Kertészet és Szőlészet, 1956 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
Javítsuk is ílőoltványtermelésünk minőségét Nagyüzemi szőlőoltványtermelésünk az első ötéves terv folyamán komoly fejlődésnek indult. Anyatelepeink egyre jobb és több aranyvesszőt adnak. Az évek óta folyó szelektáló munka eredményeképpen oltócsapszükségletünket fajtatiszta, megbízható anyagból tudjuk biztosítani. Az állandóan folyó építkezésekkel korszerű üzemi épületek létesülnek. A nagyüzemi munka szervezeti kérdései is nagyrészt tisztázódtak. Mindez az oltványok eredési százalékának növekedésében kifejezésre is jut és nem egy oltványtermelő gazdaság példamutató eredményt ér el. Nagyot fejlődött termelőszövetkezeti és a szerződéses egyéni szőlőoltványtermelésünk is. Az elmúlt év során szerzett tapasztalataim alapján rá kívánok mutatni néhány nem súlyos, azonban a jobb eredményt komolyan gátló hibára. A vesszők előkészítésénél ■ Több helyen az európai vesszőt oltás előtt nem öblítik le. Ennek eredménye, hogy az oltás munkahelye, az asztal, a dolgozó keze és eszközei annyira elszennyeződnek, hogy tökéletes oltásról már nem beszélhetünk. A dolgozó sok időt eltölt az oltókés és egyéb eszközei tisztításával, az oltandó vesszőt, illetve csapot kötényével törli le. Mindez a minőség romlásán kívül a teljesítményt is csökkenti. Az alany vesszőkről oltás előtt közvetlenül a felső csomó alatt és az alsó végén a bélrekesz alatt a felesleges részeket metszőollóval le kell vágni. Az természetes, hogy az alanyvesszők nem lesznek egyforma hosszúak és az oltványok feje az előhajtató ládákban sem áll egyforma magasan. Ezen sok helyen változtatni akartak. Könnyebb kezelés érdekében egyforma hosszú oltvány készítésére törekedtek, ezért az alanyvesszőket oltás előtt pontos méretre vágatták. Ez úgy történt, hogy az alanyvesszőket a dolgozó 5—10 darabonként kezébe vette és letalpalás után előre elkészített mérce mellett egyenlő hosszúra vágta, tekintet nélkül arra, hogy az alany felső csomója hova esik. Emiatt az oltó részére 5—10 százalékban olyan rövid csonk marad oltásra hogy az oltás helyének jó kiválasztásával megfelelő metszlap készítésére már nincs lehetőség, mert közel van a csomó, tehát az oltás gyakran nem tökéletes. Az ilyen oltványoknál, ahol az oltócsap és az alany csomója egész közel esik egymáshoz, az alany felső nodusának rejtett rügyei az előhajtatás, vagy iskolázás alatt erős hajtást hoznak a nemes rész rovására, vagy a levegő és az esők hatására vastag gyökeret engednek. Ez káros jelenség. Szerintem szükség van az alanyvessző hosszú ízközére az oltás jó elkészítéséhez is, de ahhoz is, hogy az oltványok később egészségesen fejlődjenek. Oltás és előhajtartás alatt Az oltvány minősége és így az oltványszőlő élettartama jórészt a kifogástalan oltástól függ. Helyesen oltani pedig nem mindenki tanul meg. Ehhez kézügyességre van szükség. Öröm nézni, hogy az oltványtermelő gazdaságok milyen jól dolgozó oltógárdát neveltek az elmúlt évek során. De sajnos sok helyen még eltűrik a hiányos munkát is — elsősorban a munkaerőhiány miatt. Pedig ez helytelen. A jó minőségű munkát meg kell követelni, mert szőlőt 40—50 évre ültetünk nagy költséggel, a hibás oltvány pedig néhány év alatt tönkremegy. Véleményem szerint a bérezésben, a dolgozók érdekeltté tételében van még javítani való. Ma nem használatos a 100 darabos oltványtálca, helyette inkább több száz oltványt tartalmazó rekeszben veszik számba az elkészített oltványokat, illetve továbbítják az előhajtató ládákhoz. Itt pedig a nagy tömegben sok oltvány tönkremegy, sok a kiesett oltócsap, így sok a selejt. Az oltványtálcán kevés oltványt kíméletesen lehet továbbítani, helyes lenne tehát erre visszatérni. Az előhajtatás céljaira mindinkább általánossá válik a 2000 db oltványt befogadó láda. Kétségkívül megvan ennek is az előnye, azonban az előhajtatás alatt nem megfelelő a hőmérséklet. A láda belseje túlságosan felmelegszik. Ezen úgy segítenek, hogy a ládát kettős deszkabetétlappal felezik, így a láda közepének szellőzését megkönnyítik. Szerződéses oltványtermelőknél tapasztaltam, hogy faszénpor helyett kőszénport használtak előhajtatásra. Ez nem helyes. Ehhez a művelethez feltétlenül biztosítani kell a faszénport, mert csak ez felel meg a követelményeknek. Ez biztosítja a kellő sterilitást, nedvtartó és nem hideg. A kőszénporban előhajtatott oltványoknál a talp kakuszosodása csaknem teljesen elmaradt. Szólni kell a ládáknak az előhajtatóból az iskolázás helyéig történő szállításáról. Egyes helyeken rendkívül sok az átrakás, le- és felrakás, míg az oltvány az iskola területéig eljut. A rázás, ütődés miatt azután nagyon sok oltvány a selejtőbe kerül. Ennek kiküszöbölése nem könnyű; itt elsősorban helyi kezdeményezésre, ötletességre van szükség, hogy a ládák lehető legsimább továbbítását megoldják. Kétségtelen, hogy a nehéz ládák kézi le- és felrakása vagy átrakása a legrosszabb. Igen jól lehetne itt alkalmazni az iparban ismeretes gumikerekű emelő-szállító taligákat, melyekkel a ládák továbbítása mellett pallók segítségével a le- és felrakás is megoldható lenne. Az iskolákban Az ültetődeszka használata helyett az árokba leszúrt oltványokat utánaigazgatják, »katonázzák«, aminek bizony sok kivert oltócsap az »eredménye«. Az ültetődeszka mellett egyenlő távolságra, egyforma magasra és egyenes sorokban iskolázhatunk. Semmiféle utánaigazításra nincs szükség és elmarad a fogdosásból eredő kár is. Végül néhány szót a peronoszpóra elleni védelemről. Ezt eddig — néhány gazdaságot kivéve — kizárólag permetezéssel végezték, porozásról, vagy éppen porozva permetezésről nem volt szó. Esős nyarakon oltványtermelőink hősi küzdelme a peronoszpóra ellen eredménytelen maradt, mert a lombozat állandóan vizes volt és hiába permeteztek hússzor, a betegség óriási károkat tett. Ilyen esetben segít a porozás. Ennek meg is van a lehetősége. A nagy teljesítményű porozógépek a nagyobb kiterjedésű iskolákban kitűnően használhatók. Az újabb motoros porozókkal, porozva permetező gépekkel elsősorban az oltvány termelő gazdaságokat és a szerződéses oltványtermelést kellene ellátni (pl. Abasáron). Egyéb helyeken pedig jó szolgálatot te—nek a házi porozok. Váry János Geli ÁldertAcceálLibractS ArtcgpU. Április 30-ig lehet jelentkezni az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti- és szakcsoportok a járási tanács mezőgazdasági osztályán, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a községi tanácsnál az állami-, kísérleti-, tan- és célgazdaságok felügyeleti szervüknél jelentkezhetnek. Az írásban beadott jelentkezésben fel kell tüntetni az üzem, vagy személy telephelyét, illetve lakhelyét, foglalkozását és azt, hogy mivel kíván részt venni a kiállításon. A termelésben elért eredményeket részletesen fel kell sorolni. 13