zák. Magyarországról a világ minden országával beszélhetünk telefonon. Egy-egy külföldi telefon­­beszélgetés alkalmával kalandos utakon utazik a hang:­tenger alatti kábeleken, levegőben vagy éppen az űrben. A legújabb: Budapest egy ré­széről már otthonról közvetlenül is hívható a világ. Ha valaki Moszkvával kíván beszélni, jár­ Találkozás Cegléd tanyavilágában, az ugyeri boltnál. Dezső Ferenc naponta 11 órakor érkezik a zöld autóval, s déli 12 óráig áll a SS rekeszes postaláda előtt a mozgó postahivatal. (Címlapunkon: a kecskeméti Barna János, a Posta kiváló dolgozója)

Next