Képes Újság, 1978. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-25 / 47. szám

Jpostánkftal Cfftc20tt Édesszájú szarka Tisztelt Szerkesztőség! Október 27-én értesített a kézbesítő, hogy egy csomag érkezett számomra. Ezek után elmentem a csoma­gért, amiért 8 forintot fizet­tem. A postás csak ezt kö­vetően mondta, hogy a cso­mag szét van ny­irkálva. Nem nagy érték volt ben­ne, mikor feladták külföl­dön, de mire megérkezett, még annyi sem volt. Csu­pán 4 db nyalóka, 2 tábla csokoládé és egy üres bon­­bonos doboz. Ha már a desszertet kiették, az üres dobozt kár volt benne­­hagyni. Csaholczi Ilona Bajót, Kossuth L. út 102. 2533 A cecei főutca Kedves Képes Újság! Cece községben lakom a Deák Ferenc utcában, ami községünknek főútja. Nagy a forgalma. Bár nem mos­tani probléma, amit írok önöknek, de reményke­dünk, hogy mire ismét ak­tuális lesz, a tanács ked­vező döntést hoz az ügy­ben. Ugyanis tavasztól őszig az erre járó tehéncsorda leállítja a forgalmat, jár­dáinkat lepiszkítják, virá­gainkat lelegelik. Hiába kértük írásban is azt, hogy a csordát a mellékutcán tereljék, sajnos a mai na­pig sem intézkedtek. Köz­ségünket széppé szeretnénk tenni, de így munkánk semmivé válik. Minden év­ben elhangzik, hogy szé­pítsük, tartsuk tisztán fa­lunkat, de így szinte lehe­tetlen. A Deák Ferenc u. lakói nevében ifj. Asbóth Lajosné Cece Elrontott műemlék Tisztelt Szerkesztőség! A történelmi szigligeti vár alján terül el a hasonló nevű község, amelynek fő­utcája Petőfi Sándor nevét viseli. Évente sok tízezer hazai és külföldi turista fordul meg itt. Fényképe­zik és gyönyörködnek a régi, de gondozott nádfede­­les parasztházakban. Vi­szont döbbent csodálkozás­sal szemlélik a Petőfi u. 10. számú házat és annak kör­nyékét. Ugyanis a régi nád­fed­el­es parasztház cse­réptetős, nagyablakos, mo­dern házzá alakult át. Amely ugyan szép a maga nemében, de sehogyan sem illik bele a műemléknek nyilvánított környezetbe. Jó lenne, ha a Műemlék­­védelem és a községi ta­nács illetékesei is megnéz­nék a szigligeti Petőfi ut­cát. Bizonyára nekik sem tetszene a kép, amelyet az előbb leírtam Liptai Géza tanár Kőszeg, Borostyánkő u. 9. 9730 Divatcsigakontyot, vagy 45 cm-es póthajat készí­tek az általam adott műhajból, 380 Ft-ért. Utánvéttel szállítok. Rendelésnél hajmintát kérek. Cím: Bíró Jó­zsefné, Érd, Fehérvári út 3. 2030. Emlékhely Kedves Képes Újság! A Vésztő melletti Árpád kori Csőli monostor rom­jainak feltárása befejező­dött. A nagyközségi tanács kezdeményezésére a Békés megyei Tanács és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség segítségével történelmi em­lékhellyé alakítják a rom­területet. Képünk: Juhász Irén, a szarvasi múzeum régésze, Csőti monostor és a hozzá­kapcsolódó rendház rom­jainak feltárója a helyszí­nen ismerteti a rekonstruk­ciós terveket. Akik hallgat­ják: a segíteni kész Békés­megyei vállalatok igazga­tói, kulturális intézmények vezetői, munkatársai. Sass Ervin Békéscsaba Fotó: Gál Edit Köszönet Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton mondok köszöne­tet a mátészalkai SZAVI­­CSAV kirendeltség dolgo­zóinak, vezetőinek. Azonnal segítségünkre siettek tár­sadalmi munkájukkal,amely nélkül a tél beállta előtt betonozási munkáin­kat nem tudtuk volna be­fejezni. 180 öreg és beteg ember nevében: Harangozó Imréné igazgató Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Betegek Szociális Otthona Hangulatos volt Tisztelt Szerkesztőség! A mezőkeresztesi orszá­gos hírű citerazenekar el­jött hozzánk Borsodiván­­kára, az öregek klubjába, hogy egy vidám estét sze­rezzen nekünk. Jó birka­­pörkölt és egy-két üveg sör mellett este 11 óráig szólt a zene és az énekszó. A citerazenekar tagjai hol szólóban, hol együttesen énekeltek, aztán mi öregek is velük énekeltünk. A vi­dám hangulatért ezúton mondunk köszönetet. Nyugdíjasok Klubja Borsodivánka, 50 aláírás Elment... Elment ő is: Kozák­ Gábor József, a népszerű prímás, ezrek, — s a rádió, a tévé jóvoltából — milliók szóra­koztatója, gyönyörködtető­­je. Muzsikájával nemzedé­keknek szerzett örömet. Hirtelen jött halála nagy veszteség, amit az sem eny­hít, hogy a hangszalag, a film megőrizte a népzenét magas színvonalon tolmá­csoló és népszerűsítő mű­vész játékát. Gyászolói ne­vében a felesége köszöni meg lapunkon keresztül azok együttérzését, akik azon az őszi napon elkísér­ték őt utolsó útjára. Elveszett Tisztelt Szerkesztőség! Szeptember 18-án este a Győr-ménfőcsanaki tanács­háza előtt elvesztettem a barna bőr válltáskám. Ben­ne volt a személyazonos­sági igazolványom, 2 darab vasúti igazolvány, fényké­pek, egy esernyő, a pénz­tárcám és a lakáskulcsom. Kérem a becsületes meg­találót, hogy az igazolvá­nyokat, s a fotókat juttas­sa el címemre. Kiss László Gyuláné Hegyeshalom, Aradi v. u. 2. 9222 Segítettek Tisztelt Szerkesztőség! Kérem önöket, közöljék soraimat. Hálás köszönetet mondok a szekszárdi Szabó Szövetkezet lánycsóki ki­­rendeltsége, Petőfi szocia­lista brigádjának. Megér­téssel és anyagiakkal já­rultak hozzá világtalan kis­gyermekem beiskoláztatá­sához Tánczos Istvánná Lány­csók, Dózsa u. 14. 7759 VISSZHANG Tiszteletadás Kedves Képes Újság! Érdeklődéssel olvastam az az október 28-án megjelent 43-as számukban a „Nem­zeti sírkertünkről” írott ri­portjukat. Október 30-án látogatást tettünk napközis csopor­tommal a temetőben. Őr­sönként virágot vittünk és tettünk az olvasókönyvből megismert írók, költők és történelmi hősök sírjára, urnájára. Így: Vörösmarty Mihály, Arany János, Pető­fi Sándor, Jókai Mór, Mik­száth Kálmán, Károlyi Mi­hály, Kossuth Lajos, Deák Ferenc sírjára, valamint a Munkásmozgalmi Panteon­ban Szabó Ervin, Ságvári Endre és több, általunk is­mert hős urnájára. Megha­­tottan álltunk a síroknál és hallgattuk vezetőnk, Mol­nár Mihály, valamint a mauzóleumok őreinek érté­kes információit. Mivel két óra kevésnek bizonyult az értékes muzeális értékű te­mető megismerésére, elha­tároztuk, hogy tavasszal ismét elmegyünk. Lapju­kon keresztül szeretnénk köszönetet mondani Molnár Mihálynak, valamint az őröknek is, türelmes, gyer­mekszerető, szíves tájékoz­tatásukért. Bihari Gyuláné napközis nevelő Budapest, XVII. Göcsej u. 30. ált. isk. A szerkesztő válaszol 25 éve megalázva Sokasodnak a levelek, íróik a „25 éve megalázva” üzenethez szólnak hozzá. „Ahhoz, hogy véleményt mondjak,, vagy tanácsot adjak — írja Bottlik Erzsébet dabasi olvasónk —, túl fiatal vagyok, az írásra saját sorsom késztetett. Én is így éltem majd 5 éven át, ürügy a verésre minden másnap akadt. Én is elváltam. Tisztelt Asz­­szonyom! ennek a kora nem lehet több 50 évnél, van három gyermeke, vannak rokonai, szomszédai, ismerősei — nem értem, hogy önnek eddig nem segítettek. Legyen erős akarata, az italról sürgősen mondjon le, ha másként nem megy, orvosi segítség­gel. Nem kell a megalázást elviselnie, váljon el őszü­lő fejjel. Igyekezzen azon lenni, hogy a családban az igazi, példamutató anya szerepét töltse be. Gyerme­kei is otthonra vágynak, ugyanúgy, mint ön annak idején, ezért ezt az állapotot sürgősen számolja fel, amíg nem késő, nehogy a gyermekei is elfordulja­nak öntől, mert már nem tudják elviselni a viselke­dését, szégyenük. A férje megváltoztatására nincs remény, rúgja ki, nincs miért eltűrnie még a közel­ségét sem. Lehet másként is élni, csak akarni kell!” „Egy öt felnőtt gyermekes anya, kinek tíz unokája van, s egy nagyon részeges férje volt” — ez az alá­írása annak a levélnek, amelyből alább idézünk. „Sajnos, a 45. számban szereplő asszony igen súlyos hibákat követett el. Elsősorban, hogy addig is, amíg nem volt gyermekük, tűrt és szenvedett. Ekkor még könnyű lett volna helyzetén változtatni. Könnyűszer­rel szabadulhatott volna, hisz gyermek­­nem volt, de nem tette Miért? Ha gyermekszerető édesanya, s van ereje gyermekeiért küzdeni, ha képes arra hogy létfenntartásuk, egészséges fejlődésük érdeké­ben dolgozzon, akár megfeszített erővel is, akko­r nincs baj. De ha arra támaszkodik, hogy alkoholista férje megmaradt filléreiből sanyargassa gyermekei, ez bűn. Méghozzá igen súlyos. Ami még ennél is súlyosabb, hogy azzal akar védekezni, hogy iszik, mert másképp nem bírná ki. Éppen ezért, csak azt tudom tanácsolni a 25 éve megalázott asszonynak, hogy ne az itallal védekezzen. Vállaljon munkát (nehézéletű olvasónk dolgozik, ez azonban levelének a 45. számban közölt részleteiből nem derül ki. — A szerk.), keresetéből hozzá tud járulni a család létfenntartásához. Éljen közösségben, váljon szocia­lista hazánk becsületes dolgozó tagjává, nevelje jó­zan fejjel, ép, egészséges ésszel és értelemmel gyer­mekeit, ápolja saját magát és otthonát. Hogy elvál­jon, ne váljon el? Ebbe kívülről beleszólni nem le­het, de hogy ne vágja egy férfi a képébe, hogy ő keres, az ellen lehet tenni.” Várpalotáról jött a következő levél: „Én magam is 9 gyermeket neveltem fel, és 24 éven keresztül az én férjem is durva, kötekedő volt, én is beadtam a válást, de azt mondta a bírónő, ha eddig jó volt, tűr­jek a gyerekeim miatt. Én mindig azt mondtam ma­gamnak: anya vagy, feleség vagy, állj a lábadon De soha-soha eszembe nem jutott, hogy még csak egy pohárral is ittam volna És tavaly elvonókúrára vitettem a férjemet, és azóta, hála Isten, italt nem fogyaszt, és már nem is tudnám elképzelni ittasan. De ha történetesen én gyenge vagyok, és én az ital­hoz menekülök, férjem még talán most is inna. Mi, feleségek és anyák legyünk határozottak és ne engedjük meg, ha ittasan fenyeget a férjünk, ma már oly támogatást kapunk, hogy aki nem él ezzel a lehetőséggel, az már nagyon nagy szegénységi bi­zonyítványt állít ki magáról. És gondoljunk a gyer­mekeink jövőjére.” „Egy jóakarója” aláírással Recskről jött a levél, amelynek tömör lényege a következő: „Nagyon meg­vetem azokat a férfiakat, akik ittasan járnak haza, és gyötrik a családjukat, de az ilyen nők még meg­­vetendőbbek. Én azt ajánlom, hogy ne a poharakat húzogassa, hanem a munkában álljon helyt, és akkor majd megszűnik a bánata. A férjen pedig túl lehet adni, ha akarja.” Ennyit egyelőre. A jövő héten még közlünk olva­sóink hozzászólásaiból, véleményeiből.

Next