Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)
1985-09-07 / 36. szám
Színészek teniszütővel, kerékpáron Mozgalmas volt Mint a diák, úgy tervezi meg a színész is nyári programját. A szünidei szabadidőre vár sok minden évad közben elhalasztott, időhiány miatt félrerakott olvasmány, otthoni rendcsinálás, baráti látogatás, mozinézés. A cél: bepótolni azt, amire a színházi szezonban a rádió, a televízió, a filmgyár, a szinkron közötti rohanás közben alig jut ideje: teste, izmai megmozgatását. És a szünidei terveik között ott szerepel nem is akármilyen fontossággal, de csupa nagybetűvel a SPORT. Hogy aztán ki mennyit váltott be terveiből? Ezúttal három „sportos” színésztől kérdeztük: hogyan telt az idei nyár? — Munkával — válaszolja Görbe Nóra. — Mert Linda újra színrelépett, igaz még csak a kamerák előtt. — Mondania sem kellett volna, látom a kék foltokat. — A margitszigeti Sportuszoda teraszán forgattunk éjszakákon át. Nagyon sokszor ismételtünk, hiszen a filmben az ugrásokat, a rúgásokat lelassítják majd, és így nagyon pontosan ki kellett dolgoznunk a mozgáselemeket. Olykor óhatatlanul becsúszott egy kis hiba. — Komolyabb sérülés? — Szerencsére még nem volt. — Hány éve kezdte? — Úgy öt esztendeje. Vékony, gyenge lány voltam. Igaz már akkor is sokat mozogtam, hiszen a gimnáziumban művészt tornásztam. Jó ismerősöm volt Harmath László, az Omega együttes valamikori basszusgitárosa, aki nagyképzettségű karate mester. Elmentem hozzá tanulni. Pár év alatt zöldöves lettem . .. — ... és karatézó színésznő. — A karate szülte Lindát. Mielőtt megkezdtük az első három rész forgatását, intenzíven jártam edzésekre. Tulajdonképpen csak a kislányom, Anna születése idején pihentem, de a szülés után három hónappal már ismét ott voltam az edzőteremben. Most hét újabb epizódot forgatunk, s közben az edzéseket sem hanyagolom el, nem is engedné új mesterem, Szalka András, így igaz, hogy a nyaram munkával telt, de ebben főszerep jutott a sportnak. Lukács Sándor valamikor atletizált, majd beleszeretett a sakkba. Órákon át ült a táblánál, a színházi előadások szüneteiben kollégáival vívott nagy bábucsatákat . . . Állítólag még a vígszínházi éljátékost, Darvas Ivánt is legyőzte. Bár kedvenc sportjait váltogatta, a nagy szerelem mindvégig megmaradt: a foci. — Gyerekként órákig álldogáltam a játékoskijárókban, hogy lássam a nagyokat. Amikor szerencsém volt, autogramot is kaptam. Micsoda féltett kincsként őrizgettem ezeket a papírdarabokat! — Úgy mint a mai gyerekek egy-egy Lukács Sándor aláírást? — Ezért is válaszolok minden levélre. Eszembe jut az én régi, gyerekkori örömöm. A foci imádata megmaradt, de ma már csak arra van időm, hogy a tévé elé üljek. — Kezében a teniszütő arról árulkodik, hogy azért a sporttól sem szakadt el a nyár — A tenisz az új szerelem. Változatlanul szeretem a sakkot is, de ha tehetem, a jó levegőt választom. Túl sok időt töltök zárt helyen, színpadon, öltözőkben, stúdiókban. Ha akad egyegy lyukas órám, rohanok a teniszpályára. — Melyikre? — A KSH római parti pályájára. Az egyesület tenisz szakosztályának vagyok a tagja. — Rendszeresen játszik? — Télen hetente egyszer, nyaron minden másnap. — Kik az ellenfelek? — A színészkollégák Tahi Tóth László, Szacsvay László, Bárdy György és a KSH teniszezői. — Akik talán egy kicsit tisztelik is a népszerű színészt. — Játék közben? Na még csak az kellene. A pályán nincs „művész arázás”. — Bosszantja a vereség? — Mint minden embert. Mérgemben olykor felemelem a hangom. — Szezon közben is ilyen szorgalmasan jár majd edzésre? — Igyekszem a heti három edzést megtartani. Nincs még egy színésznő hazai színpadjainkon, aki olyan akrobatikus gyakorlatokat tudna bemutatni, mint Esztergályos Cecília. Könnyű neki, mondják kolléganői, hiszen 13 éven át balettozott, tagja volt, méghozzá szólótáncosként, az azóta már világhírnévre szert tett Pécsi Balettnek. A tánccal már jó néhány esztendeje szakított, de testsúlya mintha nem változott volna. — Lehet, hogy ez a sportnak köszönhető? — Egészen bizonyos, őszintén bevallom, hiú vagyok az alakomra. A télen észrevettem, hogy van egy kis súlyfeleslegem. Azonnal vásároltam egy szobakerékpárt. Kitárom az ablakot, és elképzelem, hogy pedálozok kint a napfényben, a fák és virágok között. A kerékpáron van egy kilométeróra, tekerem a pedált, és naponta növelem a megtett „távot”. Mit tegyek ha másra nem jut időm. Ez nem panaszkodás, hiszen a színész számára az a legszörnyűbb, ha nem hívják. Csakhát én mozgás nélkül nem tudok élni. Tizenhat év alatt eljátszottam nyolcvan szerepet, amelyik között volt 88 éves anyóka és kisfiú is. Erre, ennyi munkára sok energia kell. Ha van időm, kiszaladok az uszodába, ha nincs, gimnasztikázom. Gondolom, az alattam lakók néha megdöbbennek, és idegesen kiáltanak fel, mit csinál már megint az a „komédiásnő”? — Kedvenc sportja? — A vízilabda. Csak nézni szeretem, csinálni már nem merném. Pedig nálunk is egyre elismertebb a női póló, s miután a lányok ezüstérmet szereztek az EB-n, még népszerűbb lehet... Sebes Erzsébet Fotó: Dolezsál László Esztergályos Cecília: „Ha nincs időm, gimnasztikázom” Wimbledon helyett a Rómaiparton (Lukács Sándor) Görbe Nóra, azaz: Linda TOTO-tippünk 36. IX.7-8. Pótmérkőzések: x, 1, X. 1. Bayern M.—Hamburg 1 X 2. Dortmund—Mannheim1 3. Leverkusen—Düsseldorf x 1 2 4. Schalke—Hannover1 5. Mönchengladb.—Köln 1x2 6. Atalanta—Róma2 7. Bari—Milan x 1 8. Fiorentina—Sampdoria x 1 9. Napoli—Como1 10. Udinese—Torino x 2 11. Cagliari—Cremonese 1 X 12. Cesena—AscoliX 13. Pescara—BolognaX Ija jp IQi 27