Képes Újság, 1976. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)
1976-01-03 / 1. szám
Az esztendő fordulóján Az ünnepi, meghatott percekben, esztendő fordulóján, amikor elhangzik a tévében a Himnusz, s mozdulunk, hogy köszöntsük egymást az új évben; amikor összekoccintjuk poharainkat, egészséget, boldogságot, békességet kívánva egymásnak, még nem gondolunk a másnapra, az új esztendőre. Az új év, a hetvenhatos, aminek küszöbét éppen átléptük, messzinek tűnik még. A dolgos napok, hetek várható gondjai, remélt örömei nem jutnak eszünkbe, valahol a tudatunk mélyén bújkál csak, hogy a meghatott percek után, a könnyű mámor múltával, másnap ott folytatjuk, ahol az ünnepre készülődés előtt abbahagytuk. Ott, s úgy folytatjuk-e, ahol és ahogyan abbahagytuk? Kimondott vagy csak gondolt fogadalmat teszünk ilyenkor: új év - új élet. Számvetést csinálunk, mérlegre tesszük cselekedeteinket, tervezünk, álmodozunk is olykor, mellőzve sokszor a realitásokat, a lehetőségeket: „De jó lenne... bárcsak sikerülne..." Sorba vesszük elmulasztott tennivalóinkat — „majd az új évben megcsináljuk!” —, botlásainkat okulásul idézzük vissza, sikereinket alapnak tekintjük, amire az új évben is építhetünk. Ott, s úgy folytatjuk-e ahol és ahogyan abbahagytuk? A naptár csak az esztendő fordulóját jelzi, életünkben nem lehet fordulópont a pirossal nyomtatott január elseje. Csupán alkalom a számvetésre, s nemcsak az egyes ember vagy a család, hanem a nagyobb közösség, az ország életében is. És ezek az egyéni, családi és országos számvetések mégiscsak új utat jelölnek, vagy legalábbis másmilyent, mint amilyen az előző volt. Számvetést csinált az ország is: a parlament három napon át tárgyalta a magunk mögött hagyott hetvenötös év, s a nagyobb időszak — öt esztendő — munkájának eredményeit, tapasztalatait. Ez utóbbiak alapján — felmérve helyzetünket, lehetőségeinket is — megjelölte az utat, a következő évre és törvényt fogadott el, népgazdaságunk ötödik ötéves tervének alapokmányát. Ott folytatjuk-e, s úgy, azon az úton járunk-e ebben a január elsejévelkezdődő ötesztendős időszakban, amelyen jártunk a múlt öt évben? Harmadszor íródik le ez a kérdés, s nem hatáskeltő, visszatérő fordulatnak szánva. Jogos a kérdés, hiszen annyi minden történt fél évtized alatt velünk, s körülöttünk a világban, annyi mendemonda kelt szárnyra, hogy talán sokakban fészket rakott a gondolat: ezután másként lesz, más lesz az életünk. A párt XI. kongresszusa világosan kimondta: tovább haladunk a kipróbált úton, a kitűzött cél, a fejlett szocialista társadalom felépítése felé. A cél pedig nem változott, nem változtatott rajta a vajúdó világ sokféle gondja, aminek hatása alól, természetesen, a mi hazánk sem vonhatta ki magát. Ezernyi szál köt bennünket a nagyvilághoz, erős kötelékek a szocialista közösséghez. A fejlődés és az elmaradás egyaránt új problémák elé állít, amiket meg kell oldani. A gyors előrehaladás valamely területen éppenúgy lehet a további fejlődés gátlója, mint a lemaradás az élet, a gazdaság más területén. Mindezeket meglátni, reálisan fölmérni, mindezekből a megfelelő következtetéseket levonni, s annak alapján tervezni, nem könnyű dolog. Még nehezebb kimondani az ország színe előtt, hogy nehezebb dolgunk lesz, több tennivaló vár az ország minden polgárára, ha a kitűzött célt el akarjuk érni. S mert a célkitűzésről nem mondunk, nem mondhatunk le, elhangzott a parlamentben: „Tisztában vagyunk azzal, hogy gazdaságpolitikánk legfőbb céljait a jövőben csak az eddigieknél jóval nagyobb erőfeszítések útján tudjuk megvalósítani". Nagyobb erőfeszítések útján ... A pénzügyminiszter szavait idéztük, s ez az őszinte, kendőzetlen szókimondás, amely politikánkat jellemzi, megnyugvással tölthet el mindannyiunkat. Megnyugvással pedig azért, mert ez záloga is egyben annak, hogy ami célt magunk elé tűztünk, azt meg is valósítjuk. Jobb szembenézni a gondokkal, mint elkendőzni azokat. A felnőtt társadalomhoz szóló nyílt beszéd cselekvésre késztet, a ködösítés pedig leszerel, elégedetlenséget szül. Az új esztendőben pedig cselekvésre van szükség; minden poszton több, jobb, ésszerűbb, hatékonyabb munkára. És a köz joggal várja el a minisztertől éppúgy, mint a traktorostól, az építőmunkástól, a mérnöktől, a munka megszervezőjétől és végrehajtójától a jobb munkát. A köz, az ország előrehaladásának érdekében, mert csak azzal együtt boldogulhat az egyén is. Azzal együtt és csak annak arányában, ahogyan hozzájárul a javak gyarapításához. Mert erről is hangzott el őszinte szó az országgyűlésen: ,,A munka díjazását aszerint kell igazságosabbá tenni, hogy a kollektíva eredményeihez saját munkájával ki, mennyivel járult hozzá.” Rajtunk múlik tehát, a tervet megvalósítókon, minden dolgos emberen, hogy boldogulásunk most megrajzolt útján elérjük-e a kitűzött célt. S hogy elérjük, ahhoz odaadó, lelkiismeretes munkára van szükség. Ehhez kívánunk sikert az új esztendő küszöbén. Sikert, boldogulást és jó egészséget minden olvasónknak. Antal Károly HÍR • TfAlflRftT KÜLKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS Decemberben írták alá az 1976-1980. évi magyarmongol hosszúlejáratú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást, valamint a két országnak az elkövetkezendő öt évre szóló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésére vonatkozó okmányokat. A dokumentumokat D. Szaldon államminiszter, a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter látta el kézjegyével. (Fotó: Tóth István, MTI) „ATOMVÁROS" Pakson, az épülő „atomvárosban" az elkészült lakóépületek között, amelyeket most még munkásszállásnak használnak, már parkosításhoz készülnek és a járdákat építik (Fotó: Bajkor József, MTI) MÁV ÓVODA A MÁV Budapesti Igazgatósága új százszemélyes óvodát és 60 személyes bölcsödét adott át Rákospalotán, a MÁV Landler Jenő lakótelepen. A budapesti igazgatóság területén az idén kétszázharminchárommal több vasutas-óvodás-bölcsödés gyereket tudtak elhelyezni (Fotó: Benkő Imre, MTI) KÉPES ÚJLAG. A Hazafias Népfront képes hetilapja. Főszerkesztő: Gerencséri Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség: Budapest Vili. Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660. Postacím: 1985 Budapest. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: 1959 Budapest Vili., Blaha Lujza tér 3. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V. József nádor tér 1.) Előfizetési díj:1 hónapra 14,— Ft, negyedévre 42,— Ft, félévre 84,— Ft, egész évre 168,— Ft. 175.3932 Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs mélynyomás , , Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: *64o! 2