Képes Újság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám
A cselekvő egyetértésért Dr. Molnár Béla , a Hazafias Népfront l'l . . ■ , / r A Országos Tanácsának Új esztendei gondolatok a népfront feladatairól titkára A legjellemzőbb, s minden tevékenységet befolyásoló változást az mutatja legjobban, hogy egyre többen vannak, akik a Hazafias Népfront említésekor már nemcsak a választási felhívásokra, vagy alkotmányünnepi meghívókra gondolnak, hanem arra a négyezernél több társadalmi bizottságra, amelyben közel százhúszezer választott bizottsági tag, több százezer társadalmi aktivistával az ország minden településén segíti az emberek közösségi felelősségének felkeltését és bekapcsolódását a közéletbe. A szocialista nemzeti egység kerete, politikai tömörülés és élő tömegmozgalom, amelynek része és belülről vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt — ez a Népfront. Eszköz a munkáshatalom és a nemzetté emelkedő nép kezében, eszköze a fejlett szocializmus építésének. Nem egyedüli, de a lakóterületen mással nem pótolható eszköze. Eleven, nagy társadalmi erő ez, amely természeténél fogva mindennel foglalkozik, ami a benne résztvevőknek, s a többieknek, a mindannyiunknak drága kis közösségeknek és a közös legnagyobbnak, a nemzetnek fontos — politikával, gazdasággal, kultúrával, erkölccsel, joggal, kötelességgel. Az 1976-ban tartott, VI. Népfrontkongresszus hosszú időre meghatározta mozgalmunk feladatait, amelyekre csak emlékeztetek: — az állampolgárok legszélesebb körének összefogása és alapvető érdekazonosságok tudatosításával politikai együttműködésük előmozdítása; — még több munkás, fiatal és nő felkészítése a közéleti cselekvésre; — a népképviseleti szervek erősítése, hozzájárulás az országgyűlés és a tanácsok munkájának jobb ellátásához; — az állami szervek és a lakosság kapcsolatainak fejlesztése; — részvétel az országos politika, a város- és községpolitika kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében, a népgazdasági és helyi fejlesztési tervekben; — a belső anyagi és szellemi építőmunka sokoldalú segítése; — az állampolgárok szocialista hazaszeretetének és nemzetköziségének, szolidaritásának és béketörekvéseinek fejlesztése és kifejezése. A felsorolás nem teljes, de arra elég, hogy a gyakorlattal szembesítve megállapíthassuk: a Népfront a kongresszus óta eltelt időben teljesíti vállalt feladatait, társadalmi és politikai szerepe növekedett, hatóköre bővül, s lakóterületi fórumaival a szocialista demokrácia nélkülözhetetlen része. A népfrontmozgalom egyik — s talán leginkább megőrzendő — jellemző vonása a társadalmi érzékenység. Ez egyrészt abból adódik, hogy a munkásosztály, az egész nép élcsapatának politikája hatja át, másrészt abból, hogy résztvevői e politika megvalósításának közvetlen érdekeltjei. Ez a társadalmi érzékenység teszi lehetővé, hogy a népfrontmozgalom valóban mozgalom legyen, amely gyorsan reagál a változásokra, az igényekre, s amely egész tevékenységével az előrevivő, haladásra ösztönző körülményekhez kapcsolódik. Ebből fakad, hogy a népfrontmozgalom egyszerre sugározza az elért eredményekből táplálkozó önbizalmat, s a hibák felismeréséből, a gyorsan növekvő követelményekből táplálkozó egészséges türelmetlenséget. Ezekután leírhatom, hogy az új esztendőben ___folytatnunk kell eddigi munkánkat, csak minden vonatkozásban jobban, tudatosabban és tervszerűbben, hatékonyabban. Feladataink közül elsőnek említem, hogy tovább erősítjük mozgalmunk demokratizmusát. Mit is jelent ez? Azt, hogy választott bizottságaink rendszeresen dolgozzanak, olyan témákat tárgyaljanak meg, amelyek ott és akkor a legfontosabbak, s állásfoglalásaik jussanak el azokhoz, akik azokban érdekeltek. Azt, hogy a népfrontbizottságok kísérjék figyelemmel korábbi ajánlásaikat, s a lakosság, valamint más szervek bevonásával összegezzék a tapasztalatokat. Azt, hogy folytatjuk a körzeti bizottságok megerősítését, s létrehozását, ahol ennek feltételei megvannak. Azt, hogy az állampolgárok segítségével olyan lakó- és utcabizottságokat választunk, amelyek képesek ellátni mozgalmi és öntevékeny érdekvédelmi feladatukat, s amelyekben a résztvevők érzik tevékenységük hasznosságát. Azt, hogy nagyobb figyelmet fordítunk a tanyákon, apró falvakban, társközségekben élő emberek gondjainak megoldására, közéleti igényeinek kielégítésére. Azt, hogy gazdagítjuk tevékenységünket a városok peremterületein és az új lakótelepeken. Azt, hogy kapjon hívó szót és cselekvési lehetőséget minden állampolgár, bármi is a foglalkozása,, világnézete, anyanyelve. Azt, hogy lakóterületi fórumainkon minden érdeklődővel megismertetjük a haza dolgait, s lehetőséget adunk, hogy véleményével, javaslatával, bírálatával azoknak részese legyen. Mindezt csak a közélet felelősségét vállaló állampolgárokkal együtt valósíthatjuk meg, mert nem helyettük, hanem velük juthatunk csak előre ezen a területen is. Sok feladatunk kapcsolódik a gazdasághoz. Erről azért is szólok, mert V. ötéves tervünk negyedik évébe léptünk, s nemrégen jelent meg a Központi Bizottság december 6-i ülésének határozata népgazdaságunk helyzetéről és 1979. évi feladatairól. E terv céljai jól tükrözik a belső és külső követelmények növekedését, s az is kiolvasható belőle, hogy a tervet — bár mérsékeltebb fejlődési ütemet ír elő — csak akkor teljesíthetjük, ha azt minden állampolgár jól ismeri, egyformán érti és a maga területén meg is valósítja. A népfrontmozgalom azzal kapcsolódik ehhez, hogy részt vállal állampolgári magatartásunk és szemléletünk fejlesztésében, és értelmes, gazdasági céljainkat is segítő cselekvési lehetőségek megteremtésében. Állampolgári magatartás- és szemléletformálásról szóltam, mit is jelent ez? A sok mindenből csak néhányat említek. Azt jelenti, hogy gazdasági fejlődésünk dolgait saját, személyes ügyünknek tekintjük, hogy mindenekelőtt én végzem el munkámat tisztességesen, én tartom be a munkafegyelmet, én nem csinálok selejtet, én támogatom a gazdaságos és hatékony munka érdekében hozott intézkedéseket, én nem megyek el vakon munkahelyem, lakóhelyem hibái mellett (szóvá teszem azokat, ha beosztott vagyok, s igénylem e szóvá tételt, ha vezető vagyok, még akkor is, ha bírálat a szóvá tétel formája), én takarékoskodom, de ott is, ahol nem szól rám senki, beleértve időt, anyagot, energiát és kenyeret,, én nem tűröm magam körül a szemetet, s nem csak otthon a lakásban, de munkahelyemen, lakóhelyemen, s az utcán sem, mindenekelőtt azzal, hogy magam nem szemetelek, de azzal is, hogy figyelmeztetek másokat, ha kellemetlen, akkor is. A magatartás- és szemléletformálás azt is jelenti, hogy egynek veszem azt, ami egy, az állampolgárt nem szakítom szét termelőre és fogyasztóra, s magam is a termelő-fogyasztó állampolgár egységében nézem közös dolgainkat. Milyen alapja van felháborodásomnak, amiért selejtes árut „tesznek elém" üzletben, szolgáltatásban, amikor munkahelyemen — gépnél, földön, hivatalban, katedrán, orvosi rendelőben, vagy másutt — magam is selejtet csinálok? A megoldást segítő szemlélet lényege az: minőségi munkát adok, mint termelő, minőséget követelek, mint fogyasztó. Még egy példa a szemléletformálásra: ez azt is jelenti, hogy nem feledkezem meg a termelés elsőbbségéről, arról, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, hogy a felhasználás nem haladhatja meg a nemzeti jövedelem mértékét. Tudni kell, állampolgári felelősséggel kell tudni, hogy a termelés-fogyasztás útvonalán „előzni tilos” jelzés van a fogyasztás számára, s ennek betartása éppen anyagi életszínvonalunk folyamatos emelkedésének feltétele. Az 1979. évi terv már segít valamit abban, hogy a termelés és felhasználás helyes sorrendjét megteremtsük, bár a szükséges „követési távolság” biztosításához még hosszabb idő kell. Talán ennyi is érzékelteti feladatainkat a gazdasággal kapcsolatban. Az elmondottakon túl persze, ide tartozik az állampolgárok tájékoztatása gazdasági életünk öszszefüggéseiről, a közreműködés az érdekütközések feltárásában és a társadalmi érdekek elsőbbsége alapján történő megoldásában, a társadalmi munka céljainak meghatározása és szervezése (amelynél hasznosságát jelzi, hogy 1977-ben 3,5 milliárd forinttal gyarapította a nemzeti vagyont), a településfejlesztési tervekben való érdemi részvétel, a kertbarát mozgalom támogatása, a gazdasági demokrácia gazdagítása nem utolsósorban a munkahelyek és környékük kapcsolatának mozgalmi erősítésével. Azon leszünk, hogy a tehetség a teljesítmény, a minőség és a hatékonyság, az előremutató új, nagyobb társadalmi megbecsülésben és elismerésben részesüljön, mint eddig, vagy mint jelenleg. Nem kisebbek feladataink más területeken sem. Folytatjuk tömeges ismeretterjesztő munkánkat, s ha az ilyen jellegű fórumainkon a jelenlegi évadban mintegy négyszázezer ember vesz részt, ez arra késztet bennünket, hogy a jövőben még jobban a lakosság valóságos érdeklődésére építsük tematikáit. A honismereti munkában a magyar munkásosztály és a munkásmozgalom „elsajátítása” áll előtérben, ezen belül is az 1919-es Tanácsköztársaság 60. évfordulójához méltó emlékezésekhez kapcsolódás. Szeretnénk, ha mindenütt, ahol erre alap van, felelevenedne a 133 dicsőséges nap, apróbb-nagyobb eseményeivel, s hogy ebben tömegesen vegyenek részt az utódok, különösen a fiatal nemzedékek. Az olvasó népért mozgalomban is szeretnénk tovább növelni a jó könyv használatát, az olvasást mindenütt — családban, könyvtárakban, olvasótáborokban és minden más táborban, kórházakban és üdülőkben. Fejleszteni akarjuk a klubmozgalmat, gazdagítani klubjaink programjait, s ehhez is kérve, igényelve sokak segítségét. Szólni kívánunk a szülőkhöz, segíteni nekik abban, hogy az iskolákkal jól együttműködve segítsék elő oktatási reformunk céljainak megvalósítását gyermekeik és a társadalom javát szolgálva egyszerre. Mozgalmunk ebben az esztendőben is figyelemmel lesz az ifjúság és a nők helyzetének alakulására, közéleti tevékenységükre igényt tart, számít rájuk. Folytatjuk a nemzetiségi állampolgárok közéleti tevékenységének gazdagítását, előtérbe állítva helytállásukat, részvételüket a közös, szocialista haza építésében. És keressük a szélesebb-hatékonyabb kapcsolatokat a cigánylakossággal, hogy életük szebb és tartalmasabb lehessen. Talán elég is ennyi. A népfrontmozgalomnak tehát nincs egyetlen olyan feladata sem, amely ne lenne közszolgálat, s amely ne feltételezné az állampolgárok növekvő számának hozzáértő, önkéntes részvételét. Folytatás ez, megújuló folytatás, amelynek értelmet a cselekvő egyetértés nyomán épülő haza, s benne mindannyiunk boldogabb élete ad.