A kert 1911
1911-01-01 / 1. szám - Gyümölcsészet - Csorba P.: Két jó nyári alma
Két jó nyári alma. (Képpel.) Nyári almában nem nagyon válogathatunk. Van ugyan több jó, sőt nagyon kitűnő nyári fajta, de nagyban nem igen tenyésztik. Van azonban két fajta : a fehér Asztrakáni és a piros Asztrakáni-alma, amelyek nagybani tenyésztésre, mint nagyon jó piaczi- és csemege-almák is ajánlhatók. Ezek már rég bevált jó fajták, mert hiszen csaknem a tizennyolcadik század óta terjedtek el egész Európában. Hogy honnan indultak hódító útjukra, ezt egész bizonyossággal megállapítani ma már bajos. Annyi bizonyos, hogy a fehér Asztraháni Németországba Dél-Oroszországból terjedt el s valószinü, hogy a piros is erről a vidékről való. Lievland és Svédországban van nagyobb arányokban elterjedve. Németországból, ahol nagyban terjesztik, hozzánk is átjött és ma már ugy tudom, számos megyében tenyésztik. A Dunaparton julius—augusztus hónapokban nagy mennyiségben árulják. Húsa fehér, finom, puha, lédús, kissé savanykás izzel. Sajátságos jelenség ennél az almánál az, hogy némely fán jeges lesz, üvegszerű foltok keletkeznek újra, ami valószínűleg a fának túltrágyázásából származik. Mint nagyon bőven termő és kevésbbé igényes fát, az Asztrakáni-almát, annál is inkább lehet ajánlani, mert jól keresett piaczi gyümölcs. Csorba P. gazdász. 2. ábra. Piros asztrakáni alma.