KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1918
1. füzet - Dr. VÁRADY AURÉL : Az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása.
IIH. évfolyam. Január—Február I. füzet. KERESZTÉNY MAGVETŐ Az 1848. évi XX. t-c. végrehajtása. Irta: Dr. Várady Aurél. Az unitárius egyházra az 1848. évi XX. t.-c. nevezetes jelentőséget képvisel. Hiszen a törvény első §-a nyilvánította vallásunkat bevett vallásnak, helyesebben : az erdélyi régen recipiált felekezetet illető jogokat ez terjesztette ki az egész magyar haza területére érvényesekké. A törvény végrehajtásának címe alatt épen két évtizeddel ezelőtt indult mozgalom mindazáltal nem keltett egyházunk körében valami kiválóan lelkes várakozást. Érthető ez akkor, ha tudjuk, hogy a mozgalom indítékai és táplálói főleg politikai, illetve politikusok voltak és így a végrehajtás jelszava alatt általában nem azt értették, amit a törvény meghozatalának, különösen pedig a 3. §. törvénybe iktatásának előzményeiből és körülményeiből eredetileg érteni lehetett és kellett volna. A 3. §. proklamálja ugyanis a nevezetes elvet, hogy „minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségletei a közálladalmi költségekből fedeztessenek." Ebből tehát szorosan véve az következnék, hogy az állam gondoskodjék a bevett vallásfelekezetek szükségleteinek fedezéséről, ami azonban végső eredményben maga után vonhatná a törvény végrehajtásával kapcsolatban sokat emlegetett secularisatio mellett a felekezetek autonómiájának elkobzását is. Mert hiszen ha az állam gondoskodik a felekezet szükségleteinek fedezetéről, csak természetes, hogy a fedezet mértékének meghatározása mellett a módot is, ahogyan a szükségletet fedezi, ő állapítja meg. Az a törvényjavaslat, melyet gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásáról a képviselőházhoz beterjesztett, nem megy ilyen messze a következtetések levonásával s valójában nem egyéb, mint tervezet az egyházak állami segélyezésének újabb szabályozásáról. Nem jut eszünkbe, hogy emiatt következetlenséget vessünk a javaslat szemére vagy egyébként szemrehányást tegyünk neki, sőt a kontemplált meg.