A kert 1904
1904-11-01 / 21. szám - Apró szakközlemények - A kerekded ezüstlevelű hársfa - Óriási szőlőszemek - Korai salátapalánta - Állatnövények - A bor történetéből - Az almaborról - Petrezselyem téli használatra - A trágyakezelés - Régi magyar bormérések
A kerekded ezüstlevelű hársfa. (Tilia Argentia Orbientalis.) A hazai ezüstlevelű hársfának van egy kerekded levelű változata, amelyet a franczia kertészek mint újdonságot mostanában csak dicsérettel emlegetnek. A franczia leírások szerint ezen hársfaújdonságot a következők jellemzik. Törzse erős, koronája tömött és gömbölyded, számos ága először felfelé emelkedik, majd visszahajló és levelekkel sűrűn vannak borítva. Ágainak kérge hamuszürke, az új hajtások pedig barnászöldek. Virágszárai aranyos színben látszanak, a kocsános virágok ernyő alakba csoportosulnak. Levelei sötétzöldek, rhomboid alakúak, szabályosan csipkézettek és mélyen hasítottak. A levelek felső része fényes sötétzöld, fonákja ezüstös finoman pihézett. Virágai aránylag nagyok, halványsárgák és kiváló jó illattal bírnak. Ezen fajnak magját mintegy húsz év előtt Simon Louis Frères tenyésztették először ; még mai nap is lehet látni a melei kertészeti parkban az eredeti anyafát. Amint ezekből látható, a kerekded ezüstlevelű hársfa franczia eredetű. Az anyafának törzse 55 cm. átméreti, körülbelül 12 m. magas, koronája pedig szép egyenletes. Galya és hajtása lefelé hajló, levelei felső részükön szép fényes zöldek, alul szép halvány fehér és ősszel igen hosszú ideig maradnak meg. A kerekded levelű hársfát rendesen az ezüstlevelű hársfára szokták beoltani, mert ez utóbbi a tapasztalat szerint sokkal erőteljesebb a közönséges hársfánál és a szemzés rajta sokkal biztosabban ered meg. Oltás helyett lehet magról is szaporítani, ezáltal sokkal erősebb példányokat nyerünk, amelyeknek levelei hosszabb ideig maradnak meg épen. Ezen eljárással azonban csakis egyes változatokat nyerünk, s nem azt a tiszta typust, amelyről szó van, és más oldalról is hosszadalmas. A tiszta kerekded ezüstlevelű hársfának fentartására egyedüli helyes eljárás az oltás, amely által a fajtát tisztán tovább szaporíthatjuk, míg a magvetés által különböző változatokat nyerhetünk. Csörghet. Óriási szőlőszemek előállításáról hallottam vitatkozni egy »szőlész« társaságban. Állítólag diónagyságúra is megnevelhetni némely »bizodalmas« természetű szőlőfajt. Valószínűleg a már természetüknél fogva is nagyszeműeket inkább, mint például az olasz rizlinget. Aki nem röstel kísérletezni, — persze most már késő — annak idején kiválaszt egy a kísérletezésre alkalmas fehér gyöngyszőlőt (Laszlát) illetőleg jó erőben levő tőkét s ha a szemek sörétnagyságúak (a nem nimródok mindig nyúlsörétre gondolnak, ha sörétről van szó), a fürtöt kétfelé vágjuk. Ez által az egész fürt tápanyaga a csonka fürtnek jut, amit ez jól föl is tud használni. A szemek szemlátomást nőnek annyira, hogy már egymástól nem is nőhetnek. Ekkor ismét ollóval közeledünk a fürthöz s a legkisebb szemeket óvatosan csipegetjük ki ugy, hogy más szemben kárt ne tegyünk. Igy ismét szabad terük támad a megmaradtaknak s újra növésnek indulnak. Ez eljárást ismételhetjük addig, amig csak jónak látjuk. A fenti eljárás kísérletezésnek jó lehet. Próbálja is meg, aki akarja. De hogy gyakorlati szempontból volna valamelyes haszna, alig hiszem. A szőlőszem kicsipkedésére vonatkozólag némi tapasztalataim vannak nekem is. Igaz, hogy megfordított formában. Ugyanis az eredő szemeket láthatatlan kezek nálam is kicsipkedik nyilván azért, hogy az — 683 — 51*