A kert 1897

1897-08-01 / 15. szám - Gyümölcsészet - Angyal Dezső: Királyi kurtaszáru alma

ditjuk róla, a gyökerekről levesszük a földet és a meghalványodott kis saláta­fejszerü hajtást egy darabka gyökérrel együtt levágjuk. (L. 126. ábra.) — Ez a belga tenyésztési mód. Francziaországban máskép próbálták tenyészteni, a mennyiben a trágyaréteget nem a felületre, hanem a gyökerek alá helyezték s igy akarták hajtatni. A felü­letre homokréteget teritettek.­­ Azonban nem vált be a módszer, mert a hajtások kinyíltak, a helyett, hogy bimbószerüen domborúak maradtak volna és igy a fran­cziák is kénytelenek voltak a belga mód­szerhez visszatérni. Mauthner Ödön: Királyi kurtaszáru alma. Courtpendu royal, Königlicher Kurzstiel. (L. szines műmellékletünket.) Van az almáknak egy csoportja, a­melyet későn virágzó almafajták­nak szokás mondani. Ide tartozik a szines képünkön látható Királyi kurtaszáru is , mert ennek tenyészete akkor indul meg, a­midőn a leg­több fajta már elvirágzott. Eme késői virágzásának köszöni aztán, hogy némelyik évben megmenekül a termésttároló utófagyoktól, annál többet szenved azonban a virágokat rongáló rovarok seregétől, a­melyek, a megfogyatkozott táplálék folytán, ennek esnek neki és erősen megtize­delik virágait, a­miért is csak olyan helyeken érdemel ez alma késői virágzása különös figyelmet, a­hol a rovaroktól keveset szenved és az utófagyok gyakoriak. Származása felől nincsenek hitelt érdemlő adataink, valószínűnek látszik azonban, hogy Francziaországból ered, a­hol már a 16. század kezdetén ismeretes volt, a­mi egyúttal magyarázatát nyújta annak is, hogy el van terjedve mindenfelé, a hol az alma tenyészik és igy, — természetesen, — nálunk sem ismeretlen, sőt alig van vidék, a hol elő ne fordulna, annál is inkább, mert honi nyelvünkön Entz és Bereczki buzgólkodtak annak elterjesztésén, a­mi nekik jórészben sike­rült is. Fája. Egészséges, edzett, mérsékelt növésű, korán és bőven termő. Alkalmas fél- és egésztörzsű gazdasági, szintúgy törpe alanyra oltva, gúla, rácsos és füzérfának, de mivel alakják czéljaira, ennél jobb, érté­kesebb fajtákkal rendelkezünk, ilyenek készítésére kevésbé ajánlom. Az égalj, fekvés és talajban nem nagyon válogatós, még erősen szélnek kitett fekvésekben sem hullanak le gyümölcsei, a­melyek rövid, vastag szárukkal, rendszerint csomókban ülnek ágaikon és igen jól daczolnak a szelekkel. Ez is, mint majd minden almafajta, kedveli a kissé nyirkos talajt, szárazban gyümölcsei idő előtt összefonnyadva lehullanak, miért is ilyenekbe egyáltalában nem való. Éves vesszői és hajtásai merevek, fel­felé törekvők, középterjedelmű, gömb alakú koronát alkotók, e­miatt aztán — 570 --

Next