A kert 1913

1913-07-01 / 13. szám - Gyümölcsészet - Gombos János: Az alma eltartása - A dió

azt a feleletet kaptam, hogy minden ta­vaszszal ásnak alá elég sok és jó érett trá­gyát, hogy legyen jó a föld. Ezen kijelentés után az a feltevésem, hogy mégsem a sok trágya árt inkább, mint annak minősége. A kertészek között aligha akadna kevés is, ki a korhadt, érett de rostálható bár­mily mennyiségű trágyázást bizonyos ki­vételekkel károsnak tartaná. S ide azt kell tartanunk, az érett, de összeálló, szalonnás, b­i­tös, bármily jónak mondott istállótrá­gy­áról. Kertész, aki hivatásának magas­­­tán áll, talán egy sem alkalmazza szivesen a­­z iratra nem korhadt trágyát s ha igen l egfi­lje­bb a vetésforgóba került kukoricza vagy hasonló igényű egyéb gazdasági nő­számára egy kis hézag mindenütt maradjon. Azután ismét gipsz jön, illetve alma mind­addig, amig a láda szinültig meg nem telt. A gyümölcsök kiszedésénél ügyelni kell arra, hogy a visszamaradt almák mindig beboríttassanak gipsszel. E módon a figyel­mesen átválogatott fenti tulajdonságokkal bíró alma tapasztalat szerint egy évig is eltartható anélkül, hogy jobban megfony­nyadna, illetve zamatát veszítené, tehát sokkal hosszabb ideig eláll, mint sok helyen nyirkos levegőjű pinczében, kamrában, vagy más tisztátalan helyiségben igyekez­nek­ a romlástól megőrizni. Lehet ezen el­tartási módot más gyümölcsnemeknél is alkalmazni s nem lehetetlen, hogy éppen ugy beválik, mint az almánál. Gombos János: A vény alá. Vonjuk le a tanulságot : lehetőleg ne trágyázzuk összeálló, szárazra nem korhadt isi­diótrágyával, legyen az bármily­e éretté­nek és jónak gondolt is. Szinte egészen bizonyos, hogy az össze­illő trágya a már benne levő féregpete fész­kekkel, vagy ha még nem is volna ilyenek­kel tele, féregpete-fészekké lehet a föld alatt, ahol egyúttal tápláléka leend a kikelő álcrák talán tízezreinek, mik hihetetlen módon elszaporodva az egyébként túlkövér földet ugy a konyha-, mint virág- vagy disz.kertészetre a már két izben hivatkozott okok miatt teljesen alkalmatlanná teszik. Uhlarik Sándor:­­ Az alma eltartása. A sérülésektől megőrzött, tökéletesen érett, féregmentes, ép és egészséges alma, huzamosabb ideig, ősztől tavaszig, sőt az új termésig is következőképen tartható el : A gyümölcs mennyisége szerint egy meg­felelő nagyságú ládának, kifenekelt hordó­nak vagy medenczének alsó részébe mint­egy 5 cm. vastag apróra őrölt gipszréteg hintendő. Erre egy réteg gyümölcscsomagoló papírba göngyölt­ alma helyeztetik oly­formán, hogy a gyümölcsök között a gipsz A dió. Amint egyik orvosi szaklap közli, dr. Munoz hírneves spanyol orvos a diónak igen értékes és a gyógyászatban igen hasznavehető tulajdonságát fedezte fel. A diónak összetételét ugyanis, amint a spanyol tudós írja : zsír, szénhidrát, czellu­lózé, víz, stb. alkotja. Van ezenkívül egy­más sajátságos anyaga is, melynek hatása a gyümölcs élvezete után nyilvánul meg. Ha az egészséges ember huzamosabb időn át minden ebéd és vacsora után megeszik nyolc­ diót, bőrének vértartalma hatá­rozottan nagyobb lesz. Az arcza rózsás szint nyer s az ajka pirossága élénkebb lesz. Ha az adagot fokozzák, nem ritkán orr­vérzés következik be, a szívműködés pedig észrevehetően erősödik, verése élénkebb és energikusabb lesz. Túlságba vinni a dióevést azonban, amint a czikk tovább folytatja, nem tanácsos, mert ily esetben vértódulást, lázt és szédülést okozhat. E szerint a dió­kára kitűnő hatással lehet olyan emberek egészségére, akiknek baját vértelenség okozza , ellenben vérmes embereknek a dió élvezetéről le kell mondaniuk.

Next