Képes Újság, 1984. július-december (25. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-08 / 36. szám
LÁTOGATÓBAN R. KISS LENKE SZOBRÁSZMŰVÉSZNÉL KETTEN AZ ÚTON Két előadó, egy közös múlt, egy fogalom: Záray Márta és Vámosi János. Mostanában érkeznek pályafutásuk harmincöt éves jubileumához. 1949-ben az EMKÉ-ben kezdték, aztán... De hagyjuk a nosztalgiázást. Maradjunk csak ez év augusztusánál. Záray és Vámosi pusztavacsi fesztiválunk második napján lépett a színpadra. A „nézőtéren” — vagy 15 ezren — a P. Box heavy metal zenekar felettébb lendületes közönsége várta a soros produkciót. Mi tagadás, a rendezőkben volt egy kis szorongás: vajon mi lesz most? A helyzetet csak Záray és Vámosi oldhatta meg és ők megoldották. A „kemény zene” hívei egy pillanat alatt váltottak, újráztak és ha lett volna rá lehetőség, jónéhányan még a „kacsatáncot” is együtt járták volna Zárayval és Vámosival a színpadon. „Micsoda elegancia” — jegyezte meg valaki, amikor a minikoncert végén a kettős eltűnt az öltözősátor bejáratánál. — Drukk, izgalom, lámpaláz, fellépés előtti szorongás .. . Mennyi idő alatt lehet „kikapcsolni”? — Soha nem voltam drukkolós típus, bár bevallom: most, a fellépés előtt, volt bennem egy kis szorongás — mondja Vámosi János. — Tizenhat-húszéveseknek énekeltünk és nem számítottunk ilyen kellemes fogadtatásra. Az a fél óra visszaadta a hitünket. — Akkor hagyom abba az éneklést, ha már nem lesz lámpalázam — mondja Záray. — A lámpaláz, az én értelmezésemben, egyfajta elfogódottság, és ez azonos a közönség tiszteletével. Ebben a műfajban a közönség már megszokta, hogy párosok alakulnak, sikereket érnek el, aztán amikor elmúlik a siker , elválnak egymástól. Záray Márta és Vámosi János a színpadon és a magánéletben is mindig az ellenpélda volt. Harmincöt év alatt több mint kétmillió hanglemezt adtak el tőlük: 5 aranylemez, 2 platina-nagylemez, és 1 platina-kislemez („Kacsatánc”) tulajdonosai. A táncdal szeretete és tökéletes ismerete szinte a világ minden részére elrepítette őket. — Sokan megkérdezik — mondja Záray Márta —, hogyan sikerült ilyen hosszú ideig a pályán maradni. Két dologgal magyarázom a jelenlétünket. Az egyik, amit a közönség kevéssé ismer: János és én ellentétes típusok vagyunk, higgadt én olyan vagyok, mint a higany. A frontátvonulás is ellenkezőleg hat ránk, következésképpen sohasem egyidőben idegeskedünk. A másik ok: soha senki másnak nem voltunk elkötelezve, csak a közönségnek. Új albumunk, a Ketten az úton, nemrégiben jelent meg. A lemez címe a folytonosságra utal, kérdésünk viszont arra: mindig egyenes és problémamentes volt-e ez az út? Vámosi János — akit Márta „higgadtnak és diplomatikusnak” nevezett — ezt mondja erről: — Hogy ért-e minket valamilyen sérelem a pályafutásunk alatt? Nos, egyetlen mindössze. Még ma sem értjük, hogy miért csak tíz évvel ezelőtt jelenhetett meg első közös nagylemezünk. — Ismét az új album .. . Mikor lesz belőle tv-show? — Nem tudjuk. Eddigi műsorainkat Csenterics Ágnes készítette. Reménykedünk, hogy az új felvételekre is hamarosan sor kerül. — Addig is útra kelnek a Ketten az útonnal? — Bármilyen furcsán hangzik is — mondja Vámosi János — szeptember közepén az Ifjúsági Rendező Irodával kezdjük meg országos turnénkat: egy hónapig járjuk a nagyobb városok színházait, sportcsarnokait. Csupa fiatal srác lesz a kísérőnk. Megpróbáljuk átvenni az ő életstílusukat, tempójukat .. . — És ők mit leshetnek el a Záray—Vámosi kettőstől? — A színpad és a közönség tiszteletét. L. N. T. Egy humanista művész alázata Balaton Madárijesztő 14