Keresztény Élet, 1994 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-25 / 38. szám

1994. szeptember 25. KERESZTÉNY ÉLET .Állapota tragikusnak mondható” Segítséget vár Szent Erzsébet temploma Ajánlás. Budapesten az erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom Magyarország legnagyobb és egyik legértékesebb neogótikus egyházi épülete. Tervezőjének, Steindl Imrének, a Parlamentet tervező kitűnő építész­nek másik fő műve. Eredeti alaprajzi megoldása, változatos tömegalakítása, remek térhatása, gazdag - jórészt eredeti - belső berendezése és díszítése miatt kora építészetének egyik legértékesebb szakrális alkotása. Megépülte után, elsősorban tagozatainak gyenge kőanyaga miatt a templom állaga hamarosan romlásnak indult, s már az 1930-40-es években komoly restaurálást igényelt. Ennek elkészülte után szinte azonnal az ostrom pusztításai következtek. A templomot ugyan tatarozták, de jelentős helyreállítás az elmúlt 50 évben nem történt. Állapota ennek következtében tragikusnak mondható. Helyreállítása a magyar műemlékvédelem egyik nagy jelenkori feladata. A templom építése országos jelentőségű esemény volt a századfordulón. A kor szin­te minden neves építő és kézműves szak­embere dolgozott itt. Néhány az ismertebb nevek közül: Róth Miksa, Jungfer Gyula, Höltzl Mór, Köllő Miklós, Zsolnay Vil­mos, Lingl Károly, Országh Sándor és fiai, Kiss György, Götz Adolf, Aggházy Gyula, Zubriczky Lóránt, Hauszmann Sándor, Lantay Lajos. Építészettörténészek egybe­hangzó megállapítása, hogy Magyarország egyik legértékesebb neogótikus épülete. (Lásd az ajánlást.) Az építményen már 1934-ben javításra szorult a kőcsipkézet. Sajnos a gyarapodás, egy gondos és virágzó egyházközség, és az 1971-ben bekövetkezett haláláig gondoskodó plébános, Hites Ignác sem volt képes a háború okozta károkat eltüntetni. Egyrészt elvették a plébániától a közösségi élet alapjául szolgáló épületeit, illetve szörnyű károkat okozott a te­tőzetet ért bombatámadás. Hevenyészett hely­reállítás történt, drótüveggel való ablakpótlá­sok, de már 1947-ben megállapították a szak­értők, hogy azonnal teljes felújításra szorulna az épület. Történtek javítások, kőpótlások, de a díszí­tőkövek jó részét elvitték az Országház akkor már zajló felújításához. Nem ide illő, geomet­riai rajzolatú üvegpótlást végeztek. Eredeti ál­lapotában állították helyre a rózsaablakot, s a szentély ablakait. (Időközben került sor az el­hanyagolt plébániaépület helyreállítására, ahol a tetőzet szorult javításra, illetve kialakí­tottak egy hittantermet.) Sokat rontott a belső állapotokon a templom gázkazános fűtésének a kiépítése, hiszen így kiszáradtak az átázott mennyezeti felületek, s szaporodni kezdtek a nagyfelületű vakolatomlások. 1985-ben megalakult az egyházközségben egy városvédő csoport, s Ráday Mihály televí­ziós műsorában helyt adott a kérésnek, történ­jen meg az állagfelmérés, segítsen aki tud, mert tragikusak az állapotok az épületben. A felhívás hatására a kerületi tanács rendbeho­zatta a siralmas képet mutató, templomot kö­rülölelő parkot, illetve felújították, eredeti ál­lapotára alakították az ott található „zöldházi­kót”, a nyilvános illemhelyet. (Ez az épület az egyelőre egyetlen védett objektum a téren és környékén.) A leghasznosabb eredmény az volt, hogy egy fiatalember önkéntesként 2 évig nyarat, hétvégéit áldozta azért, hogy a tetőze­tét, a lyukas ablakokkal tátongó tornyokat vé­dőhálókkal lássa el a galambok miatt, valamint a tetőszerkezeten belül javítható részeket rendbehozza, a csatornázatot kitisztítsa, javít­sa a további ázások megelőzésére. Munkája sokat segített abban, hogy ma még úgy-ahogy, véd a tetőzet. Elindult a műemléki védettség procedúrája is, valamint (ahogy azt 1992 telén kiderítettük) a Buváti elkészítette a templom felújításának rekonstrukciós tervét. 1989 de­cemberében 212 millió forintra becsülték a költségeket. A templom állapotát felmérve világossá vált, azonnal cselekedni kell. A veszélyelhárí­tás megtörtént, jelenleg már - alaposan meg­rongált - kerítéssel vették körül az épületet, s belül hálót feszíttettem ki a főhajóban. Na­gyobb esőzések esetén kívül-belül esik az eső. A Buváti régi teamjével felvett kapcsolat révén megbecsülték a jelenlegi helyreállítási költségeket, ami immár inkább az 1 milliárd forintot közelíti. Elkészült a tetőzet felújítási terve a kerületi önkormányzat építészeti bi­zottságának finanszírozása révén, s az önkor­mányzattól 20 millió forintot, Paskai bíboros úrtól pedig 10 millió forintot kaptunk a közel 60 milliós tetőfelújítási munkákhoz. Ezt a leg­sürgetőbb munkát sem tudjuk azonban elkez­deni, mert a rendelkezésre álló 30 millió forint nem fedezi a munkákhoz szükséges összeget. Az alapítványi tőke gyarapítása érdekében levelekkel fordultunk hazai intézményekhez, bankokhoz, olyan személyekhez, akiktől esz­mei vagy anyagi támogatást reméltünk. A ha­zai segítségkérésen túl fordultunk külföldön élő magyar és idegen katolikus közösségekhez, a Kirche in Not szervezetéhez. Utóbbitól most nyáron kaptunk 30 000 márkát, s további 10 000 átutalásáról értesítettek, mint egyszeri segélyről. Egyébként kisebb összegek érkez­nek, s meghatóak az idős emberek, kevéske pénzből létezők adományai. Részt vettünk pályázatokban, ahol azonban vagy elenyésző összeget lehetett volna elnyer­ni, vagy elutasították a pályázati anyagunkat. Sürget az idő, mert napról napra súlyosbodnak a gondok, romlik az épület állapota. A helyre­­állítási munkák ütemezése, valamint a kivite­lező kapacitása határozná meg a munka elvég­zésének idejét. Lehetőség volna arra, hogy ha­marosan kezdve a munkákat, a tetőfelújítás (tetőszerkezeti felújítás, gombátlanítás stb.) jövő tavaszra elkészüljön. Ha rendelkezésre állna a tervezési költség a továbbiakhoz, az biztosítaná, hogy az idő alatt elkészüljön az épület helyreállítási terve, s így a folyamatossá tehető munkálatok révén lenne remény arra, hogy 2001-re, a templom felszentelésének 100. évfordulójára méltó állapotban, eredeti szépségében álljon az épület hívő és nem hívő, ámde a szépet, az ember teremtő kezének al­kotását becsülő minden hazai polgár örömére, büszkeségére. Kérjük a katolikus hívőket, segítsenek öt­lettel, szellemi adománnyal, s ha módjukban áll, anyagiakkal is. Várjuk jelentkezésüket az alábbi címen: Árpád-házi Szent Erzsébet Egy­házközség „Felújításért”. Budapest VII., Ró­zsák tere 8. H-1074. Spányi Antal plébános I. János Pál pápa emlékhónapja A Szentatya szeptembert Albino Luciani hónapjának nevezte, aki I. János Pál pápa né­ven csupán csak 33 napig ült Szent Péter trón­ján. Az alább közölt megszívlelendő gondola­tait I. János Pál 1978. augusztus 26-án, a pápá­vá választását követő napon, a konklávé záró­miséjén mondta. Emberek, testvérek, az egész világon! Mindannyian cselekvésre vagyunk kötelez­ve annak érdekében, hogy a világon több le­gyen az igazságosság, szilárdabb a béke, őszin­tébb az együttműködés. Ezért kérve kérünk mindannyiótokat, a társadalom összekötő szö­vetét alkotó legalacsonyabb rétegektől kezdve az egyes népek felelős vezetőiig: igyekezzünk hathatós és felelős eljárással létrehozni az új, igazságosabb, őszintébb rendet. Reménység hajnala pirkad a világon, bár nemegyszer mintha elhomályosítaná a gyűlölet, vér és há­ború vad villámaitól hasogatott sűrű sötétség. Krisztus alázatos helytartója, miközben reme­gő szívvel, de bizakodva indul küldetésére, tel­jes készséggel az egyház és a társadalom szol­gálatára bocsátja magát, faji vagy eszmei kü­lönbség nélkül, azzal a szándékkal, hogy derű­sebb, szelídebb nappal virradjon a világra. Csakis Krisztus keltheti fel fölöttünk az alko­­nyatot nem ismerő világosságot, mert Ő az „igazság napja”, de mindenkinek a munkáját kéri hozzá. A miénkben nem lesz hiány. Látogatóban a Fatimai Szűzanyánál (3) Mindszenty József bíboros kíséretében Portugáliában Az ünnepélyes főpapi szentmisét köve­tően az oszlopcsarnokban elhelyezett bete­gek megáldása következett, amely után az Isten Anyja szobrát körmenetben vitték őrzési helyére, a jelenések kis kápolnájá­ba. Ezután Coimbra városába vitt utunk. Meg­látogattuk az egyetlen, még élő látnokot, Lu­cia nővért, aki itt, a Szent Teréziáról nevezett karmelita­ nővérek kolostorában él. Most em­lékiratai útján terjeszti Mária szeplőtelen Szí­ve tiszteletét. A könyvet már több nyelvre le­fordították, a magyar fordítás is elkészült. Benne igyekszik fölhívni a figyelmet a fatimai üzenet komolyságára. Mindszenty bíboros először fogadta a zárda lakóinak tisztelgését, Lucia nővér utolsónak maradt. Most a kíséret tagjai elhagyták a ter­met, s a magyar főpap a verbita Kondor Lajos tolmácsolásával mintegy negyedóráig beszél­getett a látnok Lucia nővérrel. Megtekintettük az 1308-ban alapított egyetemet; láttuk kápolnáját, könyvtárát, dísztermét, sok jezsuita vonatkozással. Nem maradhatott el II. Endre magyar király déd­unokája, Portugáliai Szent Erzsébet templo­mának, sírjának megtekintése sem. Ő 1271- ben született, s a keresztségben rokonának, Árpád-házi Szent Erzsébetnek nevét kapta. A keresztény édesanyának és királynénak min­taképe volt, s mint özvegy, a klarisszák III. ren­di tagjaként itt, Coimbrában halt meg 1336- ban. Visszatérve Fatimába október 15-én végig­járták a magyarok építette keresztút állomá­sait, majd a Szent István-kápolnában, a ma­gyar szentek üvegfestményeinek koszorújá­ban Mindszenty bíboros koncelebrált szentmi­sét mutatott be és prédikált az összegyűlt ma­gyar csoportnak. Az elég tágas kápolnában áll egy portugál művésznő faragta, szép Magya­rok Nagyasszonya-szobor, szentjeink színes üvegablakait pedig a Rómában élő magyar papművész, Prokop Péter alkotta. Egyébként a fatimai bazilikában is áll Szent István kirá­lyunknak 3 méteres márványszobra. A Mindszenty József bíborosról elnevezett fatimai magyar engesztelő kálvária A Csanádi egyházmegye egyik papja, Kar­dos Illés, Spanyolországba emigrált 1944- ben, hogy a befogadó ország lelkipásztorai so­rában tevékenykedjék és magyar népét segítő szolgálatával is támogassa. Külföldön is vallot­ta, hogy Mária nemzete vagyunk, a fatimai ígéret reánk is vonatkozik, és nincs más kiút abból a tragédiából, amelybe a második világ­háború sodort benünket, csak Fatima - han­goztatta a Fatimai Család­szervezet tagjaihoz írott leveleiben. Előkészítette a fatimai ma­gyar kálvária tervét, és megindította a fatimai magyar kálvária mozgalmát. Ő nemcsak Krisztus tanításában hitt, hanem abban is, hogy amikorra a kálvária teljesen felépül, Is­ten a Szűzanya közbenjárására nemzetünket a rabságból is kiemeli. Az idő igazolta ezt a meg­győződést: megépült a magyar kálvária, és 1992. október 13-án felszentelték annak XV állomását, hálából Magyarország felszabadu­lásáért. Ft. Kardos Illés mindezt már nem érte meg: 68 éves korában a spanyolországi Almei­­r­ában hívta magához az Úr 1961. szeptember 12-én, Mária nevenapján. Szentmiséje köz­ben, Mária nevével ajkán, holtan esett össze az oltárnál. Még életében ő kapta kézhez a lissza­boni legfőbb építészeti hivatal engedélyező okiratát, amely a benyújtott tervek szerint a kálvária stáció-kápolnáinak felépítését enge­délyezi. „Kálvária nélkül nem lesz magyar kálvá­ria” - mondta neki egy alkalommal a fatimai szentély rektora. A szétszórt magyarságot összegyűjteni, figyelmét a fatimai gondolatra irányítani és így a Fatimai Család tagjaival a magyar kálváriát felépíteni valóban kálvária­­járás volt. De az a tény, hogy a magyar kálvária áll Fa­tima szikláin, vitágosan bizonyítja: Isten áldá­sa volt rajta. Kardos Illés után az Amerikában élő Győrfy Albert plébános vette át a Kálvária-bi­zottság elnökségét. Ő is ugyanolyan lelkese­déssel fáradozott az ügy sikerén, mint elődje. Ezt bizonyítja a keresztút végén emelkedő Szent István-kápolna alapkőletételi okmá­nya: „...a világon szétszórt, Mária-tisztelő magyarok áldozatkészsége építi ezt a foga­dalmi kegyhelyet 14 stációval, Szent István­­kápolnával és Golgotával azon imádságos szándékkal, hogy ez a szent vállalkozás hir­desse az egész keresztény kultúrvilágnak ár­va magyar fajtánk kálváriás sorsát, áldoza­tos hitét és a Fatimai Miasszonyunkba vetett ama rendületlen bizalmát, hogy felszabadít­ja hű népét a vörös zsarnokság alól, és elhoz­za számára a Magyar Feltámadást. ” A fatimai kálvária felépítéséhez José Alves Correia da Silva leiriai püspök 1956. július 16-án a következő szavakkal adta engedélyét: „Megáldom és engedélyezem a mozgalmat, amely a Cova da Inában egy magyar kálvári­át akar felállítani, és kérem a Fatimai Szűz­­anyát, hogy kísérje áldásával ezt a mozgal­mat és az egész magyar népet. (Folytatjuk) Cser-Palkovits István SJ 5. oldal KÉRDÉSEK A TEOLÓGUSHOZ Az engesztelésről Mi az engesztelés? Ha Máriához fordulunk engesztelő imánkkal, amikor Istent bántjuk meg, azt je­lenti, hogy nem merünk közvetlenül hozzá fordulni? Kell a közbenjáró? Az engesztelés olyan tett, amely bűn­bocsánatra, irgalomra kéri Istent a bű­nösök iránt. Az engesztelés fogalma te­hát szoros kapcsolatban van a bűnnel. Az embert meg kell a bűntől tisztítani, hogy kedvessé legyen Isten előtt. Ezt csak Isten teheti meg, csak Ő fogadhat vissza kegyelmébe, szeretetébe, csak Ő szabadíthat meg a bűntől. Az engesztelés az Ószövetségben kö­zösségi aktus is, ahol a nép bűneiért az engesztelő áldozatot a főpap mutatja be a vele együtt könyörgő néppel. Imája és áldozata a Messiásra utal. Az Újszövet­ség már ennek az egyetlen és végtelen értékű engesztelő áldozatnak birtoká­ban van. Jézus Krisztus az Isten áldozati Báránya, aki a kereszten kiontott vére árán mindenki számára kiengesztelő­­dést szerzett. Szó sem lehet tehát arról, hogy „bá­tortalanságunkban”, vagy bármilyen más ok miatt a szentekhez, vagy a Bol­­dogságos Szűz Máriához fordulhatunk úgy, hogy Jézus Krisztustól függetlenül szerezzenek nekünk bűnbocsánatot. Kérjük a szenteket, mint Isten barátait, imádkozzanak velünk, imádkozzanak értünk! Engesztelésünk nem irányulhat a szentekre. Ha azt mondom: bocsásd meg Szűzanyám, hogy nem követtem a Te példádat! - az nem azt jelenti, hogy egy bűn eltörlését kérem Jézus édesanyjá­tól, hanem azt a kegyelmi közösséget fe­jezi ki, amely vallja, sőt lélekben átérzi az üdvözültekkel, így a Szent Szűzzel va­ló kapcsolatot. Az ima, a bűnbánat, a kiengesztelő­­dés kérdésében soha nem téveszthetjük szem elől, hogy mindennek azért van ér­telme, mert Jézus Krisztus, az Isten Fia, Megváltónk megnyitotta számunkra az eget. Egyetlen közvetítő (közbenjáró) van Isten és ember között: az ember Jé­zus Krisztus! Általa nyertünk és nye­rünk szabadulást bűneinktől. Őáltala lett valóság a bűnbocsánat. Isten kien­gesztelése. K. E.

Next