A kert 1895
1895-07-15 / 9. szám - Gyümölcsészet - Galgóczy Károly: A Batul-alma
ban, hogy e czélra holmi gyökszegény facsemetéket ugy sem szoktak használni s igy azon aggodalom is elesik, hogy a szivgyökér erős visszavágásával csak kevés oldalgyökér marad a fa életbentartására. Még egy másféle faalakot szoktunk használni a kertben, mely határozottan oda is való s ez az úgynevezett szegély és füzérfa (cordon). Alig lehet valami szebbet képzelni, mint egy olyan kertet, ahol az egyes táblák ilyen szegély és füzérfákkal vannak körülvéve. Hát még midőn rakva vannak gyümölcscsel s csak ugy mosolyogva tekintenek sűrün egymás mellett a szemlélőre. De ne tessék ám azt gondolni, hogy ez csak holmi játékos időtöltés, nagyon is hálásan megfizeti a helypénzt. .Még a boldogult Villási bácsinak életében történt, hogy egyszer Keszthelyen meglátogattam. Első utunk természetesen az intézeti kert felé volt irányitva s csudálkozva láttam itt, hogy mig a rendes nagy anyafák üresen és gyümölcstelenül állottak, addig a cordonok ugy rakva voltak gyümölcscsel, hogy több sem fért volna rájuk. Mosolygottaz öreg ur, midőn bámulatomat látta; de kedélyes modorával nagyhamar megadta a magyarázatot hozzá. «— Istentelen, gonosz időjárásunk volt az idén, — kezdés — midőn a fáink legnagyobb része teljes virágzásban állott. Hideg, kemény szél volt napi vendégünk, ugy, hogy nem egyszer kezeinket dörzsölve kerestük fel lakásunkat. Meg is volt a hatása, mert daczára a fák gazdag virágzásának, nem voltak képesek gyümölcsöt kötni. Azonban ezek az apróságok itten — a cordonokra mutatva — felmelegedtek a föld kisugárzásától, jól kötöttek s gyümölcsüket is szépen megnövelték.» Mindebből csak azt akarom kihozni, hogy kár a kis cordonokról becsmérlőleg és kicsinylőleg nyilatkozni. Megvan nekik is a maga jó tulajdonuk s nem egyszer lépnek azzal előtérbe, a midőn a nagy fákat a kósza szél gyümölcstelenekké teszi. Végül pedig azzal zárom soraimat, hogy bizony a konyhakertben is lehet gyümölcsöt termelni, csak meg kell adni a helyes módját, vagyis oly faalakokat kell választani, melyek annak keretébe beleillenek. Baranya-Szabolcs: A Batul-alma, Péczelyi gyümölcsösömet 1882-ben kezdettem alakítani. Ma 500-nál több, különböző fajú és korú fiatal gyümölcsfa van benne. Fekvése kissé délnyugati csendesen ellapuló domboldal. Feltalaja kevés mészszel vegyült homokos lesz, néhol veres nyirok, másutt agyagos fekete homok. Altalaja többnyire sűrű, sárga agyagos lesz , néhol löszös homok, és meszes kovanddal kevert lesz. Minden gyümölcs kedveli. Főkép kedvelik a csontárok. De az almák is díszlenek benne. Fősúlyt már a gyümölcsösöm alapításakor az almákra fektettem. Főelvül tűztem magam elé . Biztosan termő gazdasági gyümölcsöt, egyik gyümölcs nemből se sok fajban, de egy-egy fajból lehetőleg tömegesen termelni. Almából következő fajaim vannak: Adámparmén, aranyparmén, batul, gyógyi, király-alma, kurtaszáru páris, muskotály renett, Oberdieck renettje, polynik, rózsapepin, sikulai, szabadkai szercsika, Török Bálint. Ehez van még két, itt talált faj, egyik a zöld kormos, egy régi vén fa, másik a jeges alma, már általam tuskó- sarjról nevelve. Csemetéimet egy részben, az akkor még az O. M. G. E. kezelése alatt volt István-telekről, másrészben Ungváry László czeglédi faiskolájából vettem. — 312 — 25*