Képes Újság, 1978. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-18 / 7. szám

­ KÉPES ÚJS.46. A Hazafias Népfront hetilapja. Főszerkesztő: Gerencsér­ Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károl­,. Szerkesztőség címe: 1985 Budapest VIII., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal 1959 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: 1 hónapra 14.— Ft, negyedévre 42.— Ft, félévre 84.— Ft. egész évre 168.— Ft. HU ISSN 0451—7498 Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: 25439­­­­78.0480 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest — rotációs mélynyomás ^ [ 3) Ijj és álmok — Az otthonommal, a fér­jemmel. Ezenkívül nyelveket tanulok, s ha időm engedi, ka­rateedzésre járok. Sajnos, egy­re kevesebb időm marad a sportra, mert a mi foglalkozá­sunk kiszámíthatatlan. Van, amikor napi egy-két óra el­foglaltsággal jár, s van olyan hét, amikor jóformán nincs megállás. Gyenes András Vajon melyikünknek sikerül? Münchenjelöltek egy csoportja A legízesebb fű A kecske a hegy lábánál le­gelészett a dús fűben. A ben­­dője már megtelt, s csak ím­­mel-ámmal harapdálta a zöld fűszálakat. — Nem is olyan jó ez a fű — mondogatta magában. — Ott fent, a hegy tetején biztosan ízesebb, zamatosabb. Azt hallot­tam, a hegycsúcson mindig jobb a fű, mint idelent. Fogta magát és elindult a hegy tetejére. A hegyoldal me­redek volt, bizony ugyancsak kapaszkodnia kellett, hogy le ne essen. Nagy kövek között bot­ladozott, meg-megcsúszott, a lá­bait többször megütötte. Hama­rosan érezte, hogy nagyon elfá­radt. Leheveredett egy bokor tö­vében és a körülötte levő satnya fűszálakat eszegette. — Nem rossz — gondolta ma­gában. — Hát még fent milyen finom lehet! — Feltápászkodott és mászott tovább a hegytető felé. Az ér­des kövek felsebezték a lábát, a patája megrepedezett. Itt még meredekebb volt a hegyoldal, hátra sem mert pillantani, mert szédült a nagy magasságban. Li­hegett a nagy igyekezettől, a lábai olyan nehezek lettek a fá­radtságtól, mint az ólom. — Sebaj, mindjárt felérek és teleeszem magam ízletes, édes fűvel! Ilyen finomat még bizto­san nem ettem életemben. A nap már a hegy gerincét érintette, mire a kecske a csúcs­ra ért. Csapzott volt, fáradt és farkaséhes. A fehér, napszítta kövek kö­zött alig néhány szál fű tengő­dött sápadtak voltak, egyiket­­másikat szárazon zörgette a szél. A kecske mohón legelni kezdett, hogy csitítsa korgó gyomrát. — Milyen finom! — örvende­ zett. Soha nem esett még ilyen jól! Csakugyan igaz, hogy a hegy tetején nő a legízesebb fű! Kovács Sándor SPORT Írjátok be a megfejtéseket a szótagok segítségével 1-től 8-ig a vízszintes so­rokba. Helyes válaszok esetén az első és a negyedik függőleges sorban egy népszerű és hasznos sportmozgalom ne­vét kapjátok. 1. Valaminek a kezdetén. 2. Naptári időpontok. 3. Egy gyűlés befejező része. 4. Gyárt, készít. 5. A kukorica másik neve. 6. Kuglizás. 1. Felelőtlenül meg­ígérő. 8. Ifjú. Szótagok: A-AL-DA-E-E-FI-GE-GE­­GÉR-I-JÉN-KÉ-LE-LIT-LO-MOK-RI­­SZÓ-TAL-TE-TEN-TÖ-TU-ZAR-ZÉS. Beküldendő az első és a negyedik függőleges sor megfejtése. -Jöj,hogy nem­ a koadi­lláól- Mit főzzünk vasárnapra? Ez alkalommal egy kiadós egytálételt aján­lunk az ünnepi asztalra: vadas marhasültet, zsemlyegombóccal. Legfinomabb bélszínből készítve, de mert ez igen ritka és drága húsféle, készíthetjük mar­hafelsálból, hátszínből, vagy a bélszínhez íz­ben legközelebb álló fehérpecsenyéből. Vásá­roljunk egy kg húst, 5 dkg füstöltszalonnát, 2 dl tejfölt, 4—5 dkg lisztet, kanálnyi cukrot, sót, mustárt és zsírt. A marhahúst és a pácléhez szükséges zöld­ségeket is jóelőre, tehát 2—3 nappal előbb sze­rezzük be, mert akkor lesz igazán ízletes a vadas, ha legalább 2—3 napig a húst pácol­juk. A pácléhez a következőket szükséges be­szereznünk: 2—3 darab sárgarépát, 2 db fe­hérrépát, egy közepes fej vöröshagymát, ece­tet, babérlevelet, sót. A vadas készítése: mindenekelőtt a marha­húst hártyázzuk le, gyengén klopfoljuk. Köz­ben egy liternyi hideg vízben feltesszük főni a tisztított és karikára vágott zöldséget és az ugyancsak tisztított és felszeletelt vöröshagy­mát. Tegyünk a vízbe néhány szem egész bor­sot és sót, s amikor a zöldség már puhul, a páclébe önthetünk egy-két kanálnyi ecetet is. A páclét melegen a marhahússzeletekre önt­jük, lehetőleg úgy, hogy ellepje, letakarjuk és időközönként megforgatjuk a húsokat. Az el­készítés előtt közvetlenül­­ vegyük ki a pác­léből a húst. Most vágjuk fel a szalonnada­rabkát vékony csíkokra és a húst tűzdeljük meg vele, ezután tegyük lábosba, vagy sütőbe és süssük meg félpuhára. Ekkor a pácléből ki­szedett zöldségféléket tegyük hozzá, kevés lét is ráönthetünk és lefedve most már puhára pároljuk. Ha a hús puha, levesszük a fedőt és zsírjára sütjük. A mártás a következőképpen készül: a zöld­ségféléket egy külön lábosba tesszük, hozzá­adunk két kanálnyi lisztet, kevés páclét és né­hány percig együtt főzzük. Közben egy-két dkg cukrot megpirítunk, kis vízzel felöntjük és a mártáshoz tesszük. Tehetünk hozzá — ízlés szerint kevés mustárt, babérlevelet, csöpp ecetet is. A húst tálra helyezzük, s rá­öntjük a mártást, amelybe tálalás előtt még egy-két dl tejfölt is elkeverünk. A vadasmar­hához tésztát vagy zsemlyegombócot kínálunk. Kezdő háziasszonyok kedvéért elmondjuk a zsemlyegombóc receptjét is. Hozzávalók: há­rom darab száraz zsemlye, olaj vagy zsír, 30—35 dkg liszt, egy tojás, egy vagy két darab főtt burgonya, egy dl tej. A szikkadt zsemlyéket felvágjuk kockákra és a zsíron vagy olajon megpirítjuk és a tejjel meglocsoljuk. A lisztet a tojással és vízzel, to­vábbá a főtt burgonyával összegyúrjuk, laza tésztát készítünk. Hozzáadjuk a pirított zsem­lyéket, vizes kézzel apró gombócokat formá­lunk és forró, sós vízben kifőzzük. A friss ki­­főtt gombócokat a vadasmarhahús-szeletek mellé a tálra helyezzük s ezt öntjük le a tej­fölös páclével. Az ízletes ételhez savanykás borból készült íröccsöt is kínálhatunk. S. Zs. 31

Next