Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs (Budapest, 1940)
O, Ö
Oláh Lajos dr. 772 Olstvay Aladár Oláh Lajos dr., a debreceni kir. ítélőtábla elnöke. Szül. : Kisvárda, 1881 jan. 25., ref. Jogi doktorátust, majd bírói képesítést szerzett és 1901-ben kezdte meg Nyíregyházán pályafutását mint joggyakornok, aljegyző és jegyző. 1910-ben tanácsjegyzői szolgálatra rendelték be a debreceni kir. ítélőtáblához, ahol egy év múlva törvényszéki albíró, majd a debreceni kir. törvényszéknél bíró. 1921-ben elnöki titkár, egy év múlva ítélőtáblái bíró, 1929-ben S.-A.-Ujhelyen a kir. törvényszék elnöke, 1932-ben ítélőtáblái tanácselnök Debrecenben. A legfelső dicsérő elismerés a hadiérem szalagján, először, másodszor és harmadszor, a kardokkal, a Vöröskereszt tiszti érdemker.-je a hadiérem szalagján, és a TESZ I. o. érdemker. tulajdonosa. A világháborúban mint tart. honvédtüzértiszt vett részt, 1914 aug. 2-től 1918 márc 24-ig teljesített szolgálatot a szerb és az orosz harctéren. Debrecen életében jelentős szerepet visz és a Kaszinó továbbá a Kultúrszövetség elnöke. L. : Debrecen, Széchenyiutca 9. Olasz Péter dr., vekerdi és endrődi, jezsuita atya, főisk. tanár. Szül. : Nagyvárad, 1895 aug. 4., r. k. A biharvármegyei és nagyváradi közéletben vezető szerepet játszó olasz család sarja. Gimn. érettségi után az egyetemre iratkozott be Innsbruckba, majd Szegeden megszerezte a középiskolai tanári okt. és a doktorátust. 1923—28-ig Erdélyben működött mint konferenciaszónok és ifjúsági lelkipásztor. 1939-től a kassai Jézustársasági Bölcsészeti Főiskola tanára. Értékes irodalmi munkásságot fejtett ki, különösen a gyermekkor és serdülőkor lélektanával foglalkozott, valamint természettudományi és bölcsészeti kérdésekkel. Nevesebb munkái: „Világproblémák és a modern természettudomány“, „A mai férfi életútja“ „Gyermekkor, serdülőkor, nevelés“, stb. Hervadhatatlan érdemeket szerzett Erdélyben, a román uralom idején megszervezi a magyar ifjúságot és felébreszti és táplálja a nemzeti öntudatot, ifjúsági kongresszusokat szervezett és előkészítette a „Jóbarát“ c. erdélyi legnagyobb ifjúsági lap megindítását. Beszél : románul, olaszul, angolul és franciául is. L. : Kassa, Bubics Zs.u. 6. Olchváry Pál, élesvári, ny. főszolgabíró kormányfőtanácsos. Szül.: Dengeteg, 1864 nov. 4., ref. Atyja : O. Lajos, anyja, szunyogi Szunyoghy Ilona. Elvégezte a sárospataki és debreceni jogakadémiát, szolgabíró, majd 1899— 29-ig a gávai járás főszolgabirája volt. Azóta nyugdíjas. Élénk részt vesz a vm. politikai és társadalmi életében. A vm.-i kisgyűlés és a közigazgatási biz. tagja stb. Az Orsz. Kaszinó tagja. Számos közigazgatási szakcikke jelent meg a szak- és helyi lapokban. Hosszabb utakat tett külföldön, volt Londonban, Párisban, Rómában, Nápolyban és Berlinben. Beszél németül és franciául is. L. : Nyíregyháza, Nyírvízpalota. Olchváry Zoltán, olcsvári, ny. táblai elnök, m. kir. titkos tanácsos, a K. A. N. Sz. társelnöke. Szül.: Érdengeleg, 1865 dec. 5., ref. Atyja: O. Lajos, anyja : szunyogi Szunyoghy Ilona. Középisk. elvégzése után jogi tanulmányokat folytatott. Jogi okl.-et és bírói képesítést nyert. 1887-ben aljárásbíró, majd táblai tanácsjegyző lett és 1897-ben vezető járásbíró. 1901- ben táblai elnöki titkárrá, 1904-ben pedig debreceni táblabírónak nevezték ki. 1913-ban kúriai bíró, 1921-ben pedig a debreceni Tábla elnöke lett. 1936-ban vonult nyugalomba. A Tisza István Tud. Társ. r. tagja, a debreceni Kaszinó tb. elnöke, a Keresztény Nemzeti Liga debreceni vál. tagja, Putnok község díszpolgára. A kormányzói kézirattal adományozott háborús érdemérem tulajdonosa. Értékes jogi értekezései megjelentek az összes jogi folyóiratokban, különösen a Jogtudományi Közlönyben és a Magyar Jogi Szemlében. Nyugalombavonulása óta is nagy szerepet játszik Debrecen társadalmi életében. Beszél németül és franciául is. L. , Bp., IV., Kaas Ivor u. 10. Olgyai Ferenc, festőművész. Szül. : Jászberény, 1872 aug. 22. Tanulmányait Bp.-en és Münchenben végezte, hazatérve Szolnokon telepedett le és az országos hírű szolnoki művésztelep egyik alapítója volt. 1900-ban Dachau- Deutenhofen-ben, a festőiskolában a tájképfestés tanára volt. 1902-ben alapította a szolnoki művésztelepet, 1912-ben tagja lett a kecskeméti művésztelepnek is. A háborút az első naptól kezdve végigharcolta. Legjelesebb tájképfestőink egyike, művei legnagyobbrészt az Alföld motívumait megelevenítő festmények. 1905-ben megkapta az állami nagy aranyérmet, 1911-ben pedig a torinói világkiállítás nagy aranyérmét kapta meg. Olgyay Aladár, oki. építészmérnök. Szül.: Bp., 1910 szept. 1., r. k. Atyja , néhai O. Viktor festőművész, a Képzőműv. Főisk. tanára, a magyar grafikai művészet úttörője, a Magyar Grafikusok Egyes. v. elnöke. Bp.-en végezte a középiskolát és a Műegyetemen szerezte meg építészmérnöki okl.-ét. Ezután hosszabb ideig Rómában végzett tanulmányokat, részt vett az Akadémia kiállításán és Mussolini több tervrajzát megvásárolta. Rómában mint tervező építészmérnök dolgozott, azután állami ösztöndíjjal Londonba ment, ahol lakáskérdésekkel és települési problémákkal foglalkozott. Innen New Yorkba utazott, egy évet töltött a Columbia egyetem meghívására tervező és kutató munkálatokkal. 1937-ben tért haza Magyarországra és ikertestvérével, O. Viktorral együtt közös irodában folytatták elismerten elsőrangú építészi tevékenységüket, Olgyay & Olgyay néven. Rómában két palazzina megépítésével vonta magára a figyelmet, Bp.-en több villát épített, tervezte és építette társtervezőként 1939-ben New- Yorkban, a világkiállítás magyar pavillonját és ugyanebben az évben Bécsben az Őszi Vásár magyar pavillonját is. Komoly sikert aratott Bp.-en az Óbudai Via Antiqua tervezésével.