KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1986
2. szám - KÖNYVSZEMLE
aprólékosan lejegyzett vallomásaikból a székely társadalom mindennapi életének gazdag, sokszínű képe bontakozik ki. A megélhetésért folytatott kemény munka, a földművelés, erdőírtás, marhatartás apró részleteire ugyanúgy fényt derítenek a jegyzőkönyvek most kiadott bejegyzései, mint a különféle társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyára vagy a családon belüli kapcsolatokra. Noha elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténet kutatóinak kínál gazdag forrásanyagot e kötet, az egyháztörténet művelői is haszonnal forgathatják. Néhány egyházi tisztségviselő nevét is megőrizték az udvarhelyszéki protocollumok, mégpedig olyan korból, ahonnan egyházi jellegű források nem maradtak fenn. „Stephanus Forro de Jastfalua, concionator verbi divini in possessione Medeser", aki 1595 márciusában tanúskodott egy hatalmaskodást perben, bizonyára az első a medeséri unitárius egyházközség ismert lelkészeinek névsorában. 1592-ben a felsőboldogfalvi iskolamestert, Mihály deákot említik, anélkül hogy felekezeti hovatartozását megemlítenék. Ugyanebben az évben Csíki Pál esperes és csíkszentgyörgyi Demeter pap szerepel a jegyzőkönyvekben, ugyancsak a felekezet megjelölése nélkül. Esetükben azonban szinte bizonyosra vehetjük, hogy a római katolikus valláshoz tartoztak. Olyan bejegyzésre is bukkantunk, amely a templomnak a XVI. századi székely faluközösségben elfoglalt központi helyére utal. A templomlátogatás, elsődleges egyházi funkciója mellett, kiváló alkalom volt a találkozásra, istentisztelet után meg lehetett tárgyalni az egész közösséget érintő dolgokat. Ezért 1592-ben egy male .v.falvi gazda a kaszálója pusztítása elleni hivatalos tiltakozását „az templomnál" jelentette be, „mikoron mind az megyebéliek ott lettek volna." Érdekes fényt vet a XVI. század végének vallásos gondolkozására, a különböző felekezetek egymáshoz való viszonyulására az az eset, amely Udvarhelyen történt 1592 májusában. Pribék Gergely — bizonyára református vagy unitárius vallású — fejedelmi familiáris puskával fenyegette a katolikus körmenet résztvevőit, rá is lőtt a keresztre, és pápás bálványozó eretnekeknek szidta a zászlók alatt vonuló tömeget. A város közvéleménye egységesen elítélte ezt az erőszakos cselekedetet, és a körmenet résztvevői panaszt tettek az udvarhelyi vár kapitánya előtt. Mindszenti kapitány perbe is fogta Pribéket; a protocollumok a per folyamán történt tanúkihallgatások szövegét őrizték meg. A pert lezáró ítélet sajnos nem maradt reánk, de maga a számonkérés ténye jelzi, hogy az egykorú székely társadalom igényelte a kialakult vallásbékét háborító tettes megbüntetését. A változatlan elvek szerint összeállított, igen részletes név- és tárgymutató, amely a kötet használatát nagyon megkönnyíti, Tüdős Kinga és Demény Lajos munkája. Az új sorozat szerkesztőinek ígérete szerint a harmadik kötetben teszik majd közzé a peres ügyek regesztáit, és ugyanott fogják közölni az egykorú székely jogrendet bemutató tanulmányukat is. Reméljük, mihamarabb beválthatják ígéretüket, teljessé téve így a XVI. századi udvarhelyszéki protocollumok szövegét tartalmazó könyvsorozatot. SÍPOS GÁBOR