A kert (1896)
1896-11-01 / 22. szám - Gyümölcsészet - Hreblay Emil: Alma és körte aszalás
A berlini internationális kertészeti kiállításon a nagy aranyérmet, mint első díjjat nyerte. A Broun Wonder nem annyira gyümölcse nagysága által, hanem rendkívüli termésképessége és ízletessége és kedves illatánál fogva tűnik ki. Minden egyes szem vérpiros, czukor édességű, telve aromával. Minden talajban jól fejlődik. Ha késő nyáron vagy őszkor elpalántáljuk, már jövő nyáron bő termést hoz. Jó ápolás mellett elértem azt, hogy átlag minden növény 1 liternél is több gyümölcsöt szállított. Mauthner Ödön: Az alma és körte aszalás. A gyümölcsaszalás némely vidéken rendszeresen űzetik s az aszalt gyümölcs jól jövedelmező kereskedelmi czikket képez. Ez alkalommal az alma és a körte aszalásának szabályairól óhajtok egy néhány szót leirni, miután meggyőződésem, hogy ezen tárgyról hazánkban eddig még feleslegesen sokat alig lehet beszélni mi az ügy hasznára válik, ha minél többet és minél gyakrabban hozzászólunk a gyümölcsök aszalásához, mint gyümölcstermelésünk egyik nagyfontosságú, tényezőjéhez. Minden egyes gyümölcsnek — legyen az bárminő féleség — melyet aszalásra szántunk, teljesen fejlődöttnek, de nem túlérettnek, egészségesnek kell lenni. Megsértett, férges vagy túlérett gyümölcs aszalásra sohasem használandó. Az aszalásra szánt gyümölcsök mindig kézzel szedendők és feldolgozás előtt újból osztályozandók. Aszalásra leginkább a húsos s kevésbé leves féleségek választandók, mivel ezen aszalvány sokkal keresettebb, mint a nedvdús féleségekből származott, mely tiplós, és nem oly ízletes. Almák közül igen keresett, ízletes aszalványt adnak a renet és a csikós almák csoportjába tartozó féleségek, melyeknek busa fehér vagy világossárga színű, és borízű. Körték közül aszalásra azon féleségek választandók, melyeknek busa kemény, ropogós, minők a Kálmán muskotály és borkörték osztályába tartozó féleségek. Ha hámozott és szeletes aszalványt óhajtunk előállítani, akkor e czélra nagy gyümölcsöket kell kiválasztani, míg ellenben az egészben való aszaláshoz megfelelőbbek a kisebb gyümölcsök. Magától értetődik, hogy a hámozott és szeletes aszalványokért mindenkor nagyobb árt kapunk, mint az egész aszalványokért. A körtéket és almákat a fáról való leszedés után lehetőleg azonnal kell aszalni, mivel fekvésben utóérnek s sokat vesztenek jóságukból. Az aszalásnál figyelni kell arra, hogy az alma és körte aszalványok lehetőleg megtartsák fehér színüket, mit az által érünk el, ha a már meghámozott szeleteket sósvizben,1 liter vizre 5 gram só) néhány perczig áztatjuk. Az aszalásnál — az almák és körték aszalásánál - legmegfelelőbb 80—90 C. hőfok, ennél nagyobb hőfoknál a szeletek hamar száradván ki, szívósak és taplósak lesznek. A szeleteket vagy egyáltalán a gyümölcsöt addig kell aszalni, mig levők annyira megsűrűsödött, hogy kissé erősebb nyomásra sem ereszt levet — a tökéletlenül aszalt gyümölcs hamar penészedik. Arra is kell figyelni, hogy a kész aszalásokat ne hagyjuk soká a kemenczében kihűlés végett, hanem ellenkezőleg a kész aszalvány azonnal kiveendő a kemenczéből vagy az aszalóból és hirtelen a levegőn lehűtendő, miáltal megtartja az aszalvány fénylő szinét s zamatos izét. — 915 —