Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és Könyvtár a budapesti Fortuna utcában A budai várnegyed egyik műemléképületében volt a XVIII. század végén Buda városának leg­szebb fogadója, a Fortuna. Az utca nevét adó foga­dó napjainkban a Magyar Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Múzeum otthona. A régi középkori ház gótikus ülőfülkéit a kereskedelem történetét bemutató kiállítás helyiségei megőrizték, korhű ke­retet adva a múlt emlékeinek. A kereskedelem történetét bemutató kiállítás Fél évszázad gazdasági életének fellendülése és válsága, kibontakozása és zsákutcája elevenedik meg az írásos és tárgyi dokumentumok, enteriőrök és boltberendezések sajátos világában. A századfordulón a nagyvárossá fejlődött Buda­pest utcáit színes plakátok díszítették, a pezsgő, virágzó kereskedelmi élet megannyi jeleként. Az üzletek kirakatai, a gazdag áruválaszték, az utcai árusító automaták, a „néma eladók” is vásárlásra csábítottak. A gazdagodó pesti polgár operetteket nézett, orfeumba járt, s közben lázasan igyekezett valamilyen üzletet „gründolni”. A nagybankok is egyre másra létesítették a kisbankok és a takarék­­pénztárak egész sorát. Megalakult a Kereskedelmi Múzeum is, amely kereskedelmi tudakozószolgálat­ra berendezkedve fejlődő kereskedelmünk segítője lett. A „boldog békeidők” valódi és talmi csillogása szertefoszlott az I. világháború idején. Megjelentek az élelmiszerjegyek s a háborús plakátok. A trianoni békekötések után a magyar gazdaság­nak saját létéért kellett küzdenie. Gyors iparosítás­ra, önálló külkereskedelem megteremtésére volt szükség. Először a folytonos pénzkibocsátástól szé­dületes méreteket öltő inflációnak kellett véget vet­ni. 1924-ben külföldi kölcsönökkel sikerült az or­szág pénzügyi helyzetét stabilizálni, 1927-ben meg­jelent a stabil új pénz, a pengő is. Az önálló gazda­sági fejlődést ipartámogató védővámok bevezetésé­vel segítették. Az 1928-ban először megrendezett Magyar Hét a hazai ipar megerősítését szolgálta. „Magyar tervet magyar észből, magyar árut ma­gyar kézből!” — olvasható a reklámvers a Magyar Hét dokumentumai között. Az infláció okozta áremelkedések miatt úgy tűnt, a kereskedelem megélhetést biztosít olyan kisembe­reknek, akik az élet más területén már képtelenek egzisztenciát teremteni. E (sok esetben reményte­len) vállalkozások nyomán bővült az üzlethálózat. A lassú fejlődés dacára a sok kis bolt közül egyre több korszerű üzlet emelkedett ki. Az ekkor léte­sült, ma is működő, régi vagy védetté nyilvánított boltokat a Múzeum kiállításán videofilm mutatja be. Létrejöttek a kereskedelem modern formái: a fióküzlet-hálózat, az áruház, s jelentőssé váltak a különböző rétegekre „szabott” szövetkezeti bolttí­pusok. Ezek közül talán még ma is ismertek a vidéki Hangya-boltok (1. ábra). 1. ábra A kiállítás a fellendülő szakboltok áruválaszté­kát is bemutatja gazdagon rendezett vitrinsoraival. A Magyar Divatcsarnok és a Corvin Áruház divat­ Egykori vidéki vegyeskereskedés berendezése

Next