Kereskedelmi Szemle, 1991 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
SCHMIDT ÁDÁM Az idősek, nyugdíjasok, szegények helyzetét jelenleg és a jövőben várhatóan meghatározó tényezőkért. Ebben a cikkben folytatom az idősek, nyugdíjasok, szegények helyzetének elemzését az életszínvonal hanyatló szakaszában. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében folyó kutatást összefoglaló tanulmányom első része a lap 1991/9—10. számában jelent meg/* ’ ~ A determináltság problémája Ebben a témakörben az idősek, nyugdíjasok, szegények népességcsoportok egyes sajátosságait, mondhatni sorsát kísérlem meg behatóbban vizsgálni. Központi helyen az a kérdés áll, hogy e népességcsoportok helyzete, annak létrejötte és jövőben várható alakulása mennyiben, milyen tényezők által és miként meghatározott. A szóban forgó probléma vizsgálatához — a skolasztikusság vádját is vállalva — a tárgyalt népességcsoportok megfelelő forgalmi meghatározásából indulhatunk ki. Szabatos és tartalmas (!) meghatározás már csak azért is szükséges, mert ez szolgálhat alapul, s ez mutathat irányt a meghatározottság részletes vizsgálatához. A meghatározás, vagyis definíció és a meghatározottság, vagyis determináció nem véletlenül hasonló fogalmak, illetve kifejezések. A meghatározás — ha nem kizárólag negáció — olyan elemeket, tényezőket, ismérveket foglalhat magában, amelyek rendkívül fontos szerepet játszhatnak a meghatározottság problémájának vizsgálatában. Amint az az eddigi ismeretekből is megállapítható, a vizsgált jelenség rendszerint relatív, mégpedig különböző fokozatban relatív. A valóságban nincs „idős ember” vagy „szegény ember” mint olyan, hanem csupán különböző megnyilvánulású, különböző csoportokba, rétegekbe tartozó, illetve oda sorolható idős és szegény. S ugyanígy a „nyugdíjas” kifejezés is meglehetősen eltérő nyugdíjas egyedeket foglal magában. Másik probléma a szűkebb és szélesebb kör viszonya, kapcsolódása, egymásra hatása. A jelenség nem önmagában, mindentől függetlenül áll fenn, hanem a szűkebb-szélesebb környezeten belül. A vizsgált jelenség csak akkor tartható fel a maga teljességében, ha mint pontnak koncentrikus környezeti körei is tekintetbe jönnek. Más az idős ember a családban, a társaságban, az öregek otthonában, az utcán, és más a faluban vagy az országban. Ugyanígy más a szegény a szeretetotthonban, az utcán esetleg koldulva, s más az egész társadalom keretében. És nyilvánvaló hogy hasonló különbségek találhatók a nyugdíjasok világában is. Ezek az elég egyszerű és nyilvánvaló megállapítások azért fontosak, mert éppen a meghatározottság és annak kezelése tekintetében erős a hajlam a környezettől való izolálásra. Az időskori determináltság enyhítésére nem feltétlenül sajátos gyógyszerek fogyasztása a legalkalmasabb, s a szegénység csökkentésének sem a segélyezés, alamizsnaosztás a legmegfelelőbb módszere. Sőt még a nyugdíjassors megjavítása sem kizárólag a nyugdíj felemelésével érhető el. Általános elvként fogadható el az a tétel, hogy az első tekintetre leginkább kézenfekvőnek látszó, közvetlen eszközökkel szemben igen gyakran a közvetett eszközök a hatékonyabbak. Közöttük különösen az érdekeltek saját célszerű tevékenységét megalapozó feltételek megteremtése. Az idősek, nyugdíjasok, szegények kategóriáira vonatkozóan a tudományban, az elméletben, a gyakorlatban s a jogszabályokban számos meghatározás található. Az, hogy itt ezektől némileg eltekintve saját meghatározás megfogalmazására történik kísérlet, azzal magyarázható, hogy a meghatározás tudatosan és bevallottan pragmatikus jellegű kíván lenni. A pragmatizmus abban áll, hogy a definíció tartalmával a további kutatások, vizsgálódások megalapozására és iránymutatására szolgál. Idősek: a pszicho-szomatikus állapot alapján, kulturális, etnikus differenciáltsággal kialakult, haladott korosztály tagjai. A definíciós alkotóelemek: test, lélek, kultúra, etnikum. Nyugdíjasok : munkaviszony-bázisú létfenntartást biztosító létfenntartás-biztosítási pénzügyi rendszer részesei, illetve részesülői. Alkotóelemek: munkaviszony, létfenntartás, pénzügyi konstrukció. Szegények : javak (illetve hozzájuk pénz) szűkében vagy hiányában élő, gazdasági/társadalmi jellegű (jelentőségű) néposztály tagjai. Alkotóelemek: javak, szükség vagy hiány; gazdasági—társadalmi hovatartozás. A meghatározásokban az alkotóelemek különböző jelentőségűek, illetve rendűek. Egyesek a meghatározás központi elemei (magvai), mások m iatt azonban tévesen jelent meg az Éltető Ödönre vonatkozó megjegyzés, az ismert matematikus ugyanis ebben a kutatásban nem vett részt, bár anyagaiból merítettem.