Kereskedelmi Szemle, 1991 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

SCHMIDT ÁDÁM Az idősek, nyugdíjasok, szegények helyzetét jelenleg és a jövőben várhatóan meghatározó tényezők­ért. Ebben a cikkben folytatom az idősek, nyugdíja­sok, szegények helyzetének elemzését az életszínvo­nal hanyatló szakaszában. Az MTA Közgazdaság­­tudományi Intézetében folyó kutatást összefoglaló tanulmányom első része a lap 1991/9—10. számá­ban jelent meg/* ’ ~ A determináltság problémája Ebben a témakörben az idősek, nyugdíjasok, szegények népességcsoportok egyes sajátosságait, mondhatni sorsát kísérlem meg behatóbban vizs­gálni. Központi helyen az a kérdés áll, hogy e né­pességcsoportok helyzete, annak létrejötte és jövő­ben várható alakulása mennyiben, milyen tényezők által és miként meghatározott. A szóban forgó probléma vizsgálatához — a skolasztikusság vádját is vállalva — a tárgyalt népességcsoportok megfele­lő forgalmi meghatározásából indulhatunk ki. Szabatos és tartalmas (!) meghatározás már csak azért is szükséges, mert ez szolgálhat alapul, s ez mutathat irányt a meghatározottság részletes vizs­gálatához. A meghatározás, vagyis definíció és a meghatározottság, vagyis determináció nem vélet­lenül hasonló fogalmak, illetve kifejezések. A meg­határozás — ha nem kizárólag negáció — olyan elemeket, tényezőket, ismérveket foglalhat magá­ban, amelyek rendkívül fontos szerepet játszhatnak a meghatározottság problémájának vizsgálatában. Amint az az eddigi ismeretekből is megállapítható, a vizsgált jelenség rendszerint relatív, mégpedig kü­lönböző fokozatban relatív. A valóságban nincs „idős ember” vagy „szegény ember” mint olyan, hanem csupán különböző megnyilvánulású, külön­böző csoportokba, rétegekbe tartozó, illetve oda sorolható idős és szegény. S ugyanígy a „nyugdíjas” kifejezés is meglehetősen eltérő nyugdíjas egyede­­ket foglal magában. Másik probléma a szűkebb és szélesebb kör viszo­nya, kapcsolódása, egymásra hatása. A jelenség nem önmagában, mindentől függetlenül áll fenn, hanem a szűkebb-szélesebb környezeten belül. A vizsgált jelenség csak akkor tartható fel a maga teljességében, ha mint pontnak koncentrikus kör­nyezeti körei is tekintetbe jönnek. Más az idős ember a családban, a társaságban, az öregek ottho­nában, az utcán, és más a faluban vagy az ország­ban. Ugyanígy más a szegény a szeretetotthonban, az utcán esetleg koldulva, s más az egész társada­lom keretében. És nyilvánvaló hogy hasonló kü­lönbségek találhatók a nyugdíjasok világában is. Ezek az elég egyszerű és nyilvánvaló megállapítá­sok azért fontosak, mert éppen a meghatározottság és annak kezelése tekintetében erős a hajlam a környezettől való izolálásra. Az időskori determináltság enyhítésére nem fel­tétlenül sajátos gyógyszerek fogyasztása a legalkal­masabb, s a szegénység csökkentésének sem a segé­lyezés, alamizsnaosztás a legmegfelelőbb módszere. Sőt még a nyugdíjassors megjavítása sem kizárólag a nyugdíj felemelésével érhető el. Általános elvként fogadható el az a tétel, hogy az első tekintetre leginkább kézenfekvőnek látszó, közvetlen eszkö­zökkel szemben igen gyakran a közvetett eszközök a hatékonyabbak. Közöttük különösen az érdekel­tek saját célszerű tevékenységét megalapozó feltéte­lek megteremtése. Az idősek, nyugdíjasok, szegények kategóriáira vonatkozóan a tudományban, az elméletben, a gyakorlatban s a jogszabályokban számos megha­tározás található. Az, hogy itt ezektől némileg elte­kintve saját meghatározás megfogalmazására tör­ténik kísérlet, azzal magyarázható, hogy a megha­tározás tudatosan és bevallottan pragmatikus jelle­gű kíván lenni. A pragmatizmus abban áll, hogy a definíció tartalmával a további kutatások, vizsgáló­dások megalapozására és iránymutatására szolgál. Idősek: a pszicho-szomatikus állapot alapján, kulturális, etnikus differenciáltsággal kialakult, ha­ladott korosztály tagjai. A definíciós alkotóelemek: test, lélek, kultúra, etnikum. Nyugdíjasok : munkaviszony-bázisú létfenntar­tást biztosító­ létfenntartás-biztosítási pénzügyi rendszer részesei, illetve részesülői. Alkotóelemek: munkaviszony, létfenntartás, pénzügyi konstrukció. Szegények : javak (illetve hozzájuk pénz) szűké­ben vagy hiányában élő, gazdasági/társadalmi jelle­gű (jelentőségű) néposztály tagjai. Alkotóelemek: javak, szükség vagy hiány; gazda­sági—társadalmi hovatartozás. A meghatározásokban az alkotóelemek külön­böző jelentőségűek, illetve rendűek. Egyesek a meghatározás központi elemei (magvai), mások m­­­ i­att azonban tévesen jelent meg az Éltető Ödönre vonatkozó megjegyzés, az ismert matematikus ugyanis ebben a kutatás­ban nem vett részt, bár anyagaiból merítettem.

Next