A kert 1911

1911-01-01 / 1. szám - Gyümölcsészet - Csorba P.: Két jó nyári alma

Két jó nyári alma. (Képpel.) Nyári almában nem nagyon válogatha­tunk. Van ugyan több jó, sőt nagyon kitűnő nyári fajta, de nagyban nem igen tenyésztik. Van azonban két fajta : a fehér Asztrakáni és a piros Asztrakáni-alma, amelyek nagybani tenyésztésre, mint na­gyon jó piaczi- és csemege-almák is ajánl­hatók. Ezek már rég bevált jó fajták, mert hiszen csaknem a tizennyolc­adik század óta terjedtek el egész Európában. Hogy honnan indultak hódító útjukra, ezt egész bizonyossággal megállapítani ma már bajos. Annyi bizonyos, hogy a fehér Asztraháni Németországba Dél-Oroszország­ból terjedt el s valószinü, hogy a piros is erről a vidékről való. Lievland és Svéd­országban van nagyobb arányokban el­terjedve. Németországból, ahol nagyban terjesztik, hozzánk is átjött és ma már ugy tudom, számos megyében tenyésztik. A Dunaparton julius—augusztus hónapok­ban nagy mennyiségben árulják. Húsa fehér, finom, puha, lédús, kissé savanykás izzel. Sajátságos jelenség ennél az almánál az, hogy némely fán jeges lesz, üvegszerű foltok keletkeznek újra, ami valószínűleg a fának túltrágyázásából származik. Mint nagyon bőven termő és kevésbbé igényes fát, az Asztrakáni-almát, annál is inkább lehet ajánlani, mert jól keresett piaczi gyümölcs. Csorba P. gazdász. 2. ábra. Piros asztrakáni alma.

Next