Képes Újság, 1985. január-július (26. évfolyam, 1-27. szám)
1985-03-30 / 13. szám
K, TÖRTÉNETEK látták a jelentősebb szerepeket. A második epizódot Békés József írta: egy faluban a harcok idején született csecsemőhöz az anya kívánságára szovjet katonák hívnak papot a keresztelőre. A bolgár Apostol Karamitev alakította a szovjet egység parancsnokát. A második részt Widermann Károly rendezte. A harmadik epizód Várkonyi Zoltán rendezésében és saját emlékei alapján egy fővárosi színház pincéjében játszódik, ahol menekültek és rejtőzködő Üldözöttek bújkálnak és várják a felszabadulásukat. A két epizódban Törőcsik Mari, Kiss Manyi, Ungváry László, Bihari József, Kállay Ferenc, Makláry Zoltán, Várkonyi Zoltán, Gózon Gyula, Szabó Ernő, Psota Irén szerepeltek. Ismertebb a szintén többször is vetítésre került Alba Regia, mely 1961 áprilisában került bemutatásra, s melyben Szemes Mihály rendezésében Székesfehérvár felszabadulása a központi téma. A maradandó értékű film szenzációja a magyarul beszélő Tatjána Szamoljova, a Szállnak a darvak főszereplőnője, aki mellett Gábor Miklós, Rádai Imre, Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre nyújt emlékezetes alakítást. A filmet Lévay Béla, Sipos Tamás és Palásthy György írta, zenéjét Szokolay Sándor szerezte. Úgyszólván teljesen elfelejtett filmmé vált viszont az 1963 februárjában bemutatott Isten őszi csillaga, Galambos Lajos forgatókönyve, Kovács András rendezése. A tragikus hangvételű film, mely az azonos című kisregényből készült, az 1945 nyári falusi eseményeket ábrázolja, földnélküli kultikusok harcát a földért. Talán a tragikus végkicsengés okozta, hogy a film szinte elfelejtődött, pedig zenéjét Petrovics Emil szerezte, színészei között pedig olyan kiváló egyéniségek láthatók, mint Avar István, Páger Antal, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre, Pálos György, Bessenyei Ferenc, Görbe János, Horváth Teri. Jancsó Miklós filmje, az így jöttem (Vadász Imre és Hernádi Gyula forgatókönyvéből) 1965 tavaszára, felszabadulásunk huszadik évfordulójára készült el, és talán legszebb, művészileg legértékesebb filmünk e témakörben. Jancsó életművének részeként e filmet sokszor méltatták, ezúttal tehát inkább arra utalunk, hogy Jancsó játékfilmes-rendezői indulásában milyen nagy szerepe van a felszabadulás élményének. Említettük már a Három csillag első epizódját, de ebből a szempontból figyelmet érdemel Jancsó első filmje is, az 1958-ban forgatott és 1959 tavaszán bemutatott A harangok Rómába mentek. (Szilvási Lajos és Galambos Lajos forgatókönyve.) Ez a film ma már valóságos színész-múzeum, Gábor Miklós mellett Pécsi Sándor, Ladányi Ferenc, Zách János, Brachfeld Siegfried, a fiatal Körmendi János, Deák B. Ferenc, Mendelényi Vilmos, Magda Gabi, Fonyó József, Madaras József, Holl István, Szemes Mari, sőt, Ragályi Elemér is látható. 1965 tavaszán az így jöttem mellett másik, a maga nemében szintén korszakalkotó felszabadulási tárgyú film bemutatására is sor került: A tizedes meg a többiekére. Dobozy Imre forgatókönyve az első sikeres kísérlet arra, hogy vígjáték formájában emlékezzünk felszabadulásunkra. A Keleti Márton rendezte film hőse Molnár tizedes (Sinkovits Imre), egy pesti vagány, aki a maga részéről elhatározza, hogy befejezi a háborút. Elhatározását tett követi, azonban sok nehézségen kell keresztülvergődnie, s ezek humoros, néhol szatirikusan ábrázolt jellegzetességei annak a réginek, amitől 1945 tavaszán megszabadultunk. Darvas Iván, Major Tamás, Pálos György, Szabó Gyula Márkus László komédiázzák végig a rendszeresen műsoron tartott filmet. Már nem annyira közismert, hogy Dobozy Imre két további felszabadulási tárgyú filmet is írt: Szemtől szembe, Eljött a tavasz című színművéből, Várkonyi Zoltán rendezése (1970) és A királylány zsámolya, saját novellájából, Fejér Tamás rendezése (1976). A Szemtől szembe az akkori, 1970-es mából tekint vissza a múltba egy bajtársi találkozó ürügyén. A film kemény lelkiismeretvizsgálat, s olyan kiváló színészek szerepelnek benne, mint Básti Lajos, Tolnai Klári, Sinkovits Imre, Benkő Gyula, Horváth József, Agárdy Gábor, Szirtes Ádám, Bitskey Tibor, Szabó Gyula, Harsányi Gábor, Jürgen Frohrier és nem utolsósorban Latinovits Zoltán. A királylány zsámolya harcbahajszolt leventekorú gyerekek sorsának megrendítő dokumentuma. Balázsovits Lajos, O. Szabó István, Molnár Tibor, Kiss Mari alakítják a főbb szerepeket. A királylány zsámolya — egy zsámolyalakú hegy neve — sok tekintetben emlékeztet A harangok Rómába mentek problematikájára. Abban városi diákokat, ebben falusi legényeket készít fel a könyörtelen sors a háborún át a jövendőre, próbára téve őket emberségből és hazaszeretetből. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna két filmje: A szarvassá vált fiúk (1973) és a Várakozók (1975) a felszabadulás különleges, egyedi pillanatait rögzíti. A szarvassá vált fiúk az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadás emlékét idézi, hiteles dokumentumok alapján, de kifejezőerővel. Törőcsik Mari, Kútvölgyi Erzsébet, Gyöngyössi Katalin, Bencze Ilona, Lukács Sándor, Kozák András, Frantisek Velecky alakítják a kommunista meggyőződésükért börtönt szenvedő kommunistákat, akiket ugyan lázadásuk után letipor az erre még erőt érző hatalom, de eszméjük mégis győzedelmeskedik. (Hasonló gondolatkörű az 1944 késő őszén játszódó Arc, Köllő Miklós forgatókönyve, Zolnay Pál rendezése, Zala Márk főszereplésével, valamint Szabó István filmje, a Bizalom — de ez a két mű csak közvetve nevezhető felszabadulási tárgykörű alkotásnak.) A Várakozók Budapest ostromának véres napjaiban játszódó tragédia. Az önmaga pusztulását átélő és tudomásul vevő uralkodó osztály kétségbeesve látja a rombolást, melyet a film hősei ha nem is okoztak, mégis megszenvednek. A balladai hangvételű film főszereplői: Törőcsik Mari és Maja Komorowska. Ritkán szokás emlegetni, hogy Máriássy Félix, e felszabadulási műfaj klasszikusának rendezője, 1958-ban is visszatért a témára, 1959 tavaszán bemutatott Álmatlan évek című filmjében, melyet Máriássy Judit írt. Az utolsó, 1944-es epizód, Bulla Elma kiváló alakításában, a csepeli munkásság állásfoglalásának szép emléke. Ebből a rövid áttekintésből is látható: a magyar filmművészet számára nem csak évfordulós, alkalmi feladat volt a felszabadulás tárgykörének feldolgozása, hanem rendszeres gyakorisággal értékes és tanulságos műalkotások egész sora készült, melyek a magyar társadalom szinte valamennyi osztályát, rétegét, az élet számtalan helyzetét bemutatják és értékelik, műfaji és operatőri változatosságban. Így lepődött meg Szabó Gyula és Sinkovits Imre a Keleti Márton által rendezett A tizedes meg a többiekben Emlék 48-ból Az államosítás a magyar filmgyártást sem kerülte el. A korszak tárgyilagos értékelői akkor ebben a gazdasági biztonság és a magabiztossá tevő tervszerűség nagy lehetőségét üdvözölték s ünnepelték. Tudnivaló azonban, hogy ettől még nem születnek remekművek. Tény viszont, hogy az államosított magyar filmgyártás első produkciója — a Talpalatnyi föld —, amely 1948-ban készült, csakugyan remekmű. Filmművészetünk nagy büszkesége. Ebben tűnt fel a nincstelen sors mélyéről érkező s egyszeriben a történelmi korszakkezdés jelképévé lett ragyogó művész: Szirtes Ádám. Huszonhárom éves volt akkor. Nyakába zúdult a siker: az ünneplés, a dicsőség. Eljött az ő országa ... Idéztessük föl vele a várva várt pillanatot. Ezek az ő szavai: — Karácsonykor tartottuk a premiert. Éz új ruhát csináltattam, életem első ünneplő ruháját, abban feszítettem. Szüleim is eljöttek. Felutaztak Pestre, hogy lássanak. Rétest meg egy demizson bort is hoztak magukkal. Apám sorban állt jegyért a mozipénztárnál. Meglepődött, amikor a mozi igazgatója karonfogta és a díszhelyre vezette. Egyik oldalamon apám ült, másik oldalamon öcsém, a négy és fél éves. Kihúzhattam volna magam. Feszíthettem volna tovább, de én majdnem meggörbültem a restellkedéstől. Mindenki minket nézett. Éreztem, mindenki örül nekünk. Ez jólesett, de zavart is. Aztán sötét lett, akkor már jobban bíztam valahogy. — Miért? — kérdezhetjük, ennyivel utána már. — A mozivásznon megjelent egy parasztfiú. A nyughatatlan, boldogságra váró, ágrólszakadt Góz Jóska. Nem tudom, miért, de az öcsémre néztem. A büdös gyerek! Elhúzódott tőlem. Felugrott. Azt kiáltotta: Ádám bátyám! És oda akart szaladni a mozivászonhoz, a filmbeli parasztfiúhoz, mert az ő bátyja volt az. Azt hitte, otthon vagyunk. Simon Gy. Ferenc IS