Képes Újság, 1977. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-12 / 11. szám

4 milliárd ember Az ENSZ statisztikai hivatalának januári jelentése szerint a Földnek 4 milliárd lakosa van. Az emberi­ség naponta 195 000 fővel szaporo­dik, tehát 15 év múlva már egymil­­liárddal többen leszünk. A nyugati sajtóban kétségbeesett hangok jelentkeznek: el tudja-e tar­tani a Föld élelemmel ezt a sok em­bert? Malthus — angol polgári köz­gazdász — már 150 évvel ezelőtt azt jósolta, hogy az emberiség éhenhal, ha nem vet gátat a szaporodásának. Az általa felállított matematikai sor szerint az emberiség egy, kettő, négy, nyolc arányban szaporodik; az élelmiszertermelés pedig csak egy, kettő, három, négy, öt, hat arányban növekszik. Ehrlick amerikai bioló­gus, néhány évvel ezelőtt — amikor érdeklődése a rovarokról az embe­rekre fordult — kiszámította, hogy a lakosság Ázsiában, Afrikában, La­tin-Amerikában 25 évenként meg­kétszereződik. Mások ebből kiindul­va azt is kiszámították, hogy ezer évv alatt az emberiség száma megha­ladja a trilliót és a Föld minden négyzetméterére 2000 ember jut. E fantasztikus számok szerzői mintha megfeledkeznének arról, hogy a vi­lág egyes részein máris minimális­ra csökkent, vagy egyáltalán nincs növekedés, hiszen a születéseket is lehet szabályozni. De még a korlá­tozott növekedés esetén is várható, hogy a Föld lakóinak száma az év­ezred végére eléri vagy megközelíti a hatmilliárdot. Bizonyos fokig érthető, hogy is­mét felvetődött a kérdés: miből él meg ez a sok ember? A Földön 13140 millió hektár fagymentes terület van, ebből jelen­leg csak 1400 millió hektárt, azaz 10,7 százalékot művelnek. Bőven van még lehetőség a terjeszkedésre, akkor is, ha nem mindenütt áll ren­delkezésre a földműveléshez szüksé­ges csapadék. Az sem kétséges, hogy a már megművelt területeken is to­vább lehet bővíteni a terméshozamo­kat. A tengerek élelmiszerkészlete pedig egyelőre majdnem teljesen ki­aknázatlan. A legújabb élelmiszer­kutatások azt is bebizonyították, hogy — ásványi kincsek formájában — rengeteg élelemkészítésre alkal­mas anyag rejtőzik a Föld gyomrá­ban. Egyszóval nincs ok a kétségbe­esésre. A Föld el tudja tartani la­kóit, ha duplájára vagy háromszoro­sára szaporodik az emberiség akkor is. Probléma mégis van az élelmi­szerellátásban. Hiszen az emberiség egy része már ma is éhezik. Az éhe­zést azonban nem a szaporulat szüli, hanem a világgazdaság egy részének fejletlensége és az élelmiszerek aránytalan elosztása. 1949-től 1977-ig a világ búzater­melése 160 millió tonnáról 410 mil­lió tonnára növekedett. A növekedés 30 százaléka a vetésterület bővülé­séből, 70 százaléka a terméshozamok növekedéséből ered. Ez alatt az idő alatt a búzatermelés növekedése gyorsabb volt, mint az emberiség számának szaporulata. A nemzetkö­zi búzakészlet mennyisége megközelít­­ette a 60 millió tonnát. Ennek elle­nére nem szűnt meg a világ egyes részeiben az éhezés. Latin-Ameri­ká­ban — a világ egyik legnagyobb ga­bonatermelő országának, az Egyesült Államoknak közvetlen szomszédsá­gában — naponta 1500 gyermek hal éhen. A világ hústermelésében a fejlett országok 47,1 százalékban részesed­nek, a fejlődő országok 18,3 száza­lékban. Hasonló az arány a tejter­melésben is: 48,2% és 19,3%. Észak- Amerikában terem a világ gabona­­termésének 21 százaléka, Afriká­ban 3,1 százaléka. Ezt a termelési szintkülönbséget és aránytalanságot sajnos a közeljö­vőben sem lehet megszüntetni, mert a termelési technika — a gép-, vegyszerellátás — a fejlődő orszá­gokban messze elmarad a fejlett or­szágok termeléstechnikai szintjétől; a mezőgazdaságban ugyanúgy, min az iparban. Ennek következtében a jövedelmi és fogyasztási színvonal­­különbség is döbbenetes. A világ leggazdagabb országaiban élő egy­­milliárd ember egy főre eső évi át­lag­jövedelme 3000 dollár, a legsze­gényebb országokban élő egymil­­liárd ember 100 dollárjával szemben. 1974-ben az ENSZ új nemzetközi gazdasági rend megteremtésére hív­ta fel a figyelmet. A fejlődő orszá­gok azt javasolták: kötelezze magát az emberiség, hogy leküzdi a nyo­mort és a javak elosztásának arány­talanságát. Sajnos, azóta sem növek­szenek, hanem csökkennek a fejlet­len országoknak nyújtott segélyek. 1960-ban a világ 10 legfejlettebb or­szága a bruttó nemzeti termékének 0,52 százalékát fordította az elmara­dott országok megsegítésére, 1975-re ez a részarány 0,30 százalékra csök­kent. Becslések szerint 1980-ban m­ár csak 0,28 százalék lesz. Ugyan­akkor a világ fegyverkezési kiadásai egyre növekszenek. Az emberiség évente 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Ez kétszázszor több annál, mint amit az ENSZ kereté­­ben nemzetközi együttműködésre fordítanak. Évente 10 millió tonna gabona kellene ahhoz, hogy a legelmaradot­tabb országok lakóinak feje felől elűzzék az éhség rémét. De úgy lát­szik, az emberiség jobban élő része elég önző ahhoz, hogy ne vonja el magától ezt a mennyiséget. A jó­módban élő országok lakosainak évi élelmiszerfogyasztása a legutóbbi 10 év alatt átlagosan 170 kilogrammal növekedett. A következmény: egyik helyen az éhhalál, másik helyen a túltápláltság szedi áldozatait. Egyszóval: nem az emberiség lét­számának növekedésében kell ke­resni az élelmiszerhiány okait, ha­nem a társadalmi igazságtalanságok­ban. A szocialista országok már eddig is kitűnő példáját — bizonyítékát — adták annak, hogy az igazságtalan osztály­viszonyok megszüntetésével és a nemzetközi összefogással rövid idő alatt le lehet győzni az élelmi­szerhiányt, meg lehet szüntetni az éhezést. Gerencséri Jenő 6 — Népfront-hírek A VII. nemzetközi eszpe­rantó barátsági hétre ke­rült sor a Magyar Eszpe­rantó Szövetség pécsi te­rületi bizottságának és a Hazafias Népfront pécsi városi bizottságának szer­vezésében. Február utolsó hetét minden évben a né­pek közötti barátság esz­méje elmélyítésének szen­telik a világ eszperantis­­tái. Hat esztendeje ha­zánkban elsőként a pécsi eszperantisták csatlakoz­tak az Eszperantó Világ­­szövetségnek (UEA) eh­hez a kezdeményezéséhez. Az idei barátsági héten a megye tíz eszperantó­csoportja műsoros délutá­nokat rendezett; a bara­nyaiak leveleket, távirato­kat váltottak külföldi társ­­szervezeteikkel, ezekkel az eszközökkel is törekedve a szolidaritás és a népek kö­zötti barátság szellemé­nek elmélyítésére. Igen hasznos és minden bizonnyal eredményes elő­adás-sorozatot szervezett a HNF zalalövői bizottsá­ga a januártól márciusig tartó téli időszakban a te­lepülés három társközsé­gének — Irsa, Csődé és Budafa — lakói számára. Az előadásokon színes és fekete-fehér diasoroza­tokkal, magnetofonokkal teszik tarkábbá, érdeke­sebbé a népfront-előadá­sokat: az audiovizuális eszközök segítségével két részben, 1945-től 1970-ig és 1970-től 1975-ig mu­tatják be a magyar nép­gazdaság fejlődését; az V. ötéves terv feladatai­nak ismertetésével párhu­zamosan a IV. ötéves terv eredményeiről is számot adnak. Az előadások igen látogatottak, a résztve­vők mindenütt megbeszé­lik, megvitatják a látotta­­kat-hallottakat. A HNF és a Vöröskereszt táci szervezetei együttesen kézimunka-szakkört indí­tottak. A táci lányok, asz­­szonyok hétfő esténként dolgoznak itt, eközben előadásokat hallgathat­nak, központi és helyi elő­adók közreműködésével. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Bol­gár össznépi Természet- és Környezetvédelmi Bi­zottság közötti egy műkö­­dési megállapodásnak megfelelően február 28- án a „Magyar társadalom a környezet védelméért" címmel fotódokumentációs kiállítás nyílt a szófiai Magyar Kulturális Intézet­ben. Az ünnepélyes meg­nyitón — amelyen részt vettek a Bolgár Hazafias Front, a Bolgár össznépi Természet- és Környezet­­védelmi Bizottság, hazánk szófiai nagykövetségének és a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének képviselői — Antalfia Jenő, a HNF Országos Tanácsának tagja mondott beszédet. A kiállítás anyaga az év folyamán bemutatásra ke­rül Lengyelországban, az NDK-ban és a Szovjet­unióban is. Földrengés Romániában az ország történetének legsúlyosabb föld­rengése pusztított a múlt héten. A pénteken este kirob­bant katasztrofális földmozgás mindösze 40—50 másod­percig tartott. Nyomában - főképpen Bukarest történel­mi városrészében - kártyavárként omlottak össze a há­zak, újak is, de leginkább azok, amelyek a két világ­háború között épültek. Hétfőig, lapunk zártáig több mint 600 halottat emeltek ki a romok közül, a kórházakban több ezer sebesültet ápolnak. Pusztított a földrengés az ország más részein is, és erős földmozgásokat észleltek Bulgáriában, Jugoszláviában, Törökországban, s a Szov­jetunió Romániával határos területén, Moldáviában, va­lamint Lengyelországban. Bulgáriában emberéletben is kár esett. Romániában a természeti katasztrófát köve­tően rendkívüli állapotot rendeltek el, a mentési és a helyreállítási munkák nagy erővel azonnal megindultak. A rengést hazánk több városában is észlelték, Békés­csabán, Budapest XIV. kerületében és Szolnokon az em­berek több helyütt lakásukat elhagyták, oly ijesztő volt az 5-6 percig tartó földmozgás. Képünk: gépesített men­­tőosztagok dolgoznak egy összeomlott épületnél Bukarest belvárosában (MTI - Telefotó)

Next