A kert (1896)
1896-12-15 / 24. szám - Gyümölcsészet - Angyal Dezső: Arany szövet alma
Arany szövet alma. Drap d or ; Goldzeugapfel. (Lásd színes műmellékletünket.) Eme régi jeles téli alma származása felől nincsenek hiteles adataink, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Francziaországból, nevezetesen a Bretagnéból ered. Le Lectier, korának egyik jeles gyümölcsésze, már 1628-ban említést tesz ez almáról. Nem csoda tehát, hogy ezen hosszú idő óta számos hasonnév alatt elterjedt az mindenfelé. Használhatósága mellett bizonyit az is, hogy a német gyümölcsészeti egyesület már 1857-ben felvette a nagyban termelésre érdemes almafajták közé. És ezt meleg, némileg védett fekvésben, erőteljes középkötött, kissé nyirkos talajban meg is érdemli , mert ilyen helyeken összes jó tulajdonságai érvényre jutnak. Ellenben : hideg kötött, agyagban gyümölcsei foltosak lesznek, jellegzetes szép aranysárga színek csak zöldes-sárga marad, a mi értékeket jelentősen csökkenti. Hazánkban szinte gyakrabban előfordul és mint tartós jó téli alma, kellő méltánylásban is részesül ott, hol vázolt tenyészfeltételeit megtalálja és gyümölcseit a kellő tökélyre fejlesztheti. Fája: Egészséges, edzett, teleink iránt ugyszólva érzéketlen ; korán fordul termőre és alig van év, hogy teljesen meddő maradna. Alkalmas elsősorban is fél és egész törzsű gazdasági fának és csak másod sorban alakjának , mert hosszú, vékony éves vesszőin a kevéssé fejlett alsó rügyek egy része, a kellő visszametszés daczára is, alva szoktak maradni, minek következtében a felkopaszodásnak nehezen lehet elejét venni. Kucsmája lapos gömb alakú, idővel kissé lefelé hajló kaszált könnyen elsűrüsödő, e miatt útmenti sorsának kevésbé alkalmas. Virágait akkor kezdi bontogatni, a midőn már számos más fajta teljes pompában áll , ez különben előnyei közé sorozható , mert néha megmenekül a termésttároló utófagyoktól. Gyümölcse: Középnagy, néha kisebb is, nagyobb is, rendszerint mintegy 85 mm. széles és 70 mm. magas lapos, vagy kúpos gömb alakú a bordáknak némi nyomaival. Zöme a gyümölcsnek meglehetősen a közép tágára esik honnét két vége felé szelíden boltozódik. Kelyhe közép nagy, zárt, vagy félig nyirt; kehelylevélkéi felfelé állók, egymásra hajlók, zöldek, molyhosak, elég tágas, csészealakú mélyedésben ülők, amelyből apró ránczok majd ismét jól szembeötlő bordák indulnak ki és gyakran a szárüregig lenyomulnak. Szára: közép, hosszú vékony, majd húsos, kevéssé gyapjas, a szármélyedésből ritkán kiemelkedő, tág nyílása majd gyorsan szűkölő mélyedésbe helyezett. Héja : sima fénylő vékony, eleinte sárgás-zöld értének sárga szármélyedésénél fű-zöld csí - 985 .