KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1942

2. Életíratok, történelmiek. - Szántsatok új szántást. Dr. Abrudbányai János

Az Első Unitárius Népfőiskolai Tanfolyam Kolozsvárt. nős módon öntötte el őket a honvágy. Nem unták meg itteni munkájukat s boldogan beszéltek arról, hogy életük egy örök­szép élménnyel és emlékkel lett gazdagabb. Talán el sem hit­ték, hogy szerény életüket ennyi gondoskodás, ennyi szeretet várja Dávid Ferenc városában s mégis, ha figyelhettük te­kintetüket ... messze jártak. .. távoli harangszót hallgattak s képzeletük gyöngéden simogatott végig minden hazai rö­göt . . . Megszállottakká lettek.... a március megszállottjai. Amíg februárt mondtunk és írtunk, a lelkükben észrevétlenül fel-felújuló otthoni képeket könnyen felcserélték friss kör­nyezetük mozzanataival, amióta azonban márciusi erők sza­kadnak fel a földből s mióta megsejtették az érkező tavasz szent üzenetét, egészséges, tiszta ősi honvágy gyötri ifjú életüket... Hangot hallanak ... olyat, amilyent csak azok értenek meg, akikhez már valamikor beszélt a tavasz. Az er­dők nemes vadjai hallatnak hangot olykor, ha társaikat hív­ják. Olyan ez a márciusi hang, mint mikor hegyeken, erdő­kön át visszhangzó szarvasbőgés egyetlen közös tisztásra hívja a szétszórt életeket, olyan ez a néma, ösztönös hívás a föld fiainak, mint büszke paripának a harcikürt. Bár volna még sok minden, ami visszatartja, de nincs ereje kitérni a hívás elől, nem tudja felejteni a hangot. Drága magyar ösztön ez s mi boldogan és büszkén szem­léltük az ifjak honvágyán át azt a kipusztíthatatlan ragasz­kodást a föld rögéhez, mely hosszú száz esztendőkön át éltető ereje, gyökere tudott lenni egy legendás nemzetnek. A ma­gyar föld és a magyar valóság talajába való ez igézetes meg­kapaszkodás, e forró vágy, ez imádságos lehajlás és e köny­nyes vonzalom a nemzeti hősi erők kibontakozásának áldott melegágya volt, s milyen jó látni, érezni, tudni, hogy e néma szövetkezés, ez ősi összedobbanás töretlenül, ősi. "Csodálatos szépségben és meleg égben ma is áramlik. A földmíves ember ősszel búcsút vesz a határtól s a tél minden napja azzal telik el, hogy új találkozásra készül. Ta­lálkozásra, amikor újra beszélhet a földdel, amikor a rögök mozduló lelke párás lehelettel márciusi illatot permetez a föld fiára. Pedig a tavaszindulás, az újratalálkozás a maga kez­deti örömein, az első szellősuhanáson túl a kemény, tornyo­suló feladatok és küzdelmek elindítója. A kenyér nagy had­

Next