Kereskedelmi Szemle, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

tekintve kereken 35 százalékkal növelte, míg a transzferábilis rubelpasszívum több mint 55 száza­lékára fedezetet nyújtott. Az előbb említett nehéz időkben ez nem volt lebecsülendő teljesítmény. Nyilvánvalóan elsősorban az idegenforgalmi szakma lehet büszke arra, hogy ebben a periódus­ban képessé vált fogadni azt a 300 millió dollárnak megfelelő fejlesztési hitelt, amelyből nemzetközi elismerést is szerzett szállodáink, szórakoztató léte­sítményeink és nem utolsósorban a kongresszusi központ is épült. Igaz, hogy a hitel visszafizetését az osztrák partnerbanknál az a Magyar Nemzeti Bank garantálta, amelyik mindig, még a legnehe­zebb időkben is maradéktalanul eleget tesz külföldi kötelezettségeinek. A bank azonban nyilvánvalóan azért merte ezt a garanciát vállalni, mert bízott abban, hogy ezek a létesítmények valóban hozni fogják a törlesztéshez és a kamatfizetéshez szüksé­g­es devizát. Eddig ebben nem is csalatkoztunk, iszen az üzemelés első négy évében a szerződéses kötelezettségek némi túlteljesítésével ezek a szállo­dák több mint 100 millió dollár bevételt produkál­tak. Gondjaink közül Hajdú Györgyné kiemelte, hogy a nemzetközi összehasonlításban eleve igen alacsonynak számító, úgynevezett fajlagos deviza­­bevételeink tovább mérséklődtek. Az okok közül utalt a pénzváltásra. A mi vendégkörünk elsősor­ban nem dollárt, hanem márkát, schillinget és más európai valutát vált be nálunk. A magyar árfo­lyampolitikát ugyan 1982 óta külgazdasági érdeke­inknek megfelelően a forintleértékelő irányzat jelle­mezte, de az európai valuták pénzpiaci értékének romlását a leértékelések nem mindig s nem teljes mértékben tudták ellensúlyozni. 1985-ben például az NSZK márka és a schilling éves árfolyama 23 százalékkal, a holland forinté 20 százalékkal, az angol fonté 2 százalékkal volt magasabb, mint 1981-ben, a líráé, a francia franké és a svéd koronáé pedig nem érte el az 1981-es átlagot. Ebben az öt évben a Központi Statisztikai Hiva­tal adatai szerint a fogyasztói árak színvonala 39 százalékkal, a turisták által vásárolt áruk és szol­gáltatások árszínvonala nyilván ennél nagyobb mértékben emelkedett. Még a svájci frank 30 százalékos árfolyam-emel­kedése sem kompenzálta tehát a hazai árszínvonal­emelkedést, és egyedül a dollárt beváltók jutottak, az árakat is figyelembe véve (tehát reálértékben) több forinthoz, mint 1981-ben. A dollár árfolyama ugyanis 62 százalékkal volt magasabb 1985-ben, mint az 1981. évi átlag. Az említett éves átlagok között nagy a szóródás, és 1985 szeptembertől, a dollár folyamatos gyengülésétől kezdve az európai valuták forintárfolyama jelentősen emelkedett. Je­lenleg például a márka és a schilling árfolyama 15 százalékkal meghaladja az 1985-ös átlagot. Bár hazánk ár- és árfolyampolitikája következté­ben viszonylag olcsó országnak számít, a drágulás körülményei között mégis fokozott körültekintést igényel az idegenforgalmi árpolitika és a nyújtott szolgáltatások minősítésével való törődés. Az egyébként is takarékosabbá váló turisták ilyen rela­tív drágulás idején fokozott figyelmet igényelnek, mert ennek hiányában csökken a valutabeváltásuk. A fajlagos bevétel csökkenésének van más össze­függése is: 1984—85-ben erőteljesen megnőtt a kiu­tazások iránti igény, aminek kielégítését a kiutazási rendelkezések kedvező változtatása is elősegítette. A hirtelen megnőtt keresletet azonban nemcsak a szorosan megnőtt utazási, üdülési cél motiválta, hanem a saját szükségletre és a könnyű keresetet ígérő eladásra történő bevásárlás is. Az ilyen utak­hoz pedig pénz kell, deviza és nem is kevés. A leg­nehezebb időkben is tisztességgel szinten tartott, de devizában nem emelt kiutazási valutaellátmánya­ink összege ehhez már nem volt elég. A pótláshoz az évi több mint 3 millió ide érkező nyugati látoga­tóból lehetett partnert találni. A partnereket pedig sokszor inspirálhatta is a „valutázásra” az árfolya­mok említett alakulása, hiszen a magánforgalmi árfolyamok nyilván kedvezőbbek voltak számukra. Moldován Tamás, az Idegenforgalmi Propagan­da és Könyvkiadó Vállalat idegenforgalmi igazga­tója elmondta, hogy az elmúlt 24 hónapban 37 témacsoportban jelentek meg prospektusok, reális képet adva Magyarországról. A vállalat filmjei 150 díjat nyertek, legutóbb Bécsből hozták el az első díjat. Ugyanakkor — bár kitűnőek a filmjeink — reagálnunk kell arra, hogy az egész világ átállt a videóra és a két-három percekre, mert senkinek sincs ideje 30 perceket végignézni. — Létrehoztuk első nemzeti információs irodánkat, a Tourinfor­­mot, amely 400 ezer embert tájékoztatott a szezon­ban telefonon. Ez az egyetlen belföldi sajtóközpon­tunk, amely a kormány határozatát követően a legtöbbet tette az idegenforgalom területi széthúzá­sának elősegítése érdekében. A Tourinform mellett megszerveztük 4500 nyugati újságíró havonta tör­ténő tájékoztatását, elsősorban a számunkra leg­fontosabb német nyelvterületen és az amerikai kampányhoz kapcsolódva az Egyesült Államok­ban. Megvalósítottuk az első idegenforgalmi szá­mítógépes adatbankot, amit naprakészen tartunk. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala első elnökhelyettese a tanácsok idegenforgalmi sze­repét három téma köré csoportosítva mutatta be. Először, hogy milyen szerepe van az idegenforga­lom fejlesztését célzó teendők meghatározásában és a feltételek biztosításában a tanácsoknak. Másod­szor, a tanácsok helye az idegenforgalom irányítási rendszerében. Végül néhány olyan, az idegenforga­lomhoz kapcsolódó konkrét teendőre utalt, ame­lyek kapcsolódnak a vitában elhangzottakhoz. Az első témával kapcsolatban abból indult ki, hogy a tanácsok feladatkörét a tanácstörvény hatá­rozza meg, amely egyértelműen fogalmazza meg, hogy gondoskodni kell a terület településfejleszté­séről és az ott élők minden néven nevezendő szük­ségleteinek kielégítéséről. Ebbe a képbe természet­

Next