Képes Újság, 1984. július-december (25. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-14 / 28. szám
már házmesterek Házmesternek lenni 40— 45 éve még irigyelt állás, rang volt. Ma a házban, ahol gyerekként annyiszor rendre okított az akkurátus — immár házfelügyelő — néni, a kétszobás komfortos lakás (állítólag átmenetileg) bútorraktár, és a lakók visszasírják a „paradicsomi állapotokat”, amikor volt gazdája a háznak. A házmester mint fogalom és foglalkozás lassacskán kihalt. Helyükre a tömbházfelügyelők léptek, akik egyszerre nyolctíz épületnek viselik a gondját. Hogy — hogyan? Véletlenül, egy viharos tanácstagi beszámoló után csöppentem a Benczúr utca 37-be. Nem akármilyen környék ez, a ligettől néhány lépésnyire, követségekből, diplomataházakból álló negyed. Gondolhatnánk, ha másutt nem is, de itt legalább megoldott a házak gondozása. Véleménygyűjtő utam már az elején majd kudarcba fullad. A körfolyosós gangra kikönyökölő néni nem nyilvánít véleményt. — Kedveském én félek — okolja elhatározását — kérdezzen inkább másokat, ne egy védtelen öregasszonyt. A ház többi lakója már nem ilyen tartózkodó. Jelen Sándorné a lakóbizottság elnöke szinte pontokba szedve sorolja a vádakat: a ház koszos, a kapu mindig nyitva van, pince, padlás úgyszintén, a világítás vagy napokig ég, vagy éjszaka is koromsötétben kell botorkálni. A lift felügyelete nem megoldott, a hibabejelentéseket a házfelügyelő nem továbbítja. — Én például tavaly októberben töltöttem ki egy beázásról szóló hibabejelentő lapot — teszi hozzá —, ez mind a mai napig nem érkezett meg az IKV- hoz. Nem beszélve a modoráról. A köszönést nem ismeri, az időseket egyszerű közvetlenséggel lenyanyázza. A csöngetésre nem nyit ajtót, ha egyáltalán otthon van, mert ez ritkán fordul elő. (Ottjártamkor este nyolckor, a Lakás valóban sötét volt, s nem nyitottak ajtót.) — Nemrég történt, hogy cső-’ repedés volt — kerekíti ki a képet a szomszéd fiatalasszony Haraszti Gyuláné — kihívtam a szerelőket, mert azt már tudtam, neki hiába szólnék. Viszont a főcsap elzárásához feltétlenül kellett volna a segítség. Lementünk, a főcsap kulcsáért, amit nem talált. Aztán azt kértük tőle, mutassa meg, egyáltalán hol van a főcsap. Erre az orromra csapta az ajtót, „unom ezt a vízügyet” felkiáltással. Miközben nálunk fenn a harmadikon ömlött a víz. A Benczúr utca 39-ben dr. Völgyessy Ferenc, a lakóbizottság elnöke. A tömbházfelügyelő munkájáról ő sem tud sokkal kedvezőbb képet festeni. Mentségére fel lehet hozni, hogy 1—10 házat ellátni képtelenség — próbál tárgyilagosan állást foglalni, — ám a modortalanságára nincs mentség. Egyszer jártam nála, akkor a legembertelenebb módon kiutasított a lakásból. A házkezelőségnél többször éltünk panasszal, olyankor mindig mindent megfogadott , és semmit sem tartott be. Szintén a 39-ben lakik Vanyó János, aki a tanácstagi beszámolón is felszólalt. — Én két éve nem beszélek azzal az emberrel — összegzi röviden a véleményét. Szükségem lett volna a pincekulcsra, átmentem hozzá. A válasza az volt: ha nem takarodom — levág az emeletről. Én sem vagyok kis darab, dehát ő egy akkorára sikeredett ember, hogy jobbnak láttam nem vitatkozni. Ha kiég a lámpa, kicserélem magam. A gyerekeimet meg arra szoktattam, hogy járjanak gyalog, mert ha bennragadnak a liftben, nincs aki kiszabadítsa őket. (Apropó, aznap este is rossz volt a lift.) Kócsi Gusztávnéhoz az illetékes házkezelőség vezetőjéhez így már egészen pontosan körvonalazott kérdésekkel kopogtathattam be, melyek lényege az volt: hogyan lesz valaki tömbházfelügyelő és meddig terrorizálhatja a lakókat? — Hogyan lesz valaki tömbházfelügyelő? — sóhajtja egy tanácstalan kézmozdulat kíséretében. — Úgy, hogy jelentkezik, és hajlandó a szogálati lakás fejében egy másik lakást leadni. A fizetés havi 4500—5000 forint, plusz, nem kulcsos házaknál 150 forint sliftpénz, az viszont elvben 24 órás szolgálatot jelent. Mit mondjak, nem tolonganak a jelentkezők, és akik jönnek, azok sem tudják mindig, mit vállalnak. — Ismerem a Benczúr utcaiak ügyét, két éve megy a huzavona — folytatja Kócsiné. — A házfelügyelő időnként megígéri, hogy „megjavul”, a házbeliek, látva, hogy nincs más út, azt mondják, majd „megnevelik”. — Egy harmincéves embert elég nehéz megnevelni. És azt hiszem ez nem is a lakók dolga. — Persze így van. De szinte semmilyen eszköz sincs a kezünkben. Másfél-két évig tart, amíg a bírósági ítélet megszületik, arra, hogy valakit kirakjunk a szolgálati lakásból. Addig nincs gazdája a háznak. És azután sem valószínű, hogy találunk valakit, aki főbérleti lakását feladva, elvállalja a munkát. Nekem különben az a véleményem, hogy a tömbházfelügyelőség már születése pillanatában életképtelen dolog volt. Nem létezik, hogy valaki 8—10 hatalmas háznak gondját tudja viselni. — Visszatérve a konkrét ügyre, a házfelügyelő ellen „alkalmatlanság” címén eljárást indítottunk. Felelősségre vonjuk, elbocsájtjuk, és tessék mondani, akkor mi van? Ezt én sem tudom, bár a lakók szerint inkább senki se legyen, mint a jelenlegi házfelügyelő. Elhiszem a házkezelőség vezetőjének is, hogy tehetetlenek. Mindenesetre sikerült egy több évtizedes bevált rendszert valami rosszabra felváltani. Lehet, hogy merész az elképzelés, de szerintem a lakókra kellene bízni a házfelügyelő megválasztását, és ez a házfelügyelő csak akkor maradhasson a lakásban, csak akkor kapjon munkabért, amíg tisztességesen ellátja feladatát. Mert amíg különösebb felelősség nélkül valaki megtelepedhet egy kétszobás komfortos lakásban, s aztán szerencse dolga, hogy elvégzi-e vállalt munkáját, addig nincs megoldás. Hámor Szilvia általánosítunk a kerületi IKV igazgatója felajánlotta, hogy személyesen ellenőrzi a szóban forgó házat, mégpedig két nap múlva, addig semmit nem szól az illetékes beosztottaknak, akik mindeddig felületesen (vagy sehogy) nem ellenőrizték az épületben tapasztalható rendetlenséget. Meg is történt az igazgatói ellenőrzés (2 nap múlva, a jelzett időpontban) megjelent az igazgató — a kazánházak rendjéért felelős illetékes vezető kíséretében — és csodák csodája: mindent a legnagyobb rendben talált. Időközben ugyanis — ki tudja, milyen sugallatra — „sikerült” a kívánatos tisztaságot megteremteni ... 5