Keresztény Élet, 2000 (8. évfolyam, 1-53. szám)

2000-01-02 / 1. szám

2. oldal Számadás A hegyoldalban, távol a falu zajától egy aprócska házikó bújik meg a fenyők között. Ajtajában egy idősödő férfi áll, szemével a végtelen messzeséget fürkészi, mintha várna valakit. A frissen esett hó az alko­nyodó ég aljáig beborítja a tájat, érintetlen tisztaságát, fehérségét semmi nem zavarja meg. Csend van, s ebben a mozdulatlan némaságban az ember érzi, hogy az estének is van titka. A Nap leáldozóban, minden élőlény a pihenésre készül és vágyik. Ilyenkor az élet már megfáradt, nyugalmat és békét keres, és keresztülcseng rajta a halál titka. A szemlélődő férfi érzi, hogy az este a befejezés, a hála és az Istennel való elszámolás ideje. Megsejti, hogy egykor majd így fog állni Teremtője előtt is, a végső számadás óráján. Most alázatosan végiggondolja napját, hálát ad a véghezvitt jókért, és hagyja, hogy a bánat tüze megtisztítsa. Szép sorjában, a magányos emberek nyugalmával tekinti az időt. Nem sürgeti senki és semmi, így meg tudja adni a napnak a méltó befejezést. Már hosszú évek óta úgy fejez be minden napot, mintha az lenne az utolsó. Soha nem hagyja ki az esti számadást. Magányába már régen beletörődött. Valamikor régen egy nagyobbacska falusi házban élt, körülötte család, felesége és három gyermeke. De az asszony már sok éve meghalt, gyermekei pedig szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. Akkor költözött ide, ebbe a csendes kis kunyhóba. A napok úgy szűntek meg egymás után, mintha semmi különbség nem lett volna köztük. Kétségbeesve élt hónapokig, és minden reményét elvesztette. Egy verőfényes téli délután aztán meglátogatta a falu plébánosa, akitől kapott egy Szentírást. A hosszú, hideg estéken gyakran olvasgatta, és kétségbeesése lassacskán feloldódott. Sebeit begyógyította az idő, az Isten utáni vágy és az újrakezdés lehetősége. Ma este is megfürdeti pillantását a távoli tiszta fehérségben, szívét átjárja a feltétlen odaadás és bizalom, amely minden bizonytalanságot, elégedetlenséget, örömöt és bánatot belemerít az Isten mindenható sze­­retetébe. M. Tóth Cecília Szentek példája A Szentháromság megvaltója Új évezred első hetében a legméltóbb: elmondani dicséretét, ki égnek­­földnek Teremtője, Megváltója, Megszentelője. Egy név elöl jár ebben, a klasszikus római költészet alkonyán, amikor a kereszténység az „ihlető sugár”, és szolgálatában állnak volt pogány értelmiségiek - mint megkereszteltek, elkezdődött s folytatódott a Róma­­járás, vértanúk sírjainak tisztelete. A gallusok közül ez a név Hilarius, Poitiers későbbi püspöke (a IV. században), könyvnyi himnusz szerzője, a Szentháromság „védelmezője” művével ariánus tenger ellen. Bőven ír róla a patrológia - egyházatyák, írók könyve. Ezúttal Hajnali énekének (Krisztus életéről), az új hang példájának sorairól érdemes elmélkedni, a benső tájak időtlenségéről, amelyben a folytonos történés ismétlődik. Ha akarjuk, még modern versnek is felfogható e himnusz. Belső rímek, hangsúlyos lejtés, a Titok természetének megfelelő érzékeltetés - képek, a megközelítésben a szárnyaló lelkendezés, igazi húsvéti-karácsonyi öröm, vízkereszti Epifánia. S maga az imádság s a katekézis, hogy aki elolvassa, megelmélkedi, egyúttal ismétlésként újra tanulja az üdvtörté­net fontos fejezeteit. Hilarius igazi hitoktató ebben a himnuszában: ,,Himnuszt mondjon minden testvér... Krisztus királynak köteles di­cséretet!" - kezdi énekét, s aztán jellemzi az Isten Fiát: ,,Te Ige az Úr szívéből, Út, Igazság és Ige, hegy és bárány, sarkalatos sziklakő, galamb, láng, égi pásztor, kapu, első század Atyja te!" Mintha valóban az időtlen kezdetek jelölésére szolgálna a kifejezés: „primi saeculi” - első század. Melyik ez? A végtelen időben a kezdetien kezdet, az örök, amely nem restellt idővé válni, miután a bűn a világba lépett. Persze csak az emberi természetére vonatkozik ez Krisztusnak, hiszen Ő sohasem lehet idő az „Atya jobbján”. S már folytatódik az ismert köszöntéssel a történet: Gábrielével, aki a világ határára lépett, a csillaggal, amely fény lett és megvilágosodás a királyok által a világnak, de Heródessel is, kinek gyilok-parancsa elöl ,,a gyermeket messzementik, hol a Nílus vize foly... " Hilarius nem tér el a Bibliától, költői selymekbe öltözteti a leírtakat, láttat, sejtet, mint János evangélista: Krisztus ,­kicsikorban tett már s ifjan ég kegyéből sok csodát; sok lappang, sokat fölírtak, sokat látott sok tanú..." Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET 2000. január 2. Az Intelmek mai olvasata Alább államalapítónk, Szent István király erkölcstanító köny­vecskéjéről, az Intelmekről lesz szó, írójáról, személyességéről, ol­vasóiról. ,,A mi Urunk, Jézus Krisztus ne­vében” - kezdte a fiának, Szent Imre hercegnek, trónja örökösének írott könyvecskéjét az első koronás ma­gyar király. Bevezetőül idézte a Pél­dabeszédek könyvéből Dávid fiát, bölcs Salamont, Izrael 3. királyát, aki azt mondta örökösének: Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd sem­mibe anyád tanítását!” (1,8). „...ak­kor nagy lesz száma élted éveinek.” (4,10). Első királynénk, Boldog Gizella nevelői tanításai nem maradtak ránk, ám bizonnyal léteztek. Bizonyság rájuk az eredmény: Szent Imre herceg megélt-emelkedett életszentsége. Ki írta? Csóka J. Lajos (1904-1980), a bencés bölcsészdoktor, a Vigilia 1973. évi 2. számában annak a véle­ményének adott hangot, hogy az In­telmeket ketten alkották: Szent István áll a tartalom és Thancmar, a szász bencés az írásba foglalás mögött. Il­letve, a témát ugyan közösen tár­gyalhatják meg, de a végső szó a királyé volt. Thancmar az esztergomi királyi udvarban Szent István király és a szintén szász Boldog Gizella királyné szívesen látott vendége volt. Pelsőczy Ferenc (1916-1995) teoló­giai doktor, egyetemi magántanár, c. prépost, törökbálinti plébános is ku­tatta Szent István életét, belehelyezve azt az eszmetörténetbe és Európába. Élete utolsó­­ meggyilkolása­­ nap­ján, 1995. március 23-án délelőtt is a fehérvári kiváltságos prépostság történetét felölelő kötetének közeli kiadásáról tárgyalt a székesfehérvári püspökkel, a megyés főpásztor szék­helyén. A Székesfehérvári Egyházmegye 1998-as névtárában a közölt tanul­mányok élén olvasható dr. Pelsőczy Ferenc eszmefuttatása: Szent István király személyisége az ezredforduló tükrében. Ebben mutat rá Ferenc atya, hogy az Intelmek meghitt, ben­sőséges hangvételében a törődő, ne­velő és aggódó atya jóakarata nyil­vánul meg fia iránt. A kutató kizárt­nak tartotta, hogy Szent István „ilyen jelentőségteljes irat szerkesztésé­ben... csupán passzív szerepet töltött volna be”. A kérdést valóban jogos­nak érezhetjük: „Kihez lett volna ugyanis fennkölt szellemiségben el­sőbbrendű missziós küldetése, mint éppen fiához, gondosan nevelt utód­jához?” Miről szól? Az Intelmek 10 parancsolatot mond ki, 10 fejezetében: 1. A kato­likus hit megőrzése. 2. Az egyházi rend becsben tartása. 3. A főpa­poknak kijáró tisztelet. 4. A főem­berek és vitézek tisztelete. 5. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlása. 6. A vendégek befogadása és gyámolítása. 7. A tanács súlya. 8. A fiúk kövessék az elődöket. 9. Az imádság megtar­tása. 10. A kegyesség és az irgalmas­ság, valamint a többi erény. Ezekben nem egyszerűen egy ki­rály szól egy trónörököshöz. Szent István királynak nagy tekintélye, döntő szava, jelentős országa volt a korabeli Európában, mégis-vagy ép­pen ezért - ilyeneket hagy örökül Szent Imre hercegnek: „Óvakodj bí­rónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok ki­rálykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.” (!) „Az erények mértéke teszi teljessé a királyok ko­ronáját... Mert ha a királyt istentelen­­ség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni... légy kegyes... minden­kihez, aki hozzád járul.” (!) „Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.” Íme, az Isten- és emberszeretet - vagyis a Krisztus megfogalmazta fő­­parancs - keresztény államiságunk első erkölcstanító törekvésében. „Mindaz, amit fentebb érintet­tünk, alkotja a királyi koronát, nélkü­lük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök birodalomba bejutni. Amen” - zárta az Intelmeket Szent István királyunk. Kihez szól? A fentebb közölt idézeteket most olvassuk át még egyszer, méghozzá úgy, hogy ennek a szónak: „király”, tegyük helyébe azt a szavunkat: „em­ber”! Mit olvasunk-tapasztalunk így? Mi teszi teljessé a királyt... vagyis az embert? Tarthat-e igényt a király névre... vagyis az ember névre, akit istentelenség és kegyetlenség szeny­­nyez? A király... vagyis az ember ki­hez legyen kegyes? És mihez vezet el minket a szeretet gyakorlása? Igen, minket. Mert mi - ma élő magyarok - mindannyian gyermekei vagyunk Szent Istvánnak, államala­pítónknak. Az Intelmekben mindany­­nyiunkhoz szól. Örököseihez. Az In­telmek­­ mindannyiunké. Simon Gy. Ferenc Megújult Jászárokszállás temploma A jászárokszállási egyházközség lelkipásztorai és hívő népe évszáza­dokon keresztül igyekezett ahhoz a házigazdához hasonlítani. „Aki kin­cseiből újat és régit hoz elő” - mondja a mostani plébános, Gyenes Gyula főesperes, aki 1992-től veze­tője a közösségnek. Ittléte kezdetétől indult be a temp­lomfelújítás nagy munkája, amelynek során rendbehozták a tetőzetet, a vil­lanyvezetéket, a máriacelli templom­ból ideszármazott orgonát, és elké­szült a padok gázfűtése. Mostanra megtörtént a templom­belső teljes felújítása, a falak, fres­kók, oltárképek, s a régi (XVI. száza­di) szobrok restaurálása. Az értékes oltárképeket, a faszobrokat és a ta­­bernákulumot Kantz Gyula restaurál­ta Budapesten. A Jászárokszállásról elszármazott jászok újíttatták fel részben a külső, oromzati szobrokat. Az 1945-ben megsemmisült Szent Pál-szobrot Szöllősy Enikő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta újra. A szo­bor két méter magas. Szent Péter, Szent István és Szent László szobrait Egri Hunor restaurálta. A 15 milliós költség legnagyobb részét a hívek vállalták, de az önkor­mányzat, a helyi egyesületek, vállal­kozók és a két tsz is támogatta a mun­kálatokat. A külső munkáknál az OTP is segített - pályázat útján - egymil­lióval, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, ugyancsak pályázat útján, egymillióval. Az állványzatot a főegyházmegye biztosította. December 19-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor áldotta meg a megújí­tott templomot Seregély István egri érsek. Az ünnepi eseményen jelen volt többek között Csallóközi Zol­tán, aki a meghívott, de más elfoglalt­sága miatt távollevő miniszterelnököt és Semjén Zsolt h. államtitkárt is képviselte. Az együvé tartozás hagyománya ma is élő valóság Jászárokszálláson. Tanúsítja a megújult templom, s ben­ne a hívek sokasága. Mindkettő egy­aránt jele annak, hogy időt és vihart álló értéket csak Istenbe vetett hitre és sziklaszilárd alapra lehet és érde­mes építeni. Megújítani is csak ilyen alapról lehet. Jászárokszálláson ez lé­tező valóság... M. L. A megújult templombelső OLVASÓNKÉ A SZÓ Örömmel vettem meg karácsonyra idős édesanyámnak a „Három kirá­­lyok”-ról elnevezett, díszes doboz­ban árult szaloncukrot, aminek az al­ján érdekes történetet olvastam. Saj­nos hat szarvashibát fedeztünk fel a történetben a hittanórán a gyerekek­kel. Ezek a tizenéves fiatalok is felhá­borodva vették tudomásul, hogy mi­lyen „torz mesékkel”, hanyagságból, vagy - ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám - talán direkt félreírt történetekkel tévesztik meg a vásárló­kat. Mint pap, úgy tudom, a mi fel­adatunk az evangélium hirdetése, és nem a csokoládé- vagy cukorgyára­ké. Ha pedig ezt a szent történetet is kereskedelmi csaléteknek szánták, legalább vegyék a fáradságot az „il­le­­tékesek”, és nézzenek utána, hogy pontosan közölhessék azt. Szerintem a jó nevű cukorgyárnak sem válik hasznára az ilyen „reklámfogás”! Wutkowatz Károly plébános

Next