A kert 1912
1912-10-01 / 19. szám - Gyümölcsészet - Rikai: A királyné alma (The Queen)
késhegynyi húskivonatot és abból a vajból, amelyben a főzelék párolva lett, hozzá szűrni. Mielőtt a vajat a kardba reá tennék, a mártást a tűzhelyen folytonosan kavarni kell, de anélkül, hogy az felfőne, vastagodnia kell a mártásnak. Ezt a jó receptet a feleségem konyhaművészetének feljegyzései közül szedtem elő , hanem lehet más, talán ismertebb és már használt reczeptek szerint is elkészíteni a mártást. Megjegyzem még itt, hogy én a mult nyáron 100-nál több kardi, kardonat termeltem, amelyekből feleségem igen sokat rakott el üvegekbe télire s ezek pompásan kitartottak egészen április végéig is, s akkor főzve pompás, friss és ízletesek voltak. El is adhattam volna belőlük, de hát nem vagyok kereskedő, sem kertész, hanem azt tartjuk, hogy a mi jó másnak, miért nem volna jó nekünk is az elfogyasztásra. Különben magvakat lehet szerezni Mauthnernél, kétféle fajt, aki termelni akarja, annak én merem ajánlani. A királyné alma (The Queen). (Szines műmelléklettel.) A fontos almák, — rambour — családjába tartozik az az alma, amelyet a szines képünkön bemutatunk. Meglehetősen régi angol eredetű almafajta ez, amely az utóbbi évtizedek egyik jelesebb újdonságai között találhat helyet. A királyné alma elsősorban mutatós piaczi alma, amely szép színe miatt, továbbá fájának rendkívüli termékenysége miatt nagyobb figyelmet érdemel, mint amelyben általában részesíteni szokták. Szépség és főleg termékenység tekintetében fölveszi a versenyt a Bismarck-alma és a Sándor czárral, amelyekhez hasonló minőségűnek lehet mondani. Aszalásra Angliában felette kedvelik és itt kompótnak is szívesen használják föl. Erre a czélra nagyon jól használható. Gyümölcse: igen nagy, laposas, inkább lapítottabb, mint magas; szabályos alakú. Kelyhe: félig nyílt, rövidszirmú, mérsékelt mély, tágas, kiöblített, finom bordákkal körülvett mélyedésben, amely laposan terül szét. Szára: hosszú, vékony, fás, mély, tágas, tölcsérszerű, kissé ránczos, fölül sugarasan rozsdás mélyedésben. Héja: sima, fényes, világossárga, később narancssárgába játszó, csaknem az egész gyümölcs szép piros csíkos, a napos oldalán a csikók erőteljesebbek és élénkebb színűek. Húsa: fehér, gyöngéd, csaknem olvadós, borízű, gyengén fűszeres. Magháza : szélességben terjed ki, egészen a szárig megy és kehelycsövéig . — 584 — Szlávik Nándor főerdész.