Képes Újság, 1977. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-01 / 1. szám
A számadás virágai Hangversenyterem — Csepelen (Fotó: Diner Tamás) A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara második éve tart rendszeresen koncerteket a Csepeli Munkásotthonban. Ezeket a hangversenyeket minden alkalommal egyenes adásban közvetíti a rádió. Egyszerre kell tehát kielégíteni a csepeli közönség és a rádió milliós hallgatótáborának igényét. Mi adta az ötletet a csepeli koncertek megrendezésére? A kérdésre Lehel György, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának vezetője válaszol: — Zenekarunk működésének alapelve, hogy ne csak a stúdióban, hanem nyilvánosan, közönség előtt is játsszon. Hagyományos évi koncertjeink mellett, melyeket a Zeneakadémián és más hangversenytermekben tartottunk, a rádió hatos stúdiójában is rendeztünk koncertsorozatokat. Hiába volt azonban ott a közönség, maga a helyiség — a stúdió rideg berendezése — nem képes megteremteni a zenehallgatás intim hangulatát. Közismert, hogy Magyarországon milyen kevés a koncertterem. Éveken át kerestünk megfelelő helyiséget a hatos stúdió helyett. Így jutottunk el a Csepeli Munkásotthon szép színházterméig. Ott az igazgatóság nemcsak nagy örömmel, hanem cselekvő segítséggel is fogadta kérésünket; a közönség szervezésével, a színpad kibővítésével hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósuljanak a csepeli koncertek. Az első évben próbálkoztunk csak, nem is mindig sikerrel. Az elmúlt hangversenyévadban azonban úgy érzem, sikerült olyan műsortervet összeállítani, ami a közönségnek is, a zenekarnak is meghozta a muzsikálás közös örömét. Hogy csak néhány művet említsek: előadtuk többi között Csajkovszkij, Ravel néhány művét, Kodály Psalmus Hungaricus-át, Kadosa Pál zongoraversenyét, Kocsis Zoltán közreműködésével. — Ön háttal áll a közönségnek. Érez-e valamilyen különbséget a csepeli közönség, és az ismert hangversenytermek hallgatóinak reagálásában? — Először egy „szemközti" élményemet említem. Három előadásból álló ifjúsági hangversenyt rendeztünk, Mozart, Beethoven és Britten műveiből. A zenekari megszólaltatás előtt röviden ismertettük a műveket, a zeneszerző életét. Olyan lenyűgöző figyelem áradt a nézőtér felől, ami mindennél erősebb biztosíték arra, hogy várják, örülnek a zenének. Ami a felnőtt közönséget illeti: fenntartások, elvárások nélkül ülnek be a nézőtérre. „Csak” hagyják, hogy hasson rájuk a szép. Nincs a világon ennél jobb közönség. Szeretném még elmondani, nem holmi „látványos” közművelődési programot kívántunk életre hívni a csepeli koncertekkel. Az történt, hogy zenekarunk közművelődés-politikai törekvései, a helyiek és az országosak egyaránt, szerencsésen, jó összhangban találkoztak a Csepeli Munkásotthon közművelődési törekvéseivel. A koncertek sikere bizonyítja, mindannyiunk megelégedésére. Az óévet búcsúztatván s az újnak köszöntéséül, hadd mondjunk egymásnak egy régi szólás-mondást: — Aki a könyvet szereti, rossz ember nem lehet. Persze, ez hajdanában úgy hangzott: — Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. De hát nem virág-e életünkben, nem virágszépség-e életünk alakításában, nemesítésében a könyv? Ha szeretjük, jobbak leszünk. Ha szeretjük, nem lehetünk rosszak, nem lehetünk bárdolatlanok. Műveletlenek se lehetünk, ha szeretjük a könyvet. Hát nem is véletlen, hogy valamennyiünk műveltségét, művelődésünk állapotát és fejlődését éppen a könyveken keresztül mérhetjük alighanem legkifejezőbben: könyvekben, könyvbeli gyarapodásunkban, olvasásban. Egyszerű tény: 1958-ban 2800 féle könyv jelent meg, mégpedig 27 millió 1975-ben 7730 féle könyv jelent meg, mégpedig 74 millió példányszámban. A Magyar Rádió és Televízió Zenekara rendszeresen tart koncerteket a Csepeli Munkásotthonban Az igazság szépsége Országutak gyakori utasainak már megszokott látvány, hogy egy-egy nagyobb városon áthaladva valamelyik magas ház tetején fémkupolát látnak. Csillagvizsgálót. Gyerekek, fizikai munkások, értelmiségi dolgozók — amatőr csillagászok — építették társadalmi munkában, gyárak, városi tanácsok anyagi támogatásával. Azt már kevesebben tudják, hogy magánházak tetején is épültek kisebb méretű csillagvizsgálók, és azt, ha egy csillagos estén minden amatőr csillagász kézbevenné egyidőben a távcsövét, csaknem tizenháromezer ember kémlelné az eget. A mozgalom népszerűségének titka: a kézbe vett távcső. A felfedezés ujjongó élménye, amit minden amatőr csillagász először átél, amikor felfedezi ugyanazt, mint 366 évvel ezelőtt Galilei: az égbolt más, mint amilyennek látszik, s mint amilyennek hitték. - A csillagok érzése hogyan segíti ma az embert - kérdezem dr. Kulin György profeszszort. — Sokan egyfajta hobbinak könyvelik el az amatőr csillagászatot, a távcsőkultuszt. Pedig a távcső csak eszköz. Azoknak a természettudományos igazságoknak felismerésére, amelyek annak idején forradalmasították a világot. Galilei, Newton és az utánuk következő tudósok felfedezései, bizonyításai arról, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja, egész dogmarendszereket döntött meg. Az eleve elrendeltetés, a megmásíthatatlanba való beletörődés helyett a cselekvéssel együttjáró változás nagyszerű lehetőségét nyitotta meg az emberiség előtt. A bolygók, csillagok, csillagrendszerek megismerése pedig, alaptalan félelmektől szabadított meg mindannyiunkat. Nem kell rettegni az üstökös feltűnésétől, ha tudjuk, születésének, égi pályájának útját, rendeltetését. Mit tettek régen az emberek aszály idején? Imádkoztak, áldozatokat mutattak be, és vártak. Mit tesznek ma, ha bekövetkezik? Tudják, hogy elkerülhetetlenek a száraz hónapok, és ezért öntözőcsatornákat építenek, védekeznek. A természettudományos, így a csillagászati ismeretek is, megváltoztatják az ember magatartását, rádöbbentenek egy új szépségre, amit a felismert igazság rejt. Adhat-e tudomány ennél nagyobb segítséget? A felfedezés örömét átéli minden amatőrcsillagász (Fotó: MTI) Január 28-án Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájával nyit Szegeden a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínháza. Ezzel a színház vezetőinek és tagságának régi álma valósul meg: önálló prózai színház működik az operát operettet, balettműveket bemutató nagyszínházak mellett. A tervekről Giricz Mátyás, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója tájékoztat: Új színház Szí n Az a tény, hogy a vidéki városokban mindenütt egyegy színház működik, alapjában meghatározza a vidéki színházak jellegét. A színház *ázak több tagozatosak, tehát zenés és prózai társulat dolgozik együtt, ami nemcsak a sajátos arculatú színház kialakítását akadályozza, hanem magát a színházi munkát is. Előfordul, hogy a színpadon lélektani drámát próbálnak, miközben a próbatermekben