Keresztény Élet, 2000 (8. évfolyam, 1-53. szám)

2000-01-30 / 5. szám

2. oldal Egy pap naplójából Istenem!” Egy alkalommal gyónni mentem az Isten házába. Idős atya ült a gyóntatószékben ,,vendég” nélkül, mintha engem várt volna, ki is nézett rám. Kicsit azért még tébláboltam, hátha jön valaki, s bemegy, én meg kimehetnék, de nem bukkant föl senki. Nagy sóhajtással odatérdeltem hát, s belevágtam. Tekintettel a gyóntató magas korára, valamint fülének és szívének állapotára, kezdtem a kisebb bűnökkel, mondván, hadd szokja, meg aztán így kiderül, mennyire bírja a megpróbáltatásokat. Mindjárt az első bűn után hallom ám a rács túloldaláról:,, Istenem! ”. Fölkaptam a fejem, de abban a tudatban, hogy bizonyára félreértettem őt, folytattam. A második után ismét ezt hallottam, de a bizonyság kedvéért gyorsan elmondtam a harmadikat és vártam, ám akkor is ezt a szörnyülködve kimondott szót hallottam: ,,Istenem!" Első döbbenetemben végigfutott a hátamon a hideg, majd egy pillanat alatt elöntött a verejték. Óvatosan benéztem a rácson, arra számítva, hogy egy angyalt fogok ott látni, amint ájuldozik a bűneim hallatán, de csak az idős pap sóhajtozott továbbra is, hogy „Istenem!", a súlyo­sabbak után többször is. Hála Istennek, senki nem látott kijönni, mert folyt rólam a víz, reme­gett a lábam, bizonyára sápadt is lehettem. A templom legtávolabbi sarkában lerogytam egy padba, s gondolkodni kezdtem az üzenet értel­mén, mert hogy ezzel a szóval üzent az Ég, azt biztosra vettem. Lelkem elszállt a Getszemáni-kert éjszakájába, ahol szomorúan vettem észre bűneimet Jézus vállán, amint nyomják, terhelik, szinte a kőbe préselik. Az égiek szemében valóban iszonyú lehet a legkisebb bűn is, csak mi legyintünk rá nagyvonalúan, ,,apróság"-nak degradálva. (faághy) Szentek példája Szent Balázs Szent Balázs barlangját számon tartják Szentgyörgy-hegyen, a Bala­ton mellett is. Legendájában az él, hogy pusztában és ,,kőlyukban” élt, madarak hordtak neki ennivalót, s a vadak, ha megbetegedtek,­­ „egészséget vesznek vala ő érdeméért”. Igazán alig rendelkezik a kutatás olyan adatokkal, amelyek történe­tinek mondhatók, ha róla tudakodik. Az erős hagyomány és a Szent Balázs-szenvedéstörténet tudósít valóságos létéről, arról, hogy örmény volt és Sebaszte keresztény közössége püspökké választotta. A liciniuszi keresztényüldözési rendelet áldozata lett: mártír. Elterjedt kultuszából­­ (a traditio az egyház egyik fontos forrása!) kell kiindulnunk, ugyanis­­ az egyházatyák hallgatnak róla, a VI. századtól fordulnak hozzá, hogy a torokbántalmaktól oltalmazza meg a híveket. Keleti eredetű tisztelet ez, amely a IX. századtól Nyugaton is népszerűvé vált. Számos temp­lomot emeltek neki Konstantinápolyban (ma: Isztambul) és Rómában. Balázsról szólva éredemes az ókori római családnevet emlegetni, a fi Cornelius nemzetséget, amelynek egyik ága: Blasio. A latinos Blasius­­ vált közismertté. „Mélységesen mély a múltnak kútja” - írja T. Mann a József és testvéreiben, ezért elmondhatjuk: ha a hagyomány ilyen aktívan őrzi valakinek az emlékét, az „eltűnt”, írásbeliségnek tulajdo­nítható adatok helyett az élő gyakorlatot vegyük figyelembe! Különös hatása e szentnek a bajokban segítsége. Földmívelő nemzet­­ voltunk századokon át, s a természet gyümölcsei nemegyszer a „szent”­­ fogalomkörében jelképekké - kegyelmet, erőt közvetítőkké váltak, mint­­ az alma vagy akár a bor. Az áldás-folyamodás Istenhez, szentjeihez s sokszor e jelképasztal kiválasztott gyümölcse, tárgyai közbeiktatásával történt, amely ugyanakkor fölfedezése lett a sokat hangoztatott igazság­nak: fűben, fában az orvosság. Bálint Sándornál olvasni, hogy a közép­kori áldások gyakorisága és bizonyos szentelmények nem babonás szo­kásokhoz fűződnek, hanem orvosi - hathatós — ismeretek hiányában az Istenre hagyatkozás fokozott szükségéből fakadnak, amely természe­tesen a modern kor fölfedezéseivel (gyógyszerek stb.) sem múlhat el, hiszen az isteni erő nem iktatható ki a világ rendjéből, a Teremtő mindig gondoskodik művéről. Elgondolkodtató inkább elődeink buzgalma, hite, akik erdőkön, mezőkön járva különös érzékkel választották ki az eleme­ket: vizet, szőlőt stb., melyekről a „föntvalók” jutottak eszükbe, a meg-­­ szentelés, megszentelődés, a gyógyulás kegyelme, így beszéltek nálunk is Balázs-napi almáról, balázsborról, ünnepén megszentelt vízről. Az almaszentelést az Esztergomi Rituále máig őrzi. Palóc Sándor KERESZTÉNY ÉLET OLVASÓINKÉ A SZÓ Köszönöm a segítséget Foghúzás után, bottal a kezemben próbálok kimenni a budai rendelőin­tézet kapuján. Nem nagyon boldogu­lok a kétszárnyú üvegajtóval, de va­laki segítségemre siet: „Tessék várni, az alsó ajtó is nehezen jár”. „Köszö­nöm szépen - mondom, és hozzáte­szem­­: Jó látni, hogy vannak még udvarias fiatalok.” „Pedig cigány va­gyok”-mondja a 16-18 éves legény­ke. Kiérünk az utcára, szemügyre tudom venni. Csinos, nyílt arcú, tiszta szemű fiú, minden elfogultság nélkül mosolyog. „Biztosan jól nevelték a szülei” - jegyzem meg. „Hát ők is, de más is...” „Elhiszem, hogy nem lehet könnyű dolga, az emberek szí­vesen általánosítanak, magának foly­ton bizonyítania kell mindkét oldal felé... De ne kedvetlenedjék el.” Még egyszer megköszönöm a segítségét és elbúcsúzom. A fiatalember más irányba tart, de újra felém fordul, nagy keresztet ír le a levegőbe. „Áld­ja meg az Úr!” - aztán továbbhalad. Áldjon meg téged is az Úr, kislo­­vag! Moskovszky Éva Budapest Egyes emberekben még - úgy látszik - él a régi beidegződés „az utolsó kenetről”. A betegek szent­ségét nemcsak a haldoklóknak szolgáltatja ki egyházunk, hanem mindenkinek, akinek komoly oka van rá, például egy műtét előtt, vagy bármi más veszélyben. Nem­rég voltam nagynéném temetésén. Unokatestvérem arról számolt be, hogy amikor a pap feladta neki a betegek kenetét, visszanyerte esz­méletét. De másoktól is hallottam már hasonlót. A fenti esetnek az lett a vége, hogy mégiscsak le kellett monda­niuk szerettükről, aki ellátatlanul távozott az életből. Fenyvessy Lajos Dunakeszi kezdetnek ápolónak! Nappali tago­zatra a jelentkezési korhatár a 20- 21. életév, a határidő május 30., de augusztus végéig fogadjuk a jelent­kezéseket. Feltétel az egészségügyi alkalmasság. Kollégiumi elhelyezést biztosítunk. Ha valaki munkát akar vállalni, a szekszárdi kórház fogadja, mint képesítésnélkülit, s a munka mellett iskolánkban felkészülhet az ápolói hivatásra. A Balassa János Szakképző Iskola és Kollégium címe: 7100 Szekszárd, Béri Balogh A. u. 9-13., telefon: 74/311-755. Belánszky Judit igazgató V_____________________________________________________________________________| 2000. január 30. Vatikáni mérleg 1999-ről A millennium jegyében 1999 a Vatikán számára a nagy jubileumra való készülődés jegyében telt. Alig van olyan pápai beszéd, melyben ne szólt volna II. János Pál pápa a 2000. év jelentőségéről. E be­szédekben arra törekedett, hogy el­határolódjon a világban eluralkodott világvégevárásoktól és a sokszor kö­dös millenniumi elképzelésektől. Az ökumenikus, pasztorális és missziós törekvésekben is meghatá­rozó volt a jubileumi készület. A pápa számtalan csoportot hívott meg Ró­mába ünnepelni. Lesz jubileum a szerzeteseknek, a kézműveseknek, a művészeknek, a politikusoknak, a migránsoknak, a családoknak, a misz­­szionáriusoknak és a fiataloknak. Teológiai csúcspontot jelent majd az egyház „bocsánatkérése” nagyböjt első vasárnapján. Szinódusok és látogatások Fontos eseménynek számított az Európa-szinódus, mellyel az egyház az új évezredre való ráhangolódást célozta meg. Bár a szinóduson el­hangzott helyzetképek nem voltak optimisták, és megállapítást nyert, hogy Kelet és Nyugat között még messze nem sikerült lebontani az akadályokat, mégis a remény érzésé­vel zárult a konferencia. II. János Pál pápa az amerikai és ázsiai szinódus záróaktusaként láto­gatást tett az USA-ban és Mexikóban, illetve Indiában. Igazi diadalmenet volt a pápa júni­usi 14 napos lengyelországi utazása. Felekezetközi találkozóra is sor került a Vatikánban, ahol a pápa hangsúlyozta közös felelősségünket a békéért és az emberi jogok biztosí­tásáért. A Szent Péter-bazilika megújítása A Vatikánban külsőségekben is sok változás történt. Hosszú évek restaurálási munkái után a jubileumi évben a Szent Péter-katedrális egy­kori pompájával várja a zarándoko­kat. Az eddigi egységes szürkét számtalan szín váltotta fel; sokak szá­mára még idegen ez a változás. Az évszázadok szennyétől megtisztított oszlopok a téren kellemes meglepe­tést jelentenek. Első ízben a történe­lemben teljes egészében felújították a Sixtus-kápolnát. Ökumenikus sikerek 1999 eseményekben gazdag év volt. Külön sikereket könyvelhet el az ökumené. Ez év májusában a pá­pának első ízben nyílt alkalma arra, hogy egy többségében ortodox orszá­got keressen fel: Romániát. Bukarest­ben nemcsak I. Teoctist pátriárka, ha­nem az összegyűlt óriási embertömeg is lelkesen fogadta. Az egységre tör­ténő felhívása bátorító jel volt. Vala­mennyivel kevésbé lelkes, de mégis barátságos volt a grúziai fogadtatás néhány hónappal később. A protestáns egyházakkal való vi­szonyban nagy jelentőségű volt a megigazulás tanáról szóló, közös evangélikus-katolikus nyilatkozat aláírása. „Még nem mondunk le róla” Egyik ismerősöm édesapja sú­lyos betegen kórházba került, ahol az operáció után elvesztette esz­méletét. Többször is érdeklődtem hogyléte felől, megkérdezve isme­rősömtől, hogy ne szóljak-e a plé­bánosnak. „Nem kell, még nem mondunk le róla.” Az utolsó szent kapu megnyitása Január 18-án délelőtt ökumenikus szertartás keretében megnyitotta Szentatyánk az utolsó szent kaput, a római Szent Pál-bazilika egyik be­járatát. Betegápolókat vár Szekszárd Szekszárdon évszázados hagyo­mánya van az egészségügyi dolgozók képzésének. Több mint 30 éve kezdte meg működését a nővériskola, azóta folyamatos átszervezéssel lépést tar­tunk a megújulással. 1993-ban kísérleti jelleggel beve­zettük az érettségire épülő ápolókép­zést, ezt követte a szülésznő, a cse­csemő- és gyermekápoló, majd a fi­­zioterápiás asszisztens szak indítása. Aló­ életévüket betöltött és érettsé­givel nem rendelkező fiatalok az ápo­lási asszisztens szakon tanulnak. Az egészségügyben dolgozók számára folyamatos a továbbképzés levelező és esti tagozaton, vagy tanfolyami formában. Várjuk az Isten- és emberszerető fiatalok jelentkezését! Fiúk is jelent­ Pilisborosjenő vendégei Negyvenöt kárpátaljai gyerme­ket látott vendégül Pilisborosjenő 800 családjából 40 jelentkező. A karitászcsoport igykezett emléke­zetessé tenni látogatásukat. A Sok­sok programot számosan segítették anyagilag, akiket lehetetlen fel­sorolni. Voltak, akik ajándékokkal halmozták el őket, sapka, kesztyű, zokni, édesség, könyv került többek között a csomagokba, de még ed­zőcipőket is kaptak. Hazautazáskor két mikrobusz vitte a gyerekek után a rengeteg holmit. Úgy gondoljuk, szép és jó akció volt. Kis falunk megmutatta, mire képes. Bízunk abban, hogy a gyer­mekek és kísérőik jó érzéssel utaz­tak vissza lakóhelyükre, ahol meg­tartanak bennünket emlékezetük­ben. A pilisborosjenői karitászcsoport

Next