Képes Újság, 1976. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)

1976-01-03 / 1. szám

Az esztendő fordulóján Az ünnepi, meghatott percekben, esztendő fordulóján, amikor el­hangzik a tévében a Himnusz, s mozdulunk, hogy köszöntsük egy­mást az új évben; amikor összekoccintjuk poharainkat, egészséget, boldogságot, békességet kívánva egymásnak, még nem gondolunk a másnapra, az új esztendőre. Az új év, a hetvenhatos, aminek küszö­bét éppen átléptük, messzinek tűnik még. A dolgos napok, hetek vár­ható gondjai, remélt örömei nem jutnak eszünkbe, valahol a tuda­tunk mélyén bújkál csak, hogy a meghatott percek után, a könnyű mámor múltával, másnap ott folytatjuk, ahol az ünnepre készülődés előtt abbahagytuk. Ott, s úgy folytatjuk-e, ahol és ahogyan abbahagytuk? Kimondott vagy csak gondolt fogadalmat teszünk ilyenkor: új év - új élet. Számvetést csinálunk, mérlegre tesszük cselekedeteinket, tervezünk, álmodozunk is olykor, mellőzve sokszor a realitásokat, a lehetőségeket: „De jó lenne... bárcsak sikerülne..." Sorba vesszük elmulasztott tennivalóinkat — „majd az új évben megcsináljuk!” —, botlásainkat okulásul idézzük vissza, sikereinket alapnak tekintjük, amire az új évben is építhetünk. Ott, s úgy folytatjuk-e ahol és ahogyan abbahagytuk? A naptár csak az esztendő fordulóját jelzi, életünkben nem lehet fordulópont a pirossal nyomtatott január elseje. Csupán alkalom a számvetésre, s nemcsak az egyes ember vagy a család, hanem a nagyobb közösség, az ország életében is. És ezek az egyéni, családi és orszá­gos számvetések mégiscsak új utat jelölnek, vagy legalábbis más­milyent, mint amilyen az előző volt. Számvetést csinált az ország is: a parlament három napon át tár­gyalta a magunk mögött hagyott hetvenötös év, s a nagyobb idő­szak — öt esztendő — munkájának eredményeit, tapasztalatait. Ez utóbbiak alapján — felmérve helyzetünket, lehetőségeinket is — meg­jelölte az utat, a következő évre és törvényt fogadott el, népgazdasá­gunk ötödik ötéves tervének alapokmányát. Ott folytatjuk-e, s úgy, azon az úton járunk-e ebben a január el­sejével­­kezdődő ötesztendős időszakban, amelyen jártunk a múlt öt évben? Harmadszor íródik le ez a kérdés, s nem hatáskeltő, vissza­térő fordulatnak szánva. Jogos a kérdés, hiszen annyi minden történt fél évtized alatt velünk, s körülöttünk a világban, annyi mende­mon­­da kelt szárnyra, hogy talán sokakban fészket rakott a gondolat: ez­után másként lesz, más lesz az életünk. A párt XI. kongresszusa világosan kimondta: tovább haladunk a kipróbált úton, a kitűzött cél, a fejlett szocialista társadalom felépí­tése felé. A cél pedig nem változott, nem változtatott rajta a vajúdó világ sokféle gondja, aminek hatása alól, természetesen, a mi ha­zánk sem vonhatta ki magát. Ezernyi szál köt bennünket a nagyvi­lághoz, erős kötelékek a szocialista közösséghez. A fejlődés és az elmaradás egyaránt új problémák elé állít, ami­ket meg kell oldani. A gyors előrehaladás valamely területen éppen­­úgy lehet a további fejlődés gátlója, mint a lemaradás az élet, a gazdaság más területén. Mindezeket meglátni, reálisan fölmérni, mindezekből a megfelelő következtetéseket levonni, s annak alapján tervezni, nem könnyű do­log. Még nehezebb kimondani az ország színe előtt, hogy nehezebb dolgunk lesz, több tennivaló vár az ország minden polgárára, ha a kitűzött célt el akarjuk érni. S mert a célkitűzésről nem mondunk, nem mondhatunk le, elhangzott a parlamentben: „Tisztában vagyunk azzal, hogy gazdaságpolitikánk legfőbb céljait a jövőben csak az ed­digieknél jóval nagyobb erőfeszítések útján tudjuk megvalósítani". Nagyobb erőfeszítések útján ... A pénzügyminiszter szavait idéz­tük, s ez az őszinte, kendőzetlen szókimondás, amely politikánkat jellemzi, megnyugvással tölthet el mindannyiunkat. Megnyugvással pedig azért, mert ez záloga is egyben annak, hogy ami célt magunk elé tűztünk, azt meg is valósítjuk. Jobb szembenézni a gondokkal, mint elkendőzni azokat. A felnőtt társadalomhoz szóló nyílt beszéd cselekvésre késztet, a ködösítés pedig leszerel, elégedetlenséget szül. Az új esztendőben pedig cselekvésre van szükség; minden poszton több, jobb, ésszerűbb, hatékonyabb munkára. És a köz joggal várja el a minisztertől éppúgy, mint a traktorostól, az építőmunkástól, a mérnöktől, a munka megszervezőjétől és végrehajtójától a jobb mun­kát. A köz, az ország előrehaladásának érdekében, mert csak azzal együtt boldogulhat az egyén is. Azzal együtt és csak annak arányá­ban, ahogyan hozzájárul a javak gyarapításához. Mert erről is hang­zott el őszinte szó az országgyűlésen: ,,A munka díjazását aszerint kell igazságosabbá tenni, hogy a kollektíva eredményeihez saját munkájával ki, mennyivel járult hozzá.” Rajtunk múlik tehát, a tervet megvalósítókon, minden dolgos em­beren, hogy boldogulásunk most megrajzolt útján elérjük-e a kitű­zött célt. S hogy elérjük, ahhoz odaadó, lelkiismeretes munkára van szükség. Ehhez kívánunk sikert az új esztendő küszöbén. Sikert, bol­dogulást és jó egészséget minden olvasónknak. Antal Károly HÍR • TfAlflRftT KÜLKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS Decemberben írták alá az 1976-1980. évi magyar­mongol hosszúlejáratú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást, valamint a két országnak az elkövetke­zendő öt évre szóló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésére vonatkozó okmányokat. A dokumen­tumokat D. Szaldon államminiszter, a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter látta el kézjegyével. (Fotó: Tóth István, MTI) „ATOMVÁROS" Pakson, az épülő „atomvárosban" az elkészült lakó­épületek között, amelyeket most még munkásszállásnak használnak, már parkosításhoz készülnek és a járdá­kat építik (Fotó: Bajkor József, MTI) MÁV ÓVODA A MÁV Budapesti Igazgatósága új százszemélyes óvo­dát és 60 személyes bölcsödét adott át Rákospalotán, a MÁV Landler Jenő lakótelepen. A budapesti igaz­gatóság területén az idén kétszázharminchárommal több vasutas-óvodás-bölcsödés gyereket tudtak elhe­lyezni (Fotó: Benkő Imre, MTI) KÉPES ÚJLAG. A Hazafias Népfront képes hetilapja. Főszerkesztő: Gerencséri Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség: Budapest Vili. Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660. Postacím: 1985 Budapest. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: 1959 Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a­ Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hír­lap Irodánál (Budapest V. József nádor tér 1.) Előfizetési díj:1 hónapra 14,— Ft, negyedévre 42,— Ft, félévre 84,— Ft, egész évre 168,— Ft. 1­­75.3932 Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs mélynyomás , , Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: *64o!­­ 2

Next