A kert 1898
1898-03-15 / 6. szám - Színes műmelléklet - Hírek
behozatalának teljes betiltása. Tekintettel arra a körülményre, hogy az amerikai gyümölcs már a múlt évben Budapesten szerencsét próbált, valószínű, hogy az idén is nem ugyan hozzánk, de Ausztriába behozatott, vagy be fog hozatni, idejében hívjuk fel a kormány és az érdekelt gazdaközönség figyelmét a fejlődő gyümölcstermelésünket fenyegető veszedelemre, amely, hogy nem kicsinlendő, azt bizonyítja a német kormány gyors és erélyes intézkedése. Ausztriában a bécsi gazdasági egyesület máris foglalkozott a kérdéssel és sürgős felirattal hívta fel a kormány figyelmét ezen kérdésre. Berlinből írják, hogy a birodalmi gyűlés költségvetési bizottságának ülésén, Paasche képviselőnek az amerikai gyümölcsbehozatal ügyében tett kérdésére, kijelentette, Posadovszky gróf államtitkár, hogy a pajzstetű amerikai gyümölcsészek szerint igen veszedelmes rovar. Tekintettel a nagy veszélyre, a kormányoknak gyorsan kellene intézkedniök, annak daczára kíméletesen jártak el. Tudományos kutatások vannak foyamatban, amelyek alapján a kormányok végleges határozatokat fognak hozni. A nemzeti színház fái. Langenfeld Frigyes, a Schlick-féle vasgyár igazgatójának halála alkalmából egy érdekes eseményt elevenítettek fel. Most huszonöt esztendeje annak, hogy a nemzeti szinház homlokzatát átalakították. A régi homlokzat előtt Lendvay szobra állott s ezt a szobrot két kifejlett erős lombú fa vette körül. Az átalakítás előtt s azután az is szóba került, hogy mi történjék ezzel a két fával, mely a helyén nem maradhat. A kérdés ez idején Langenfeld Frigyes, aki akkor városatya volt, azt javasolta, hogy a fákat az Erzsébet térre ültessék át. Fölhozta, hogy Párisban az ily nagy fák átültetését sikerrel eszközölték s igy a kisérlettel itt is eredményt érhetnek el. Indítványát elfogadták s a nemzeti szinház két fája csakugyan az Erzsébet térre került. És miután ez akkoriban nem kis dolog volt, a két fa nevet kapott. Az egyiket Langenfeldnek, a másikat pedig Harisnak nevezték. Haris ez időben ugyanis a közkertek bizottságának elnöke volt. A két átültetett, nem fiatal fa közül az egyik gyökeret vert, a másik pedig száradásnak indult. Ez a kiszáradni kezdő fa pedig Langenfeld fája volt. Amíg a fa mindinkább veszni indult, a lapok arról emlékeztek meg, hogy Langenfeld minden állásáról lemondott s búskomorságba esett. Az újságok hite igaznak bizonyult s mihamar megtudták azt is, hogy Langenfeld egy szanatóriumban gyógyíttatja magát, de eredménytelenül. Ezzel egyidejűleg annak is elterjedt a híre, hogy Langenfeld idegbetegségét az átültetett és a nevéről elnevezett fa okozta, amelynek sorvadásából arra következtetett, hogy az ő napjai is megvannak számlálva. Az alig negyven éves ember hosszabb ideig vergődött a szanatóriumban, ahonnan egy napon egészségesen és frissen távozott. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a gyógyulását nem annyira az orvosi tudomány, mint inkább Haris szívessége idézte elő. Haris, akinek a nevéről a meggyökeresedett fát nevezték el, igen fölvilágosodott ember és jámbor keresztény volt, aki semmiféle babonában sem hitt, így hát, hogy Langenfelden segíten, azt állította, hogy a nemzeti szinház két fájának elkeresztelése alkalmából tévedés történt s hogy alapjában véve a kiszáradt fa a «Harisfa», a megmaradt és buján lombozó pedig a «Langenfeld fája». Az elkeresztelést tehát kikorrigálták s a névcsere megtörtént. Langenfeld, mikor a «tévedés»-ről értesült, nyomban meggyógyult, munkálkodni kezdett s csakis 18 évvel később, mult február végével halt meg. Haris azonban alig néhány hónap múlva elhunyt -- 1948