A kert (1896)

1896-11-01 / 22. szám - Gyümölcsészet - Hreblay Emil: Alma és körte aszalás

A berlini internationális kertészeti kiállí­táson a nagy arany­érmet, mint első díjjat nyerte. A Brou­n Wonder nem annyira gyü­mölcse nagysága által, hanem rendkívüli termésképessége és ízletessége és ked­ves illatánál fogva tűnik ki. Minden egyes szem vérpiros, czukor édes­ségű, telve aromával. Minden talajban jól fejlődik. Ha késő nyáron vagy őszkor elpalántáljuk, már jövő nyáron bő ter­mést hoz. Jó ápolás mellett elértem azt, hogy átlag minden növény 1 liternél is több gyümölcsöt szállított. Mauthner Ödön: Az alma és körte aszalás. A gyümölcsaszalás némely vidéken rend­szeresen űzetik s az aszalt gyümölcs jól jövedelmező kereskedelmi czikket képez. Ez alkalommal az alma és a körte asza­lásának szabályairól óhajtok egy néhány szót leirni,­­ miután meggyőződésem, hogy ezen tárgyról hazánkban eddig még feleslegesen sokat alig lehet beszélni mi az ügy hasznára válik, ha mi­nél többet és minél gyakrabban hozzá­szólunk a gyümölcsök aszalásához, mint gyümölcstermelésünk egyik nagyfontos­ságú, tényezőjéhez. Minden egyes gyümölcsnek — legyen az bárminő féleség — melyet aszalásra szántunk, teljesen fejlődöttnek, de nem túlérettnek, egészségesnek kell lenni. Meg­sértett, férges vagy túlérett gyümölcs asza­lásra sohasem használandó. Az aszalásra szánt gyümölcsök mindig kézzel szeden­dők és feldolgozás előtt újból osztályo­zandók. Aszalásra leginkább a húsos s kevésbé leves féleségek választandók, mivel ezen aszalvány sokkal keresettebb, mint a nedvdús féleségekből származott, mely t­iplós, és nem oly ízletes. Almák közül igen keresett, ízletes aszalványt adnak a renet és a csikós al­mák csoportjába tartozó féleségek, me­lyeknek busa fehér vagy világossárga színű, és borízű. Körték közül aszalásra azon féleségek választandók, melyeknek busa kemény, ropogós, minők a Kálmán musko­tály és borkörték osztályába tartozó féleségek. Ha hámozott és szeletes aszalványt óhajtunk előállítani, akkor e czélra nagy gyümölcsöket kell kiválasztani, míg ellen­ben az egészben való aszaláshoz megfe­lelőbbek a kisebb gyümölcsök. Magától értetődik, hogy a hámozott és szeletes aszalványokért mindenkor nagyobb árt kapunk, mint az egész aszalványokért. A körtéket és almákat a fáról való le­szedés után lehetőleg azonnal kell aszalni, mivel fekvésben utóérnek s sokat veszte­nek jóságukból. Az aszalásnál figyelni kell arra, hogy az alma és körte aszalványok lehetőleg megtartsák fehér színüket, mit az által érünk el, ha a már meghámozott szele­teket sósvizben,­­1 liter vizre 5 gram só) néhány perczig áztatjuk. Az aszalásnál — az almák és körték aszalásánál - legmegfelelőbb 80—90 C. hőfok, ennél nagyobb hőfoknál a szele­tek hamar száradván ki, szívósak és tapló­sak lesznek. A szeleteket vagy egyáltalán a gyümöl­csöt addig kell aszalni, mig levők annyira megsűrűsödött, hogy kissé erősebb nyo­másra sem ereszt levet — a tökéletlenül aszalt gyümölcs hamar penészedik. Arra is kell figyelni, hogy a kész asza­lásokat ne hagyjuk soká a kemenczében kihűlés végett, hanem ellenkezőleg a kész aszalvány azonnal kiveendő a kemen­czéből vagy az aszalóból és hirtelen a levegőn lehűtendő, miáltal megtartja az aszalvány fénylő szinét s zamatos izét. — 915 —

Next