Képmás, 2004 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
ASSZONYOK A TÖRTÉNELEMBEN PORTRÉ W EGY VOLT." Közben azonban már kijelölte a megfelelő jövendőbelit Lévai István dunaalmási fakereskedő személyében... A költő elhagyta Komáromot, hogy hivatalt szerezzen valahol, bár vándorló, nyughatatlan természetétől talán a megállapodott, polgári élet állt legtávolabb. Vajdáék a poétát így messze tudva, a szüret idejére visszavonultak lányukkal dunaalmási szőlőjükbe, ahol a meghívásnak örömmel eleget téve naponta tette tiszteletét a vőjelölt Lévai. Azt remélték, Csokonai távollétében sikerül Lilla szívét a nála 15 évvel idősebb, igen testes, ámde jómódú kereskedő felé hajlítani... Csokonai utazásai állomásairól leveleket írt Lillának, de az apa, aki már döntött lánya sorsáról, a leveleket elfogta. A fiatalokkal rokonszenvező Bédiné segítségével néhány küldemény mégis célhoz ért: „Már én ezután levelemet csak a mi barátnénkhoz utasítom. Te pedig, ha oly kegyes vagy, amilyen szép, ne tagadd meg tőlem az én békességemet, azaz írj ezután is, de írj hosszabban, forróban, és úgy, hogy én annak olvasásában elájuljak. ” „Kergettem a drága jót, / S a révnél törtem hajót. ” (Az utolsó szerencsétlenség.). Novemberben még titkos eljegyzést tartottak: Csokonai egy családi ereklyét, édesapja pecsétgyűrűjét ajándékozta Lillának, amit ő haláláig ujján viselt. 1797 tele levelezve, ritka találkozásokkal telt, s a Lillán számonkért „forróság” bizony alábbhagyni látszott. Az apa hangulatkeltése a költő ellen, a levelek eltitkolása bizalmatlanságot szült Lillában. Közben Csokonaival tudatták, hogy Lillát Lévai Istvánnak szánják. 1798. március 18-án a költő sorsdöntő levelet írt: „Rajtad áll a választás. Nékem egyebet választanom sohasem lehet, hanem hogy Téged szeresselek. Első megpillantásodra elvesztettem lelkemnek szabadságát, elloptad, elragadtad az én szívemet azon az egy estvén, amelyen először megláttalak. ” Azonban ez a levél sem jutott el a címzetthez... 1798. március 30-án díszes esküvőt tartottak a komáromi öreg templomban. Csokonai Lillája Lévai István felesége lett. Csokonai gyönyörű és hosszú levélben búcsúzott el Lillától: „... Végső búbra merült szív, tanuld meg elfelejteni azt a boldogságot, melyre ekkorig repesve dobogtál, te pedig áldott Leányka! tartsd meg az én szerencsétlen nevemet magadnál, s jusson eszedbe olykor-olykor, hogy egy érzékeny fiatal készebb lett volna Téged bírni, hogy sem a világot. Fejet hajtok hát a kénszerítő szükségnek, s mint hogy Te nem szeretsz, nem is törekszem szép személyed birtokára. Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezetedet viszem el magammal. Üres lesz az én szobám teteled, de szívemben mindenkor jelen leszel. Élj vígan, a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, mint én mindenkor szerettelek.” „Csak a halál jégsátorába / Ölelsz meg engemet. ” (Még egyszer Lillához.) A házaspár Dunaalmásra költözött, ekkor érte a frigyet kikényszerítő szülőket az első meglepetés. Lévai házát Lilla hozományából bútorozták be, mint írta: „Lévai Istványnak, midőn nőül vett engemet, semmije sem volt... ” Lilla 64 éves korában megözvegyült, gyermekei nem születtek. 68 évesen másodszor is férjhez ment. A matrikulába így jegyezték: „...Nagytiszteletű Végh Mihály úr... összveeskedtetett... Vajda Julianna Asszonysággal, Néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillájával. ” Lilla 1855-ben, 74 éves korában - Csokonai halála után éppen 50 évvel - hunyt el. Csokonai egykori búcsúlevelét Lilla rendelkezése szerint koporsójába tették, és vele együtt temették el. A dunaalmási temetőben nyugszik, tisztelői Csokonai Lilla emlékszobát rendeztek be egykori lakóházában. Az arra járó utazók itt láthatják ennek a rövid, mindössze 9 hónapig tartó szerelemnek megmaradt relikviáit. 31