Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs (Budapest, 1940)
V
Vittay Győző 1174 Vladár Ervin Vittay (Wittenbarth) Győző, a műegyetemi Gazdasági Hivatal műszaki osztályfőnöke. Szül. : Üllő, 1900 jún. 16., r. k. Családi nevének megváltoztatása bátyjának, V. Béla honv. őrnagy vitézzé avatásával kapcsolatos. 1918-ban érettségzett Bp.-en, 1923-ban szerezte meg a Műegyetemen a gépészmérnöki okl.-et, 1924-ben ugyanott, mint közgazda abszolvált. Hosszabb ideig tagja volt a műegyetemi csendőrtiszti zászlóaljnak. A mérnöki okr. megszerzése után több gyárban folytatott gyakorlatot, 1930— 33-ig önálló mérnöki irodája volt, 1934 óta a műegyetemi Gazdasági Hiv. műszaki oszt. főnöke. Rendkívül széleskörű irodalmi munkásságot fejt ki. 1926-ban a szegedi Ker. és Iparkamara pályadíját nyerte el,,Iparunk alakulása gazdasági önállóságunk óta (1918—1924)“ c. munkájával. Dicséretet nyert és terveit megvették Bp. városközpontjának kialakítására vonatkozó tervpályázaton, 1937-ben. Cikkei és tanulmányai a Városi Szemle, a Testnevelés, továbbá a Közlekedési Tudósító, Nemzeti Újság, Új Budapest, A város című szaklapokban és folyóiratokban jelentek meg. A Magy. Mérnök- és Építész Egyletben 7 előadást tartott, főleg Bp. közlekedési és városrendezési kérdéseiről. Beszél németül is. L. , Bp., Műegyetem. Vizsolyi Dániel dr., papi, földbirtokos, mezőgazd. kamarai szakelőadó, kamarai kültag, járási mezőgazd. biz. jegyző, egyháztanácsos. Szül. : Hejőpapi, 1910 febr. 9., ref. Apja : néhai V. Kálmán, anyja : Kőrössy Julianna. Régi, ref. nemesi család sarja. Középiskoláit a miskolci ref. főgimn.-ban végezte, majd a bp.-i Egy.-en mezőgazdasági okl.-et, utána a Műegy.-en közgazdasági doktori okl.-et szerzett. A magyar diákmozgalmak egyik agilis tagja volt, s mint a Széchenyi István Bajtársi Egyesület Gyulaszékének tagja, értékes tevékenységet fejtett ki. Később a Cserháti Mezőgazdász Törzs vezetője lett. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után családi birtokuk vezetését vette át. Kitűnő gazda é s gyakorlati ténykedésein kívül szakirodalmi munkálkodást is fejt ki. Szakfolyóiratokban irt cikkei élénk feltűnést keltettek. Hosszabb időt töltött Németországban, ahol gazdasági tanulmányokat végzett. Németül is beszél. L. Hejőpapi, Borsod vm. Tel.: 4. Vízvári Mariska, színművésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja. Szül. : 1879 máj. 27., r. k. Színészcsaládból származik, nagyatyja Szigeti József, a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagja, atyja V. Gyula, a Nemzeti Színház örökös tagja, a nagynevű komikus, anyja Szigeti Jolán, szintén a Nemzeti Színház tagja volt. Első és második férje Tapolczai Dezső és Kürthy György, továbbá fia T. Gyula szintén színész. A felsőbb leányiskola elvégzése után, 1894-ben beiratkozott a Színművészeti Akadémiára s külön miniszteri engedéllyel már két év múlva megszerezte az oklevelet. 1896 óta a Nemzeti Színház tagja. Itt érte meg 25 éves aranygyűrűs, majd 30 éves színészi jubileumát. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezték ki, 1935-ben nyugdíjazták, de azóta magánszínházakban működik, sőt sokszor játszik a Nemzeti Színházban, a Rádióban. Számos film vezető szerepét játszotta el. Irodalmi tevékenységet is fejtett ki: a Vígszínház 1902-ben előadta „Szalmaláng“ c. dramolettjét. Kitűnő társalgási színésznő, tehetségében a legerősebb a jellemzés és a humor vonása. Egyik legelső Moliére-színésznőnk. Nagyobb szerepei: Képzelt beteg (Beline), Dandin György (Sotenville), Légy jó mindhalálig (Törökné), Lilla (Édesné), Bizánc (Anna), Tücsök (Bárónő), Vén gazember (Eliz), Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Zseni néni), stb., stb. Kiváló művészi működéséért Signum Laudist kapott. Beszél angolul, franciául, németül és olaszul. L. : Bp., VIII., Rökk Szilárd u. 18. Tel. : 141—209. Vizy András dr., az Országos Szociálpolitikai Intézet belső munkatársa. Szül. : Balassagyarmat, 1912 okt. 21., r. k. Az érettségi után a Közgazdasági Egyetem hallgatója lett. Művei: ,,Szintézis és kompromisszum szerepe a magyar alkotmány fejlődésében“ „Szociális alkotmány“, „Korporatív eszme a fasiszta államban“. Olasz ösztöndíjjal tanulmányozta az olasz mezőgazdasági életet. Több cikke jelent meg magyar, olasz és svájci folyóiratokban. Mint okt. közgazda 1935 óta az Országos Szociálpolitikai Intézet kötelékében van, majd 1938 okt.-től Zala vm. szociális tanácsadója. Angolul, franciául, németül és olaszul is beszél. L., Bp., VIII., Pál u. 6. Vladár Ervin, muthnai és nagycsepcsényi, a genfi m. kir. főkonzulátus vezetője. Szül.: Bánfalva, 1897 máj. 24., ref. Atyja, id. V. Ervin cs. és kir. kamarás, v. orsz. gyűl. képv., ref. egyházmegyei tanácsbíró, Borsod v. th. biz. tagja, földbirtokos. Ősnemes család sarja. 1263-ban IV. Bélától a muthnai domíniumot nyerték adománybirtokul. A XIII. és XIV. században a család több tagja a vice-comnes-i méltóságot töltötte be. Gregorius de Muthna, Ulászló kir. kincstárnoka, 1444-ben esett el Várnánál. Muthnai Balázs Mátyás király seregeiben harcolt. Később : Szklabina várának kapitánya. Nagy tekintélye miatt a „Vladár“ (szlovákul: hatalmas) melléknevet kapta. (Ez a jelző a családban vezetéknévként megmaradt.) Középiskoláit a bécsi Theresianumban végezte, majd államtud. doktorátust szerzett a bp.-i Tud. Egy.-en. 1920 óta külügyi szolgálatban fejt ki nagyértékű tevékenységet. A bukaresti követségen volt attasé 1921—23-ban, azután a párisi követségen (1929—32) titkár, 1933 követségi tanácsos lett, 1933—39-ig a gazdaságpolitikai oszt. h. vezetője volt. 1939 nov.-ben a genfi m. kir. főkonzulátus vezetésével bízták meg. Külföldi kitüntetései: az olasz koronarend parancsnoki keresztje, norvég, észt, görög, belga, lengyel középkeresztek, stb. A Johannita-rend lovagja. Számos gazdasági tárgyalást vezetett részben Bp.-en, részben külföldön. Felesége : gróf Teleki Ella. Németül, franciául, angolul és olaszul is beszél. Lak. : Genf, 33. Quai Wilson.