Képes Újság, 1980. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

Óvodások Kertje A tuskóvárnál jobban szeretik az apróságok a „sétaautót”, amelyet a tsz szocialista brigádjai kiszuperált, öreg tehertaxiból alakítottak át A tengerjárónak mindig van utasa Dorombot tessék! (Fotó: Bohemek) Akik a népművészeti vásárokon talál­koznak Szilágyi Zoltánnal, s félig mulat­va, félig komolyan meghallgatják lelkes előadását a kicsi és furcsa hangszerről, talán nem is tudják, hogy ő Európa egyet­len dorombkészítő mestere. S rajta múlt, hogy ez az elfeledett, valaha minden nép­nél ismert hangszer­­ valóban hangszer lett újra. Más is rajta múlt. Például, hogy nem lett belőle gazdag ember. Keresték aján­latokkal nemcsak hazai gyártó cégek, kül­földiek is. Nemrégiben egyenesen Japán­ból jöttek érdeklődők, szabadalmaztassa dorombkészítési módszerét, s máris gyár­tani kezdik.­­ Sokan talán bolondnak néznek, hogy nem fogadtam el ezeket az ajánlatokat. Tíz éve már, hogy dorombot készítek. Hosszú-hosszú idő telt el, amíg úgy érez­tem, ez már jó, ezzel már zenélni le­het. Félek, ha futószalagra kerül, elvész a doromb — ne nevessen ki — lelke. Hogy tömegcikk lesz belőle, játékszer, vagy két hónapig felkapott zörejkeltő szerszám. Ma sem adok ki a kezemből egyetlen dorom­bot, amíg úgy nem érzem, tudásomhoz mérten tökéletes. Nem, számomra az igazi siker az lenne, ha ezt a hangszert minél többen megismernék, s játszanának rajta. Meséli, hogy nemrégiben éppen kiszállt a metróból, amikor egy fiút és egy lányt látott az aluljáróban. Dorombon játszot­tak. Éppen azt, hogy: ,,A csitári hegyek alatt. . Németh Szilvia 3

Next