Kereskedelmi Szakoktatás, 1927. szeptember – 1928. június (35. évfolyam, 1-9. szám)
1927-09-30 / 1-2. szám
XXXV. évf. Kereskedelmi Szakoktatás 1* 3 magamat, hogy e helyről is rámutassak ama magasabb társadalmi etikai és nemzetpolitikai szempontokra, amelyeket Tanácsunknak általában, de különösen manapság súlyos helyzetünkben egy pillanatra sem szabad kellő tekinteten kívül hagyni, s amelyek azt különben eddig is irányították. Azonban megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy azok akiknek a kereskedelem jövendő vezetőinek képzése közvetlenül megoldandó feladat gyanánt a kezében van, ugyanettől a meggyőződéstől vannak áthatva. A kereskedelmi szakiskolai tanárok múlt évi szeptember 8-án tartott XXXIII. rendes közgyűlésének elnöki megnyitója ékes szavakkal állapította meg ezt. Kiemelvén, hogy a felső kereskedelmi iskolák 1920. évi 72,000-ik számú tanításterve helyesen tűzi ki a felső kereskedelmi iskolák sajátos feladatát a köznevelés szervezetében, midőn kereskedelmi szakképzést és általános műveltséget kíván az ez iskolát végző tanulóknak nyújtani. Mind a két cél részletes és találó elemzését szolgáltatja a jelzett megnyitó. A több oldalról nagyon is hangoztatott gyakorlatiassággal szemben határozottan rámutat arra, hogy ez csak egy bizonyos ponton lehetséges. Az iskola egyetlen pályán sem képez ki olyan teljesen kész növendékeket, akik az élet iskolájának befejező oktatására és nevelésére már nem szorulnak. De a gyakorlatiasság túlzott erőltetése káros is, mivel az iskola szellemi és etnikai színtájának süllyedését vonja maga után. A szakképzés annyira szükséges elméleti részéről tehát nem lehet lemondani. Nyomatékkal hangsúlyozza továbbá, hogy a szakoktatás és nevelés mellett meg kell adnia az általános, s mint magyarázóan hozzáteszi, a nemzeti és társadalmi műveltség elemeit is tanítványainak. Nem csupán a kereskedelmi szellem által áthatott üzletembereket, de egyúttal emberiesen érző és gondolkozó, erkölcsi tökéletesülés után vágyó, magasabb életcélokért s erkölcsi ideálokért lelkesedni és áldozni tudó egyéniségeket kell nevelni, akik mindennemű kötelességeik teljesítésével a magyar kereskedelemnek majdan mindenütt oly tiszteletet és nagyrabecsülést vívjanak ki, amely minden vitán felül álló jelentőségének valóban megfelel. Összhangban kell tartani s amennyiben ez itt-ott még nincs meg, összhangba kell hozni a tanítástervben a szaktárgyakat a magasabb társadalmi és nemzeti műveltséget nyújtó tárgyakkal. Ellenmondás nélkül jelentette ki a megnyitó beszéd, hogy a felső kereskedelmi iskola szervezete és tanterve a maga egészében mindezeknek a követelményeknek megfelel. Már most kérdem, szabad-e ezt a nagy vívmányt részleges célokért bármily részben kockára tenni? Szabad-e különösen most, amidőn életkérdés reánk nézve az, hogy a társadalmi és nemzeti szolidaritást a fejlődés lehető legmagasb fokára emeljük? Mint minden téren, itt is nagyon sok és nagyon fontos teendők vannak ez irányban. Nem kívánok a létezőknél sötétebb színeket használni, de vannak szemetszúró jelenségek, amelyeket helytelen dolog lenne a simaság kedvéért letagadni. Egy a földet éppen most körülhajózó előkelő kereskedő, aki a képviselőháznak