KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1975
4. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Imre: Jókai Torockón
„E küldöttségből a torockóiak érzelmeit — folytatja a tudósítás — a szintén torockói születésű [ifj.] Zsakó István gyulafejérvári törvényszéki bíró tolmácsolta, kinek harsány éljenzéssel kísért szavaira Jókai előre is szívből üdvözölte azt a népet, amely szorgalmával s iparával jólétet teremtett magának a kopár sziklák közt is, s ősi szokásait. . . híven megőrizte." Ennyi maradt fenn Jókai beszédéből, de ebből is látszik, hogy az író tudta, hova jön, s olvasmányai és mások elbeszélése alapján már ismerte ezt a ,,holdsziget"-et. Torockói látogatása bizonyára azért is volt olyan rövid, mert nem volt más célja, mint a valósággal egybevetni azt, amit már kigondolt. Fél kilenckor érkeztek a Torockó végén felállított zöld cserfa gatlyakkal díszített kapu elé. Amíg kocsijuk a piactérre hajtott, eldördültek — mint később a regényben — a Székelykő szikláiba fúrt mozsárágyúk, s a piacon is ágyúdörgés fogadta a vendégeket. A nép kitódult az utcára, az unitárius egyházközség tisztes öregekből álló presbitériuma tisztelgett az író előtt — köztük idősebbLakó István is. A piacról a városi elöljárósággal a zöld gallyakkal díszített unitárius papi házhoz mentek. Onnan a templomba, amelyet a pompás viseletbe öltözött polgárság zsúfolásig megtöltött. A ,,magvas beszéd" után az író a fiú- és a leányiskolát látogatta meg, aztán a fiatalokkal beszélgetett, s örömmel hallotta, hogy a község tizenkét szegény székely fiút, úgynevezett alumnusokat nevel. „Teremtsetek ti is magatoknak s a környéknek — szólt hozzájuk —, melyen munkálkodni fogtok, éppúgy, mint jóltevőitek [a torockóiak] egy-egy kis paradicsomot." Tíz vagy tizenöt forintot adott tanítójuknak könyvekre. Aztán magánházakban tettek látogatást, ott a bútort, a ruházatot, a konyhaedényeket nézte meg az író, s örömét fejezte ki, hogy a lakosságnak saját ipara van, önellátó. Ebédre a Koronka Antal helybeli pap vendégei voltak, s két hosszú asztal mellett foglaltak helyet. Váradi Károlyra az tette a legmélyebb benyomást, hogy — úgymond — „így látom együtt hazám egyik legnagyobb fiát a munkás nép tisztes öregeivel". Ekkor kerülhetett sor arra a beszélgetésre, amely szájhagyományként Torockón sokáig fennmaradt. Mesélik, hogy Jókai itt kérdezte ki az öregeket 48-ról, bizonyáraSakó Istvánt is, aki akkor 67 éves volt, s akit Adorján Manassé néven az Egy az Istenben megmintázott. (Lásd Mikó Imre: Egy Jókai regényhős 1848-ban; Korunk 1975. 1—2. sz. 49—56.) Váradi Károly leírását kiegészíti ifj. Zsakó Istvánnak 1906-ban Gyallay Pap Domokoshoz intézett levele. Eszerint Jókai „mindent alaposan megnézett, sőt fénykép felvételeket és torockói öltözetet is vitetett fel magának Budapestre". „A Székelykőnek csak Torockó felőli részét látta a torockói piacról, s azon fenn nem volt, habár tervbe vétetett, de mikor kérdeztük, hogy akar-e felmenni, tréfásan azt mondta, hogy oda nem megy, mert látott székelyt is, követ is, és ez elég lesz neki, de ha megakad, hát ott van Orbán Balázs, ki útba igazítja." Mikor az időközben megeredt eső elállt, a Székelykőre tervezett kirándulás helyett átkocsiztak a mindössze három kilométerre fekvő Torockószentgyörgyre. Itt összetalálkoztak az éppen vadászatra induló Thoroczkay Sándorral és fiával, aki meghívta őket kastélyába estebédre. Azelőtt azonban még elhajtottak a Kőköznek nevezett sziklaszorosba, amelyen át az út Nagyenyedre vezet; útközben a szomszédos román község- 3 . Keresztény Magvető