A kert 1898
1898-03-01 / 5. szám - Gyümölcsészet - Angyal Dezső: Asztrakáni fehér alma
Asztrakáni fehér alma. Weisser Astrachan ; Pomme d' Astracan blanche. (Lásd színes műmellékletünket.) Nagyon régóta ismeretes az Asztrakáni fehér alma, mely, mint nevéből következtethető, valahol Dél-Oroszországban keletkezett, honnan számos társnév alatt elterjedt mindenfelé. Nálunk is több helyen feltalálható, mit bizonyít amaz adat is, hogy a nyár közepe felé piaczunkon gyakrabban feltűnik, ahol mint igénytelen kinézésű, de kellemes illatú és szép fehér húsú alma eléggé keresett. Fája. Fiatal korában elegendő élénken fejlődik, idősebb korában azonban mérsékelt növésű, mi valószínűleg onnan van, hogy korán és meglehetősen bőven terem. Nemcsak a mi közönséges teleinket állja ki ártalom nélkül, hanem Svéd- és Norvégországban, hol kiterjedten tenyésztik, sem panaszkodnak télállósága ellen. Alkalomias ugyan mindenféle fának, mégis csak mint fél- vagy egész törzsű gazdasági fa érdemli meg elsősorban is figyelmünket, mert ekkor szolgáltatja a legbővebb terméseket. Amilyen kevés igényt támaszt az égalj iránt, épen annyira nem válogatós a fekvés és talajban, ahol gyökeret képes verni, ott meg is él és termését is meghozza. Épen eme nagy alkalmazkodási képességének köszönheti széleskörű elterjedettségét is egyrészről, másrészről meg annak, hogy virágzásában sem kényes. A kinőtt fa lapos-gömb alakú koronát alkot, mely lelógásra hajlandó, e miatt útmenti sorsának kevésbé alkalmas, különben pedig egészséges, tartós életű fa, mely zord égaljak alá ép úgy ajánlható, mint társa az Asztraháni piros alma. Gyümölcse: Középnagy, mintegy 70 mm. széles és 55 mm. magas. Alakja lapos-tojásdad, majd ismét tojásdad-gömbölyű. Szára középhosszú, zöldes, fehéren molyhozott, némileg bunkós végű. Szármélyedése szűk, közép mély, tölcséres, sima, majd ismét rozsdás falú. Kelyhe nagy, zárt vagy félig zárt, molyhos osztványú. Kehely ürege sekély és szűk, melynek falait apró ránczok, majd csekély emelkedésű bordák környezik, amelyek a gyümölcs oldalaira is lehúzódnak anélkül, hogy szabályosságát szembetűnően megzavarnák. Héja vékony, sima, értével zsíros tapintatú, fáján kékes hamuval borított ; alapszíne fű-zöld, később viaszszerűen fehér, a szalmasárgába hajló, gyakran áttetsző regeczes foltokkal váltakozó, napos oldalán, gyenge rózsapirossal belehelt, nagy csíkozott. Húsa tiszta fehér, porhanyó bő levű, édes savanykás, kellemes szamócza illatú és zamatú. Magháza középnagy, tágas rekeszeiben ép magvakat rejtő. Erős ideje: Július közepe, hűvösebb tájékon augusztus végéig is jól eltartható.