Kereskedelmi Szemle, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
tekintve kereken 35 százalékkal növelte, míg a transzferábilis rubelpasszívum több mint 55 százalékára fedezetet nyújtott. Az előbb említett nehéz időkben ez nem volt lebecsülendő teljesítmény. Nyilvánvalóan elsősorban az idegenforgalmi szakma lehet büszke arra, hogy ebben a periódusban képessé vált fogadni azt a 300 millió dollárnak megfelelő fejlesztési hitelt, amelyből nemzetközi elismerést is szerzett szállodáink, szórakoztató létesítményeink és nem utolsósorban a kongresszusi központ is épült. Igaz, hogy a hitel visszafizetését az osztrák partnerbanknál az a Magyar Nemzeti Bank garantálta, amelyik mindig, még a legnehezebb időkben is maradéktalanul eleget tesz külföldi kötelezettségeinek. A bank azonban nyilvánvalóan azért merte ezt a garanciát vállalni, mert bízott abban, hogy ezek a létesítmények valóban hozni fogják a törlesztéshez és a kamatfizetéshez szükséges devizát. Eddig ebben nem is csalatkoztunk, iszen az üzemelés első négy évében a szerződéses kötelezettségek némi túlteljesítésével ezek a szállodák több mint 100 millió dollár bevételt produkáltak. Gondjaink közül Hajdú Györgyné kiemelte, hogy a nemzetközi összehasonlításban eleve igen alacsonynak számító, úgynevezett fajlagos devizabevételeink tovább mérséklődtek. Az okok közül utalt a pénzváltásra. A mi vendégkörünk elsősorban nem dollárt, hanem márkát, schillinget és más európai valutát vált be nálunk. A magyar árfolyampolitikát ugyan 1982 óta külgazdasági érdekeinknek megfelelően a forintleértékelő irányzat jellemezte, de az európai valuták pénzpiaci értékének romlását a leértékelések nem mindig s nem teljes mértékben tudták ellensúlyozni. 1985-ben például az NSZK márka és a schilling éves árfolyama 23 százalékkal, a holland forinté 20 százalékkal, az angol fonté 2 százalékkal volt magasabb, mint 1981-ben, a líráé, a francia franké és a svéd koronáé pedig nem érte el az 1981-es átlagot. Ebben az öt évben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a fogyasztói árak színvonala 39 százalékkal, a turisták által vásárolt áruk és szolgáltatások árszínvonala nyilván ennél nagyobb mértékben emelkedett. Még a svájci frank 30 százalékos árfolyam-emelkedése sem kompenzálta tehát a hazai árszínvonalemelkedést, és egyedül a dollárt beváltók jutottak, az árakat is figyelembe véve (tehát reálértékben) több forinthoz, mint 1981-ben. A dollár árfolyama ugyanis 62 százalékkal volt magasabb 1985-ben, mint az 1981. évi átlag. Az említett éves átlagok között nagy a szóródás, és 1985 szeptembertől, a dollár folyamatos gyengülésétől kezdve az európai valuták forintárfolyama jelentősen emelkedett. Jelenleg például a márka és a schilling árfolyama 15 százalékkal meghaladja az 1985-ös átlagot. Bár hazánk ár- és árfolyampolitikája következtében viszonylag olcsó országnak számít, a drágulás körülményei között mégis fokozott körültekintést igényel az idegenforgalmi árpolitika és a nyújtott szolgáltatások minősítésével való törődés. Az egyébként is takarékosabbá váló turisták ilyen relatív drágulás idején fokozott figyelmet igényelnek, mert ennek hiányában csökken a valutabeváltásuk. A fajlagos bevétel csökkenésének van más összefüggése is: 1984—85-ben erőteljesen megnőtt a kiutazások iránti igény, aminek kielégítését a kiutazási rendelkezések kedvező változtatása is elősegítette. A hirtelen megnőtt keresletet azonban nemcsak a szorosan megnőtt utazási, üdülési cél motiválta, hanem a saját szükségletre és a könnyű keresetet ígérő eladásra történő bevásárlás is. Az ilyen utakhoz pedig pénz kell, deviza és nem is kevés. A legnehezebb időkben is tisztességgel szinten tartott, de devizában nem emelt kiutazási valutaellátmányaink összege ehhez már nem volt elég. A pótláshoz az évi több mint 3 millió ide érkező nyugati látogatóból lehetett partnert találni. A partnereket pedig sokszor inspirálhatta is a „valutázásra” az árfolyamok említett alakulása, hiszen a magánforgalmi árfolyamok nyilván kedvezőbbek voltak számukra. Moldován Tamás, az Idegenforgalmi Propaganda és Könyvkiadó Vállalat idegenforgalmi igazgatója elmondta, hogy az elmúlt 24 hónapban 37 témacsoportban jelentek meg prospektusok, reális képet adva Magyarországról. A vállalat filmjei 150 díjat nyertek, legutóbb Bécsből hozták el az első díjat. Ugyanakkor — bár kitűnőek a filmjeink — reagálnunk kell arra, hogy az egész világ átállt a videóra és a két-három percekre, mert senkinek sincs ideje 30 perceket végignézni. — Létrehoztuk első nemzeti információs irodánkat, a Tourinformot, amely 400 ezer embert tájékoztatott a szezonban telefonon. Ez az egyetlen belföldi sajtóközpontunk, amely a kormány határozatát követően a legtöbbet tette az idegenforgalom területi széthúzásának elősegítése érdekében. A Tourinform mellett megszerveztük 4500 nyugati újságíró havonta történő tájékoztatását, elsősorban a számunkra legfontosabb német nyelvterületen és az amerikai kampányhoz kapcsolódva az Egyesült Államokban. Megvalósítottuk az első idegenforgalmi számítógépes adatbankot, amit naprakészen tartunk. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala első elnökhelyettese a tanácsok idegenforgalmi szerepét három téma köré csoportosítva mutatta be. Először, hogy milyen szerepe van az idegenforgalom fejlesztését célzó teendők meghatározásában és a feltételek biztosításában a tanácsoknak. Másodszor, a tanácsok helye az idegenforgalom irányítási rendszerében. Végül néhány olyan, az idegenforgalomhoz kapcsolódó konkrét teendőre utalt, amelyek kapcsolódnak a vitában elhangzottakhoz. Az első témával kapcsolatban abból indult ki, hogy a tanácsok feladatkörét a tanácstörvény határozza meg, amely egyértelműen fogalmazza meg, hogy gondoskodni kell a terület településfejlesztéséről és az ott élők minden néven nevezendő szükségleteinek kielégítéséről. Ebbe a képbe természet