Keresztény Élet, 2000 (8. évfolyam, 1-53. szám)
2000-01-02 / 1. szám
2. oldal Számadás A hegyoldalban, távol a falu zajától egy aprócska házikó bújik meg a fenyők között. Ajtajában egy idősödő férfi áll, szemével a végtelen messzeséget fürkészi, mintha várna valakit. A frissen esett hó az alkonyodó ég aljáig beborítja a tájat, érintetlen tisztaságát, fehérségét semmi nem zavarja meg. Csend van, s ebben a mozdulatlan némaságban az ember érzi, hogy az estének is van titka. A Nap leáldozóban, minden élőlény a pihenésre készül és vágyik. Ilyenkor az élet már megfáradt, nyugalmat és békét keres, és keresztülcseng rajta a halál titka. A szemlélődő férfi érzi, hogy az este a befejezés, a hála és az Istennel való elszámolás ideje. Megsejti, hogy egykor majd így fog állni Teremtője előtt is, a végső számadás óráján. Most alázatosan végiggondolja napját, hálát ad a véghezvitt jókért, és hagyja, hogy a bánat tüze megtisztítsa. Szép sorjában, a magányos emberek nyugalmával tekinti az időt. Nem sürgeti senki és semmi, így meg tudja adni a napnak a méltó befejezést. Már hosszú évek óta úgy fejez be minden napot, mintha az lenne az utolsó. Soha nem hagyja ki az esti számadást. Magányába már régen beletörődött. Valamikor régen egy nagyobbacska falusi házban élt, körülötte család, felesége és három gyermeke. De az asszony már sok éve meghalt, gyermekei pedig szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. Akkor költözött ide, ebbe a csendes kis kunyhóba. A napok úgy szűntek meg egymás után, mintha semmi különbség nem lett volna köztük. Kétségbeesve élt hónapokig, és minden reményét elvesztette. Egy verőfényes téli délután aztán meglátogatta a falu plébánosa, akitől kapott egy Szentírást. A hosszú, hideg estéken gyakran olvasgatta, és kétségbeesése lassacskán feloldódott. Sebeit begyógyította az idő, az Isten utáni vágy és az újrakezdés lehetősége. Ma este is megfürdeti pillantását a távoli tiszta fehérségben, szívét átjárja a feltétlen odaadás és bizalom, amely minden bizonytalanságot, elégedetlenséget, örömöt és bánatot belemerít az Isten mindenható szeretetébe. M. Tóth Cecília Szentek példája A Szentháromság megvaltója Új évezred első hetében a legméltóbb: elmondani dicséretét, ki égnekföldnek Teremtője, Megváltója, Megszentelője. Egy név elöl jár ebben, a klasszikus római költészet alkonyán, amikor a kereszténység az „ihlető sugár”, és szolgálatában állnak volt pogány értelmiségiek - mint megkereszteltek, elkezdődött s folytatódott a Rómajárás, vértanúk sírjainak tisztelete. A gallusok közül ez a név Hilarius, Poitiers későbbi püspöke (a IV. században), könyvnyi himnusz szerzője, a Szentháromság „védelmezője” művével ariánus tenger ellen. Bőven ír róla a patrológia - egyházatyák, írók könyve. Ezúttal Hajnali énekének (Krisztus életéről), az új hang példájának sorairól érdemes elmélkedni, a benső tájak időtlenségéről, amelyben a folytonos történés ismétlődik. Ha akarjuk, még modern versnek is felfogható e himnusz. Belső rímek, hangsúlyos lejtés, a Titok természetének megfelelő érzékeltetés - képek, a megközelítésben a szárnyaló lelkendezés, igazi húsvéti-karácsonyi öröm, vízkereszti Epifánia. S maga az imádság s a katekézis, hogy aki elolvassa, megelmélkedi, egyúttal ismétlésként újra tanulja az üdvtörténet fontos fejezeteit. Hilarius igazi hitoktató ebben a himnuszában: ,,Himnuszt mondjon minden testvér... Krisztus királynak köteles dicséretet!" - kezdi énekét, s aztán jellemzi az Isten Fiát: ,,Te Ige az Úr szívéből, Út, Igazság és Ige, hegy és bárány, sarkalatos sziklakő, galamb, láng, égi pásztor, kapu, első század Atyja te!" Mintha valóban az időtlen kezdetek jelölésére szolgálna a kifejezés: „primi saeculi” - első század. Melyik ez? A végtelen időben a kezdetien kezdet, az örök, amely nem restellt idővé válni, miután a bűn a világba lépett. Persze csak az emberi természetére vonatkozik ez Krisztusnak, hiszen Ő sohasem lehet idő az „Atya jobbján”. S már folytatódik az ismert köszöntéssel a történet: Gábrielével, aki a világ határára lépett, a csillaggal, amely fény lett és megvilágosodás a királyok által a világnak, de Heródessel is, kinek gyilok-parancsa elöl ,,a gyermeket messzementik, hol a Nílus vize foly... " Hilarius nem tér el a Bibliától, költői selymekbe öltözteti a leírtakat, láttat, sejtet, mint János evangélista: Krisztus ,kicsikorban tett már s ifjan ég kegyéből sok csodát; sok lappang, sokat fölírtak, sokat látott sok tanú..." Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET 2000. január 2. Az Intelmek mai olvasata Alább államalapítónk, Szent István király erkölcstanító könyvecskéjéről, az Intelmekről lesz szó, írójáról, személyességéről, olvasóiról. ,,A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében” - kezdte a fiának, Szent Imre hercegnek, trónja örökösének írott könyvecskéjét az első koronás magyar király. Bevezetőül idézte a Példabeszédek könyvéből Dávid fiát, bölcs Salamont, Izrael 3. királyát, aki azt mondta örökösének: Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!” (1,8). „...akkor nagy lesz száma élted éveinek.” (4,10). Első királynénk, Boldog Gizella nevelői tanításai nem maradtak ránk, ám bizonnyal léteztek. Bizonyság rájuk az eredmény: Szent Imre herceg megélt-emelkedett életszentsége. Ki írta? Csóka J. Lajos (1904-1980), a bencés bölcsészdoktor, a Vigilia 1973. évi 2. számában annak a véleményének adott hangot, hogy az Intelmeket ketten alkották: Szent István áll a tartalom és Thancmar, a szász bencés az írásba foglalás mögött. Illetve, a témát ugyan közösen tárgyalhatják meg, de a végső szó a királyé volt. Thancmar az esztergomi királyi udvarban Szent István király és a szintén szász Boldog Gizella királyné szívesen látott vendége volt. Pelsőczy Ferenc (1916-1995) teológiai doktor, egyetemi magántanár, c. prépost, törökbálinti plébános is kutatta Szent István életét, belehelyezve azt az eszmetörténetbe és Európába. Élete utolsó meggyilkolása napján, 1995. március 23-án délelőtt is a fehérvári kiváltságos prépostság történetét felölelő kötetének közeli kiadásáról tárgyalt a székesfehérvári püspökkel, a megyés főpásztor székhelyén. A Székesfehérvári Egyházmegye 1998-as névtárában a közölt tanulmányok élén olvasható dr. Pelsőczy Ferenc eszmefuttatása: Szent István király személyisége az ezredforduló tükrében. Ebben mutat rá Ferenc atya, hogy az Intelmek meghitt, bensőséges hangvételében a törődő, nevelő és aggódó atya jóakarata nyilvánul meg fia iránt. A kutató kizártnak tartotta, hogy Szent István „ilyen jelentőségteljes irat szerkesztésében... csupán passzív szerepet töltött volna be”. A kérdést valóban jogosnak érezhetjük: „Kihez lett volna ugyanis fennkölt szellemiségben elsőbbrendű missziós küldetése, mint éppen fiához, gondosan nevelt utódjához?” Miről szól? Az Intelmek 10 parancsolatot mond ki, 10 fejezetében: 1. A katolikus hit megőrzése. 2. Az egyházi rend becsben tartása. 3. A főpapoknak kijáró tisztelet. 4. A főemberek és vitézek tisztelete. 5. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlása. 6. A vendégek befogadása és gyámolítása. 7. A tanács súlya. 8. A fiúk kövessék az elődöket. 9. Az imádság megtartása. 10. A kegyesség és az irgalmasság, valamint a többi erény. Ezekben nem egyszerűen egy király szól egy trónörököshöz. Szent István királynak nagy tekintélye, döntő szava, jelentős országa volt a korabeli Európában, mégis-vagy éppen ezért - ilyeneket hagy örökül Szent Imre hercegnek: „Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.” (!) „Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját... Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni... légy kegyes... mindenkihez, aki hozzád járul.” (!) „Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.” Íme, az Isten- és emberszeretet - vagyis a Krisztus megfogalmazta főparancs - keresztény államiságunk első erkölcstanító törekvésében. „Mindaz, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök birodalomba bejutni. Amen” - zárta az Intelmeket Szent István királyunk. Kihez szól? A fentebb közölt idézeteket most olvassuk át még egyszer, méghozzá úgy, hogy ennek a szónak: „király”, tegyük helyébe azt a szavunkat: „ember”! Mit olvasunk-tapasztalunk így? Mi teszi teljessé a királyt... vagyis az embert? Tarthat-e igényt a király névre... vagyis az ember névre, akit istentelenség és kegyetlenség szenynyez? A király... vagyis az ember kihez legyen kegyes? És mihez vezet el minket a szeretet gyakorlása? Igen, minket. Mert mi - ma élő magyarok - mindannyian gyermekei vagyunk Szent Istvánnak, államalapítónknak. Az Intelmekben mindanynyiunkhoz szól. Örököseihez. Az Intelmek mindannyiunké. Simon Gy. Ferenc Megújult Jászárokszállás temploma A jászárokszállási egyházközség lelkipásztorai és hívő népe évszázadokon keresztül igyekezett ahhoz a házigazdához hasonlítani. „Aki kincseiből újat és régit hoz elő” - mondja a mostani plébános, Gyenes Gyula főesperes, aki 1992-től vezetője a közösségnek. Ittléte kezdetétől indult be a templomfelújítás nagy munkája, amelynek során rendbehozták a tetőzetet, a villanyvezetéket, a máriacelli templomból ideszármazott orgonát, és elkészült a padok gázfűtése. Mostanra megtörtént a templombelső teljes felújítása, a falak, freskók, oltárképek, s a régi (XVI. századi) szobrok restaurálása. Az értékes oltárképeket, a faszobrokat és a tabernákulumot Kantz Gyula restaurálta Budapesten. A Jászárokszállásról elszármazott jászok újíttatták fel részben a külső, oromzati szobrokat. Az 1945-ben megsemmisült Szent Pál-szobrot Szöllősy Enikő Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta újra. A szobor két méter magas. Szent Péter, Szent István és Szent László szobrait Egri Hunor restaurálta. A 15 milliós költség legnagyobb részét a hívek vállalták, de az önkormányzat, a helyi egyesületek, vállalkozók és a két tsz is támogatta a munkálatokat. A külső munkáknál az OTP is segített - pályázat útján - egymillióval, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, ugyancsak pályázat útján, egymillióval. Az állványzatot a főegyházmegye biztosította. December 19-én, vasárnap délelőtt 10 órakor áldotta meg a megújított templomot Seregély István egri érsek. Az ünnepi eseményen jelen volt többek között Csallóközi Zoltán, aki a meghívott, de más elfoglaltsága miatt távollevő miniszterelnököt és Semjén Zsolt h. államtitkárt is képviselte. Az együvé tartozás hagyománya ma is élő valóság Jászárokszálláson. Tanúsítja a megújult templom, s benne a hívek sokasága. Mindkettő egyaránt jele annak, hogy időt és vihart álló értéket csak Istenbe vetett hitre és sziklaszilárd alapra lehet és érdemes építeni. Megújítani is csak ilyen alapról lehet. Jászárokszálláson ez létező valóság... M. L. A megújult templombelső OLVASÓNKÉ A SZÓ Örömmel vettem meg karácsonyra idős édesanyámnak a „Három királyok”-ról elnevezett, díszes dobozban árult szaloncukrot, aminek az alján érdekes történetet olvastam. Sajnos hat szarvashibát fedeztünk fel a történetben a hittanórán a gyerekekkel. Ezek a tizenéves fiatalok is felháborodva vették tudomásul, hogy milyen „torz mesékkel”, hanyagságból, vagy - ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám - talán direkt félreírt történetekkel tévesztik meg a vásárlókat. Mint pap, úgy tudom, a mi feladatunk az evangélium hirdetése, és nem a csokoládé- vagy cukorgyáraké. Ha pedig ezt a szent történetet is kereskedelmi csaléteknek szánták, legalább vegyék a fáradságot az „illetékesek”, és nézzenek utána, hogy pontosan közölhessék azt. Szerintem a jó nevű cukorgyárnak sem válik hasznára az ilyen „reklámfogás”! Wutkowatz Károly plébános