Képes Újság, 1978. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-25 / 47. szám
Jpostánkftal Cfftc20tt Édesszájú szarka Tisztelt Szerkesztőség! Október 27-én értesített a kézbesítő, hogy egy csomag érkezett számomra. Ezek után elmentem a csomagért, amiért 8 forintot fizettem. A postás csak ezt követően mondta, hogy a csomag szét van nyirkálva. Nem nagy érték volt benne, mikor feladták külföldön, de mire megérkezett, még annyi sem volt. Csupán 4 db nyalóka, 2 tábla csokoládé és egy üres bonbonos doboz. Ha már a desszertet kiették, az üres dobozt kár volt bennehagyni. Csaholczi Ilona Bajót, Kossuth L. út 102. 2533 A cecei főutca Kedves Képes Újság! Cece községben lakom a Deák Ferenc utcában, ami községünknek főútja. Nagy a forgalma. Bár nem mostani probléma, amit írok önöknek, de reménykedünk, hogy mire ismét aktuális lesz, a tanács kedvező döntést hoz az ügyben. Ugyanis tavasztól őszig az erre járó tehéncsorda leállítja a forgalmat, járdáinkat lepiszkítják, virágainkat lelegelik. Hiába kértük írásban is azt, hogy a csordát a mellékutcán tereljék, sajnos a mai napig sem intézkedtek. Községünket széppé szeretnénk tenni, de így munkánk semmivé válik. Minden évben elhangzik, hogy szépítsük, tartsuk tisztán falunkat, de így szinte lehetetlen. A Deák Ferenc u. lakói nevében ifj. Asbóth Lajosné Cece Elrontott műemlék Tisztelt Szerkesztőség! A történelmi szigligeti vár alján terül el a hasonló nevű község, amelynek főutcája Petőfi Sándor nevét viseli. Évente sok tízezer hazai és külföldi turista fordul meg itt. Fényképezik és gyönyörködnek a régi, de gondozott nádfedeles parasztházakban. Viszont döbbent csodálkozással szemlélik a Petőfi u. 10. számú házat és annak környékét. Ugyanis a régi nádfedeles parasztház cseréptetős, nagyablakos, modern házzá alakult át. Amely ugyan szép a maga nemében, de sehogyan sem illik bele a műemléknek nyilvánított környezetbe. Jó lenne, ha a Műemlékvédelem és a községi tanács illetékesei is megnéznék a szigligeti Petőfi utcát. Bizonyára nekik sem tetszene a kép, amelyet az előbb leírtam Liptai Géza tanár Kőszeg, Borostyánkő u. 9. 9730 Divatcsigakontyot, vagy 45 cm-es póthajat készítek az általam adott műhajból, 380 Ft-ért. Utánvéttel szállítok. Rendelésnél hajmintát kérek. Cím: Bíró Józsefné, Érd, Fehérvári út 3. 2030. Emlékhely Kedves Képes Újság! A Vésztő melletti Árpád kori Csőli monostor romjainak feltárása befejeződött. A nagyközségi tanács kezdeményezésére a Békés megyei Tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség segítségével történelmi emlékhellyé alakítják a romterületet. Képünk: Juhász Irén, a szarvasi múzeum régésze, Csőti monostor és a hozzákapcsolódó rendház romjainak feltárója a helyszínen ismerteti a rekonstrukciós terveket. Akik hallgatják: a segíteni kész Békésmegyei vállalatok igazgatói, kulturális intézmények vezetői, munkatársai. Sass Ervin Békéscsaba Fotó: Gál Edit Köszönet Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton mondok köszönetet a mátészalkai SZAVICSAV kirendeltség dolgozóinak, vezetőinek. Azonnal segítségünkre siettek társadalmi munkájukkal,amely nélkül a tél beállta előtt betonozási munkáinkat nem tudtuk volna befejezni. 180 öreg és beteg ember nevében: Harangozó Imréné igazgató Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Betegek Szociális Otthona Hangulatos volt Tisztelt Szerkesztőség! A mezőkeresztesi országos hírű citerazenekar eljött hozzánk Borsodivánkára, az öregek klubjába, hogy egy vidám estét szerezzen nekünk. Jó birkapörkölt és egy-két üveg sör mellett este 11 óráig szólt a zene és az énekszó. A citerazenekar tagjai hol szólóban, hol együttesen énekeltek, aztán mi öregek is velük énekeltünk. A vidám hangulatért ezúton mondunk köszönetet. Nyugdíjasok Klubja Borsodivánka, 50 aláírás Elment... Elment ő is: Kozák Gábor József, a népszerű prímás, ezrek, — s a rádió, a tévé jóvoltából — milliók szórakoztatója, gyönyörködtetője. Muzsikájával nemzedékeknek szerzett örömet. Hirtelen jött halála nagy veszteség, amit az sem enyhít, hogy a hangszalag, a film megőrizte a népzenét magas színvonalon tolmácsoló és népszerűsítő művész játékát. Gyászolói nevében a felesége köszöni meg lapunkon keresztül azok együttérzését, akik azon az őszi napon elkísérték őt utolsó útjára. Elveszett Tisztelt Szerkesztőség! Szeptember 18-án este a Győr-ménfőcsanaki tanácsháza előtt elvesztettem a barna bőr válltáskám. Benne volt a személyazonossági igazolványom, 2 darab vasúti igazolvány, fényképek, egy esernyő, a pénztárcám és a lakáskulcsom. Kérem a becsületes megtalálót, hogy az igazolványokat, s a fotókat juttassa el címemre. Kiss László Gyuláné Hegyeshalom, Aradi v. u. 2. 9222 Segítettek Tisztelt Szerkesztőség! Kérem önöket, közöljék soraimat. Hálás köszönetet mondok a szekszárdi Szabó Szövetkezet lánycsóki kirendeltsége, Petőfi szocialista brigádjának. Megértéssel és anyagiakkal járultak hozzá világtalan kisgyermekem beiskoláztatásához Tánczos Istvánná Lánycsók, Dózsa u. 14. 7759 VISSZHANG Tiszteletadás Kedves Képes Újság! Érdeklődéssel olvastam az az október 28-án megjelent 43-as számukban a „Nemzeti sírkertünkről” írott riportjukat. Október 30-án látogatást tettünk napközis csoportommal a temetőben. Őrsönként virágot vittünk és tettünk az olvasókönyvből megismert írók, költők és történelmi hősök sírjára, urnájára. Így: Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Károlyi Mihály, Kossuth Lajos, Deák Ferenc sírjára, valamint a Munkásmozgalmi Panteonban Szabó Ervin, Ságvári Endre és több, általunk ismert hős urnájára. Meghatottan álltunk a síroknál és hallgattuk vezetőnk, Molnár Mihály, valamint a mauzóleumok őreinek értékes információit. Mivel két óra kevésnek bizonyult az értékes muzeális értékű temető megismerésére, elhatároztuk, hogy tavasszal ismét elmegyünk. Lapjukon keresztül szeretnénk köszönetet mondani Molnár Mihálynak, valamint az őröknek is, türelmes, gyermekszerető, szíves tájékoztatásukért. Bihari Gyuláné napközis nevelő Budapest, XVII. Göcsej u. 30. ált. isk. A szerkesztő válaszol 25 éve megalázva Sokasodnak a levelek, íróik a „25 éve megalázva” üzenethez szólnak hozzá. „Ahhoz, hogy véleményt mondjak,, vagy tanácsot adjak — írja Bottlik Erzsébet dabasi olvasónk —, túl fiatal vagyok, az írásra saját sorsom késztetett. Én is így éltem majd 5 éven át, ürügy a verésre minden másnap akadt. Én is elváltam. Tisztelt Aszszonyom! ennek a kora nem lehet több 50 évnél, van három gyermeke, vannak rokonai, szomszédai, ismerősei — nem értem, hogy önnek eddig nem segítettek. Legyen erős akarata, az italról sürgősen mondjon le, ha másként nem megy, orvosi segítséggel. Nem kell a megalázást elviselnie, váljon el őszülő fejjel. Igyekezzen azon lenni, hogy a családban az igazi, példamutató anya szerepét töltse be. Gyermekei is otthonra vágynak, ugyanúgy, mint ön annak idején, ezért ezt az állapotot sürgősen számolja fel, amíg nem késő, nehogy a gyermekei is elforduljanak öntől, mert már nem tudják elviselni a viselkedését, szégyenük. A férje megváltoztatására nincs remény, rúgja ki, nincs miért eltűrnie még a közelségét sem. Lehet másként is élni, csak akarni kell!” „Egy öt felnőtt gyermekes anya, kinek tíz unokája van, s egy nagyon részeges férje volt” — ez az aláírása annak a levélnek, amelyből alább idézünk. „Sajnos, a 45. számban szereplő asszony igen súlyos hibákat követett el. Elsősorban, hogy addig is, amíg nem volt gyermekük, tűrt és szenvedett. Ekkor még könnyű lett volna helyzetén változtatni. Könnyűszerrel szabadulhatott volna, hisz gyermeknem volt, de nem tette Miért? Ha gyermekszerető édesanya, s van ereje gyermekeiért küzdeni, ha képes arra hogy létfenntartásuk, egészséges fejlődésük érdekében dolgozzon, akár megfeszített erővel is, akkor nincs baj. De ha arra támaszkodik, hogy alkoholista férje megmaradt filléreiből sanyargassa gyermekei, ez bűn. Méghozzá igen súlyos. Ami még ennél is súlyosabb, hogy azzal akar védekezni, hogy iszik, mert másképp nem bírná ki. Éppen ezért, csak azt tudom tanácsolni a 25 éve megalázott asszonynak, hogy ne az itallal védekezzen. Vállaljon munkát (nehézéletű olvasónk dolgozik, ez azonban levelének a 45. számban közölt részleteiből nem derül ki. — A szerk.), keresetéből hozzá tud járulni a család létfenntartásához. Éljen közösségben, váljon szocialista hazánk becsületes dolgozó tagjává, nevelje józan fejjel, ép, egészséges ésszel és értelemmel gyermekeit, ápolja saját magát és otthonát. Hogy elváljon, ne váljon el? Ebbe kívülről beleszólni nem lehet, de hogy ne vágja egy férfi a képébe, hogy ő keres, az ellen lehet tenni.” Várpalotáról jött a következő levél: „Én magam is 9 gyermeket neveltem fel, és 24 éven keresztül az én férjem is durva, kötekedő volt, én is beadtam a válást, de azt mondta a bírónő, ha eddig jó volt, tűrjek a gyerekeim miatt. Én mindig azt mondtam magamnak: anya vagy, feleség vagy, állj a lábadon De soha-soha eszembe nem jutott, hogy még csak egy pohárral is ittam volna És tavaly elvonókúrára vitettem a férjemet, és azóta, hála Isten, italt nem fogyaszt, és már nem is tudnám elképzelni ittasan. De ha történetesen én gyenge vagyok, és én az italhoz menekülök, férjem még talán most is inna. Mi, feleségek és anyák legyünk határozottak és ne engedjük meg, ha ittasan fenyeget a férjünk, ma már oly támogatást kapunk, hogy aki nem él ezzel a lehetőséggel, az már nagyon nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról. És gondoljunk a gyermekeink jövőjére.” „Egy jóakarója” aláírással Recskről jött a levél, amelynek tömör lényege a következő: „Nagyon megvetem azokat a férfiakat, akik ittasan járnak haza, és gyötrik a családjukat, de az ilyen nők még megvetendőbbek. Én azt ajánlom, hogy ne a poharakat húzogassa, hanem a munkában álljon helyt, és akkor majd megszűnik a bánata. A férjen pedig túl lehet adni, ha akarja.” Ennyit egyelőre. A jövő héten még közlünk olvasóink hozzászólásaiból, véleményeiből.