Képes Újság, 1986. január-június (27. évfolyam, 2-27. szám)

1986-03-01 / 9. szám

Kérünk egy jó ötletet! Segédeszköz magvetéshez Egy Vas megyei kertben ké­szült a felvétel. A kert gazdája retket termel tavaszi értékesí­tésre, a rendelkezésre álló terü­letet a leggazdaságosabban igyekszik hasznosítani. Az esz­köz egy vastagabb deszka, bele­erősített fém csövekkel, amelyek négyszer négy centiméterre áll­nak egymástól. Fólia alatt ez a tenyészterület elegendő a gu­mók kifejlődéséhez. A deszkalap jobb oldalán a furatsorba nem kell fémcsöveket helyezni. Örömmel fogadnánk, ha olva­sóink kiskertben hasznosítható olyan kerti eszközök leírását és fotóját küldenék be hozzánk, amelyet maguk készítettek, s be­váltották a hozzá fűzött remé­nyeket. Hasznos tudnivalók A gyümölcsfák koronájában lombtalan állapotban csomóban függő múmiák, moniliabetegség­­től elrothadt, összezsugorodott gyümölcsök találhatók. Ezek akár a fán maradnak, akár a földre hullanak, tavasszal a nedves és meleg időjárás hatására penész­vánkosokat fejlesztenek, ame­lyekből nagy tömegű spóra válik szabaddá, és megfertőzi a fákat. Mindezt elkerülhetjük, ha min­den csüngő múmiát a tartóág egy-két arasznyi részével együtt levágunk és elégetjük. Egyidejű­leg semmisítsük meg a földre hullott múmiákat is. A szamócásban, a zöldség­­ágyasokban sok kárt okoz a cse­rebogárpajor. A „csimasz” a téli, hideg talajban 60-100 centimé­ter mélyre húzódik le a talajba, s csak a hőmérséklet számotte­vő emelkedése után található meg elérhető — 15-20 centimé­ter —­­mélyen. Irtására így csak akkor van jó esély, ha már a felszínhez közel tartózkodik. A mogyoróbokrokat általában nem metsszük, inkább szükség szerint ritkítjuk. A legkorábban kizöldülő gyü­mölcsfajok közé tartozik a ri­biszke, a köszméte, a málna, ezt vegyük figyelembe tavaszi tele­pítésüknél és metszésüknél is. A hó elolvadása és a fagyott föld felengedése után az őszi ül­­tetésű szamócanövények gyöke­rei gyakran kiállnak a talajból. A növények nem pusztulnak el, ha ezt a felfagyás okozta kieme­­lődést óvatosan megszüntetjük. Oltóviasz — házilag Előfordul, hogy a legnagyobb szükség idején nem jutunk hoz­zá ehhez a nélkülözhetetlen seb­gyógyító anyaghoz. Könnyen se­gíthetünk magunkon, hiszen ott­hon is készíthetünk, ha a hozzá­valók rendelkezésünkre állnak. Egy régi-régi háztartási tanács­adóban ezt olvashatjuk: „egy rész sárga viaszt, fél rész gyan­tát és egynegyed rész terpentint összeolvasztunk, a tömeget ki­hűlés után egy kőlapon rúddá formáljuk, majd papíroshüvely­be foglaljuk.” Még három recept: 1. melegen folyó oltóviasz: négy rész felol­vasztott gyanta, két rész méh­viasz s egy rész nyers lenolaj; 2. ezer gramm aszfalt, két deci­liter paraffinolaj és 50 gramm paraffin; 3. hidegen folyó oltó­viasz: négy rész felolvasztott gyanta lassú tűzön melegítve, két rész méhviasz, majd állan­dó keverés közben egy rész faggyú­ rlAZ UMKIRIA Az olvasó kérdezi Mitől megy tönkre a csiperkegomba? A gombának többféle károsí­­tója van, s ha nem fordítunk gondot a tisztaságra, súlyos menyiségi és minőségi károk származhatnak belőle. A véde­kezésnek kétféle módja van: 1. megelőzés, 2. közvetlen védeke­zés. A megelőzés olcsóbb és ered­ményesebb, könnyebben is vég­rehajtható. Ha a termőhelyet, a takaróföldet és az eszközöket fertőtlenítjük, a termesztést biz­tonságosabbá tehetjük. Komoly veszedelme a gombá­nak a verticiliumos barnafoltos­­ság, amelynek jeleit a kalapon először világosbarna pontok for­májában észlelhetjük. Később a foltok a kórokozó spóráitól szür­késfehérek lesznek. Végül a gomba kiszárad, bőrszerű lesz, és eltorzul. A fertőzés forrása legtöbbször a takaróföld, de a szellőztetés során a szerszámok vagy a ro­varok segítségével is fertőződ­het a termesztőhely. A kórokozó gomba gyorsan terjedhet, ha a termesztés nedves és levegőtlen körülmények között zajlik. A párakicsapódást előidéző hőmér­séklet-ingadozások is kedveznek a kórokozó terjedésének. Ezért öntözés után mindig megfelelő szellőztetéssel szárítsuk fel az ágyak felületét. Ha a betegség már fellépett, terjedésének gá­tat vethetünk, ha a hőmérsékle­tet 11 fok Celsiusra csökkentjük. A közvetlen védekezés során igen hatékony a 0,12 százalékos Chinoin Fundazollal történő be­­öntözés. Ilyenkor két-három li­ter permetlevet locsoljunk, illet­ve permetezzünk ki négyzetmé­terenként. A gombaszúnyogok a gomba­fonalak tönkretételével a gomba tönkjében és kalapjában járato­kat alakítanak ki. A csíra és a kicsiny gombák elpusztításával csökken a hozam. Igen hatékony a gombaszúnyogok ellen a Bio­­strip rovarölő szeres csík, amely­ből 28 köbméter légtérre számít­va egy darab műanyag csíkot kell felfüggeszteni. A munka- és balesetvédelmi óvórendszabályokat minden esetben tartsuk be! Dr. Széles Csaba Mezőgazdasági Főiskola, Nyíregyháza Tavasszal szaporíthatók Csodabogyók Mediterrán eredetű örökzöld növények. Virágaik tavasszal nyílnak, fehérek, nem feltűnő­ek. Legnagyobb értékük az örök­zöld levelek és az októbertől ta­vaszig díszítő piros bogyójuk. Három fő típusuk ismert: 1. szúrós csodabogyó. 30-70 centiméteres, sűrűn ágas, hen­geres szárú, kúszó gyöktörzsű cserje, szúrós ágvégekkel. Göm­­bölyded, pirosas termése egy centiméter átmérőjű. Meleg domboldalakon, gyertyános töl­gyesekben és cserjésekben for­dul elő. 2. lónyelvű csodabogyó. 20-50 centiméteres, el nem ágazó, szögletes szárú törpecserje. A négy-hét centiméter hosszú ágak közepén keskeny, hegyes,­­kis murvalevél látható, amely ló­nyelvre emlékeztet, innen kapta nevét. 3. perzsa csodabogyó. Felálló, lazán szétterülő, kb. egy méter magas növény, fényeszöld leve­lekkel és élénkvörös termések­kel. A csodabogyók félárnyékos, árnyékos helyeken talajtakaró­nak, sziklakertekbe és szoliter­ként ültethetők. Déli jellegű ker­tek értékes aljnövényei. Ágaikat és bogyóikat a virágkötészetben is felhasználják. Szaporításuk: érés után a mag­vakat rétegezzük, és tavasszal vetjük. A leggyakoribb szaporí­tási mód azonban a tavaszi tő­osztás. Kép és szöveg: Klotz József. Esztergom ZS

Next