Képes Újság, 1984. július-december (25. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-08 / 36. szám

R. Kiss Lenkét a köztudat jó köztéri szobrászként fogadta el. Szobrainak egészséges pátosza indokolja ezeket a véleményeket. Pedig nem kizárólag csak jó köztéri szobrász ő. Az új világlátás és akarat, amely munkál benne, amelyet gátlások nem gyengítenek, sőt egyre inkább meghatározójává lettek személyiségének, kisebb méretű szobrain talán érvényesebb plasztikai erővel nyilvánulnak meg, mint az elismert köztéri alkotásaiban. Amikor telefonon egy műterem-látogatás időpontjáért megkerestem, sokáig szabadkozott: „nem jó alany” ő. Végül lakásán, Balatonalmádiban találkoztunk. Itt dolgozik csendes, nyugodt körülmények között. Alig néhány nappal korábban érkezett haza az NSZK-ból, így még elevenen élt benne az utazás minden élménye, izgalma. Az ottani újságok elismeréssel írtak róla, jövőre is visszavárják. Mesélt, s míg műtermében szemlélődtem, nem hagyott nyugodni az állandóan visszatérő gondolat, hogy egy művészt, aki méltán elismert más országokban, a szakmájának ilyen tökéletes mestere, miért övez hazájában érthetetlen hallgatás. Kisplasztikáit megcsodálva a reneszánszt idéző, drapériával övezett, kecses figurák tűntek elém. Érzelmekben gazdag, kimeríthetetlen fantázia jellemzi azokat, a technikai tudás, az anyaggal való értelmes játék tökélye. A műterem közepén — szinte úszva a térben — áll .,Balaton” című szobrának női gipsz figurája. Uralja a teret e kinyújtott karú, megfeszülő test. Kezében a kinyílt kagyló. Az arc, az ajkak, a mozdulat, az elnyúló test finomsága, a rája feszülő, lendülő drapéria ragyogó frissessége lenyűgözött. Bár más munka is volt környezetében, a tekintetem állandóan visszatért rá. Képtelen voltam elszakadni, szabadulni hatásától. Közben hallgattam: Mikus Sándor volt a mestere 27 évvel ezelőtt a főiskolán. Emberségre és földön való járásra tanította. Most is megszállottként dolgozik, nem panaszkodik, hogy a szakma kicsit mostohán bánik vele. Budapesten, hosszas utánajárás után derítettem ki, hol vannak 27 évnyi munkásságának nagy, köztéri szobrai. Harmincötöt alkotott ez idő alatt. De arra már feleletet sehol sem kaptam, hogy az 1967-es és 1977-ben kapott Egri díjjal kitüntetett mestert ez utóbbi időtől miért veszi körül mély hallgatás. Nem bántották, így nem volt kivel hadakoznia. Maradt számára a csend, az érthetetlen csend. Pedig ezekben az években születtek — szerintem — legnagyobb és legjobb szobrai. A „Madárijesztő” például bejárta az NSZK, Kuba, Svájc kiállítótermeit, és még több országban is szerzett megérdemelt elismerést. Itthon nem fedezték fel. Lehet, hogy csak az odafigyelés hiánya mindez? R. Kiss Lenke művészete számomra azt a régi igazságot példázza inkább, mely szerint minden művésznek voltaképpen egy nagy élménye van, egy nagy gondolata a világról. De minél mélyebb, vagyis minél pontosabb ez a gondolat, annál számosabb módon keres magának formát, s minden kifejezésben tovább gazdagodik. Ahogyan a terek és tömegek, úgy hat itt egymásra az egységes személyiség és egy sokpólusú világ. R. Kiss Lenkének megadatott, hogy ennek az egymásra hatásnak termékeny pillanatait ábrázolni tudja, és szobrain keresztül a humanista művész univerzum iránti alázatát közvetítse felénk. K. M. A Ké/o+s a/t/asof/^4: Bábel tornyai A bibliából — egyik legcsélyozza apró „tornyaink” coodálatosabb kultúrtörténeti emtését, napi terveink jó végzelékünk példatárából — ismer hajtását. jük a bábeli torony építőinek Ez ellen kellene tennünk vatragédiáját. Merész terveik lamit, ha azt akarjuk, hogy voltak, olyan tornyot akartak az emberiség legnagyobb elépíteni, melynek csúcsa az méreti tornya, a szocializmus „egeket” éri. Isten — a vak a gyakorlatban is felépüljön, merőségüket látván — össze- A szocializmus megvalósítavarta nyelvüket, hogy ne tálának gondjai sajnos már értsék egymást és ne tudják akkor elkezdődtek, amikor az az „egekben lakók” hatalmát I. Internacionálé vezetői öszfenyegető tornyot megépíteni, szecsaptak és nem tudtak Azt hiszem, ma is sok „bá egyetérteni a „hogyan kérdébelt torony” építése bukik meg sében”. Ez folytatódott a II., azon, hogy az építők nem él majd a III. Internacionáléban ütik meg egymást. Óriási tér- És folytatódik ma is a világ vek születnek és évekig poro- pártjai közt ugyanúgy, mint sódnak megvalósítatlanul egyes pártokon belül, azért, mert a végrehajtásban. Nem véletlen, hogy a tárca megvalósításban nincs egyet- zása után — egy-két kivételértéstől eltekintve —, majdnem képzeljük csak el, ha a vi- minden vezetőre „ráhúzzuk a lág népei — az emberiség tör- vizes lepedőt”, ténete folyamán — nem ve- Így van ez nagyban is, így szekedtek, nem háborúztak van kicsiben is, volna örökké, ma hol tarta- Amíg az igazgató elvtárs nánk. Talán ki sem lehetne igazgat, az elnök elvtárs elszámítani, hogy az emberi ülnököl, addig ő az „okos”. Amikoró erő által létrehozott évkor már nem igazgat, nem ertékeknek, kincseknek milyen nököl, akkor kiderül, hogy fantasztikus mennyiséget, gaz mindent rosszul csinált. Aztán tagságát, szépségét pusztítót- jön az új főnök, és őt kezdjük rák el az egymással veszekedő, dicsőíteni, háborúskodó emberek. Meghalt a király, éljen a ki-Soha semmilyen átok nem rály! sújtotta olyan tragikusan a Nem nevetséges felnőtt, okos Föld népét, mint az a végző- emberektől ez a gyermekes tes emberi tulajdonság, hogy viselkedése mindig mindenben ellenséges A történelemből és az irodalom nagy királydrámáiból jól ismerjük a trón körül dúló viszályokat. Tanulnunk kellene belőlük, mert a tanulságuk kedünk, összeveszünk és háborúzunk egymással. Nem csak a nagy háborúkról van szó, hanem azokról a kis háborúkról is, amelyek 11 filmes.A 151Jluam:1„ nap mint nap folynak megállíthatatlanul a családokban, a hivatalokban, üzemekben, termelőszövetkezetekben és minden munkahelyen, kuli világunkban is. Valóban felnőtt emberek módjára kellene viselkednünk, cselekednünk : veszekedések, intrikák, jelentgetések, talpnyalások és , ,, , , , , halottgyalázások helyett jobb Hihetetlen, hogy hány es volna az értelem és becsület ^ai?. ..apro ..bábeli torony alapján őszintén megbeszélni omlik össze naponta a világon közös dolgainkat azért, mert emberek nem értik Ne szentesítsük utólag a meg egymást. biblia vízióit most, amikor Ma, amikor hazánknak ma már valóban tudunk „égig jobb, eredményesebb munka érő” tornyokat építeni, amiérdekében — annyira kellene hár az ember túllépte az ősi az emberi összefogás, szinte képzelet határait és eljutott a nincs olyan munkahely, ahol csillagközi térbe, ahol korába vezetők, a szakemberekban csak a fantázia szülte isenergiájának nagy részét netenek lakoztak, őrölné fel a marakodás, a fúr- Ha már egyszer óriásokká válódás, az ellenségeskedés, nőttünk, felismertük a fizika Számtalanszor tapasztaljuk, törvényeit, a biológia titkait, hogy egy-egy vállalat, üzem felfedeztük a társadalmat vagy szövetkezet rossz műnköröktől sújtó igazságtalanságájának, eredménytelenségégokat, akkor ne legyünk a nek nem az az oka, hogy nincs magánéletünkben és a közöskorszerű technika, vagy nincsségeinkben olyan kicsinyesek, jó munkaerő, hanem az, hogy mintha csak most nőttünk vola vezetők között nincs egyet- na ki az állatvilágból, érzés, hogy az igazgató, a fő- Meg kellene valahogy szamérnök, a főkönyvelő és abadulnunk a természet, „aki párttitkát eszik, rágják egy bírja, marja” átkos örökségemást, írják a feljelentéseket töl. egymás ellen a felsőbb szer- „Élni tudtunk a szabadságveknek és véget nem érő vizsgal” — mondjuk 40 év óta. gálatok, fegyelmik züllesztik Igazunk is van, mert felosza munkát. A szerkesztőségbe toltuk a grófi földeket, allaérkező panaszos levelek ezrei másítottuk a tőkés vállalatobizonyítják, hogy a műhelyek- hát, felszámoltuk a koldus lében, hivatalokban, iskolákban, tét, szabadabban és jobban kórházakban vagy más min élünk. Kezdjük hát el végre kárközösségekben a reszeke felszámolni a bábeli átkot is: dés, a haragoskodásra kés- értsünk egyet az „igen” melhegyre menő személyeskedés lett, a „hogyanéban is, hogy — akadályozza, lehetetlenné az emberiség régi nagy álmát, teszi a jó munkát. a szocializmus társadalmi tér-Lépten-nyomon sújt ben- nyát valóban fel tudjuk épínünket a bibliai átok, akadá- teni 15