Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és Könyvtár a budapesti Fortuna utcában A budai várnegyed egyik műemléképületében volt a XVIII. század végén Buda városának legszebb fogadója, a Fortuna. Az utca nevét adó fogadó napjainkban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum otthona. A régi középkori ház gótikus ülőfülkéit a kereskedelem történetét bemutató kiállítás helyiségei megőrizték, korhű keretet adva a múlt emlékeinek. A kereskedelem történetét bemutató kiállítás Fél évszázad gazdasági életének fellendülése és válsága, kibontakozása és zsákutcája elevenedik meg az írásos és tárgyi dokumentumok, enteriőrök és boltberendezések sajátos világában. A századfordulón a nagyvárossá fejlődött Budapest utcáit színes plakátok díszítették, a pezsgő, virágzó kereskedelmi élet megannyi jeleként. Az üzletek kirakatai, a gazdag áruválaszték, az utcai árusító automaták, a „néma eladók” is vásárlásra csábítottak. A gazdagodó pesti polgár operetteket nézett, orfeumba járt, s közben lázasan igyekezett valamilyen üzletet „gründolni”. A nagybankok is egyre másra létesítették a kisbankok és a takarékpénztárak egész sorát. Megalakult a Kereskedelmi Múzeum is, amely kereskedelmi tudakozószolgálatra berendezkedve fejlődő kereskedelmünk segítője lett. A „boldog békeidők” valódi és talmi csillogása szertefoszlott az I. világháború idején. Megjelentek az élelmiszerjegyek s a háborús plakátok. A trianoni békekötések után a magyar gazdaságnak saját létéért kellett küzdenie. Gyors iparosításra, önálló külkereskedelem megteremtésére volt szükség. Először a folytonos pénzkibocsátástól szédületes méreteket öltő inflációnak kellett véget vetni. 1924-ben külföldi kölcsönökkel sikerült az ország pénzügyi helyzetét stabilizálni, 1927-ben megjelent a stabil új pénz, a pengő is. Az önálló gazdasági fejlődést ipartámogató védővámok bevezetésével segítették. Az 1928-ban először megrendezett Magyar Hét a hazai ipar megerősítését szolgálta. „Magyar tervet magyar észből, magyar árut magyar kézből!” — olvasható a reklámvers a Magyar Hét dokumentumai között. Az infláció okozta áremelkedések miatt úgy tűnt, a kereskedelem megélhetést biztosít olyan kisembereknek, akik az élet más területén már képtelenek egzisztenciát teremteni. E (sok esetben reménytelen) vállalkozások nyomán bővült az üzlethálózat. A lassú fejlődés dacára a sok kis bolt közül egyre több korszerű üzlet emelkedett ki. Az ekkor létesült, ma is működő, régi vagy védetté nyilvánított boltokat a Múzeum kiállításán videofilm mutatja be. Létrejöttek a kereskedelem modern formái: a fióküzlet-hálózat, az áruház, s jelentőssé váltak a különböző rétegekre „szabott” szövetkezeti bolttípusok. Ezek közül talán még ma is ismertek a vidéki Hangya-boltok (1. ábra). 1. ábra A kiállítás a fellendülő szakboltok áruválasztékát is bemutatja gazdagon rendezett vitrinsoraival. A Magyar Divatcsarnok és a Corvin Áruház divat Egykori vidéki vegyeskereskedés berendezése