Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs (Budapest, 1940)
P
Paulheim Ferenc 804 Paulini Géza dr. Magy. Érd. rend, köz. keresztje és tiszti ker.-je, a kormányzói legfelsőbb elismerés, a pápai Szt. Sylvester rend köz. ker.-je a csillaggal, az olasz koronarend parancsnoki ker.-jének tulajdonosa. Szül. : Zombor, 1889 dec. 30., r. k. Atyja: néhai dr. P. Kálmán zombori ügyvéd, megyei törv. kat. biz. tag és az Ügyvédegy. elnöke, jelentős szerepet töltött be Zombor város politikai és kulturális életében. Alapítója és elnöke volt az ottani zeneiskolának és filharmóniai társaságnak is. A középiskola elvégzése után Bp.-en a Tud. Egy. jogi karán tanult tovább, megszerezte a jogtud. oklevelet és 1912-ben Bp.-en a kincstári jogügyi igazgatóságnál kezdte meg állami szolgálatát. 1918-ban a Pénzügymin. hitelosztályába rendelték be szolgálattételre, 1919-ben dr. Korányi Frigyes pénzügymin. személyi titkára lett és ebben a beosztásában Hegedűs Lóránt, Kállay Tibor, Walkó Lajos és Wekerle Sándor mellett teljesített szolgálatot. 1928-ban, 38 éves korában már megkapta a min. tanácsosi címet. 1931-ben az elnöki osztály h. vezetője lett, 1938-ban pedig Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztersége alatt az elnöki oszt. vezetésével bízták meg. 1939-ben a Kormányzó min. oszt.-főnökké nevezte ki. Németül és angolul beszél. Lak. : Bp., I., Alma u. 15. Tel. : 152-599. Paulheim Ferenc, ifj., szfév. törv.-hat. biz. tag, építészmérnök. Szül.: Bp., 1898. márc. 29., r. k. Néhai P. Ferenc építőmester és várospolitikus, a keresztény községi párt egyik megalapítójának fia. Műegy.-en szerzett építészi okl.-et, azután Európában, Ázsiában és Afrikában tett tanulmányutat. Visszatérve belépett édesatyja építési irodájába. 1926-ban már mint önálló építész tervezte és vezette a bp.-i első városligeti műjégpályának magasépítkezéseit. A főváros számos nagy bérházát építette. Vezette a főváros banképítkezéseit, az új ügetőpályát, a XIII ker. új elöljáróságot. Építészi szaktudását a külföldön is elismerik, 1930-ban a XII. Nemzetközi Építészkongreszszus dicsérő elismerést kapott. 1935-ben a brüsszeli világkiállításon emlékéremmel, 1939- ben pedig a műcsarnoki kiállításon a Neuschloss- Klassy emlékérmet nyerte el. A keresztény községi politikának egyik zászlóvivője, a vagyonválság VII. ker. döntőbíróságának alelnöke. Német, francia és angol nyelven beszél. Lak., Bp., XIV., Nürnberg u. 56. Tel. : 296—476. Paulheim István, műépítész, építőmester. Szül. : Bp., 1891 febr. 7., r. k. Fivére volt néhai P. Elek, aki 1919 jún. 29-én a nemzeti ügyért vértanú halált halt. Középisk.-t a bp.-i piarista gimn.-ban végezte és építészmérnöki okl.-t a Műegyetemen szerezte meg. A világháború kitörése idején szolgálta önkéntesi évét a tüzérieknél és elsők között indult a szerb harctérre. Majdnem az összes frontokon harcolt, mindenütt az első vonalban, miért is átlagon felüli háborús teljesítményeiért századossá nevezték ki. Mint gyakorló építőmester három fővárosi templomot és számos középületen kívül, ipartelepeket és bérházakat tervezett és épített. Társtulajdonosa a közel ötven éve fennálló Paulheim és Weninger Építőmesterek cégnek. Tulajdonosa a a Signum Laudisnak a kardokkal II. o. ezüst vit. éremnek, és a Károly csap.-ker.-nek. Németül, angolul, franciául is beszél. L. : Bp., Garay u. 42. Tel.: 132—345. Paulik Miklós, főszolgabíró. Szül.: Trencsén, 1888, r. k. Középisk. és főiskolai tanulmányyinak befejezése után 1912-ben kezdte meg közszolgálatát Győr vm. közigazgatásánál. A világháborúban hadbavonuult és mint Signum Laudissal kitüntetett főhadnagy szerelt le. 1930 óta a győrszentmártoni járás főszolgabírája. L. : Győrszentmárton. Paulikovics Elemér, berzéki, OTI sebészfőorvos. Szül.: Bp., 1882 dec. 15., r. k. Atyja : néhai b. P. Rezső, anyja : Kuncze Mária. Nagybátyja, Pauli (kovics) Richárd, az Operaház első lírai tenorja volt. Középisk. elvégzése után a bp.-i Tud. Egy.-en orvosi okl.-et szerzett, később a Dollinger-klinikán megszerezte a műtősebész okl.-et is. 1905—18-ig tényleges katonaorvos volt. A háború elején a XVII. sz. helyőrségi kórház sebészfőorvosa. Vezetője volt az Orsz. Munkásbiztosító Pénztár baleseti oszt.-nak. Alapító ig.-ja és főorvosa az Orsz. Mentőegyesületnek. A Magyar Sebésztársaság, a bp.-i kir. Orvosegyesület, a bp.-i Kapucinus egyházközség tan.-nak tagja. A hadiékízm. Ferenc József rend lovagja, tulajdonosa a legfelsőbb elismerésnek a kardokkal és a francia Nemzeti Mentőszöv. arany és ezüst díszjelvényének. Tanulmányutakat tett Ausztriában, ahol az 1. sz. helyőrségi kórház seb. oszt.-án dolgozott. Az amszterdami és a Trouville sur Meer-i mentőkongresszus előadója volt. Számos orvosi cikke, tanulmánya jelent és még főleg a hadisebészet köréből. „Hadisebészet" c. 320 old. kézikönyvet adott ki. Beszél németül, franciául és angolul is. L., Bp., II., Szilágyi Dezső tér 6. Paulini Géza dr., kórházi főorvos. Szül.: Csákvár (Fehér m.), 1887 szept. 30., evang. Apja: P. Béla, anyja : névedi és kisvezekényi Bokros Gizella. Gimnáziumi érettségit tett utána elvégezte a bp.-i Tud. Egy.-et és 1910- ben orovosi okl.-et szerzett. Orvosi pályáját a bp.-i rendőrkórháznál kezdte. 1911-től 1913-ig az Új Szent János-kórház tüdő- és gyermekosztályának volt az orvosa. 1913—1914-ig Ruszkabányán teljesített orvosi szolgálatot. 1914 ápr. 1-én a tatabányai kórházhoz került. Működését a mozgósításkor megszakította és katonai szolgálatra vonult be az eszéki 38. tábori tüzérezredhez, ahol mint az ezred orvosa kapott beosztást. A szerb és az orosz fronton teljesített szolgálatot. 1918-ban szerelt le és jelenleg tartalékos főorvos. A harctéri szolgálata alatt megkapta a Signum Laudist a kardokkal, a Károly cs.ker.-et és a háborús emlékérmet. 1918-ban ismét visszakerült a tatabányai kórházhoz, ahol főorvossá és a belgyógyászati osztály vezetőjévé nevezték ki. A kiváló belgyógyász Ausztriában, Német- és Olaszország-