Kertészet és Szőlészet, 1956 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1956-03-01 / 3. szám

Javítsuk is­ ílőoltványtermelésünk minőségét Nagyüzemi szőlőoltványterm­elé­­sünk az első ötéves terv folyamán komoly fejlődésnek indult. Anyate­lepeink egyre jobb és több arany­vesszőt adnak. Az évek óta folyó szelektáló munka eredményeképpen oltócsapszükségletünket fajtatiszta, megbízható anyagból tudjuk biztosí­tani. Az állandóan folyó építkezé­sekkel korszerű üzemi épületek lé­tesülnek. A nagyüzemi munka szer­vezeti kérdései is nagyrészt tisz­tázódtak. Mindez az oltványok ere­dési százalékának növekedésében kifejezésre is jut és nem egy olt­ványtermelő gazdaság példamutató eredményt ér el. Nagyot fejlődött termelőszövetke­zeti és a szerződéses egyéni szőlő­­oltványtermelésünk is. Az elmúlt év során szerzett ta­pasztalataim alapján rá kívánok mutatni néhány nem súlyos, azon­ban a jobb eredményt komolyan gátló hibára. A vesszők előkészítésénél ■ Több helyen az európai vesszőt oltás előtt nem öblítik le. Ennek eredménye, hogy az oltás munka­helye, az asztal, a dolgozó keze és eszközei annyira elszennyeződnek, hogy tökéletes oltásról már nem be­szélhetünk. A dolgozó sok időt el­tölt az oltókés és egyéb eszközei tisztításával, az oltandó vesszőt, illetve csapot kötényével törli le. Mindez a minőség romlásán kívül a teljesítményt is csökkenti. Az alany vesszőkről oltás előtt köz­vetlenül a felső csomó alatt és az alsó végén a bélrekesz alatt a feles­leges részeket metszőol­lóval le kell vágni. Az természetes, hogy az alany­vesszők nem lesznek egyforma hos­­­szúak és az oltványok feje az elő­hajtató ládákban sem áll egyforma magasan. Ezen sok helyen változ­tatni akartak. Könnyebb kezelés ér­dekében egyforma hosszú oltvány készítésére törekedtek, ezért az alanyvesszőket oltás előtt pontos méretre vágatták. Ez úgy történt, hogy az alanyvesszőket a dolgozó 5—10 darabonként kezébe vette és letalpalás után előre elkészített mér­ce mellett egyenlő hosszúra vágta, tekintet nélkül arra, hogy az alany felső csomója hova esik. Emiatt az oltó részére 5—10 százalékban olyan rövid csonk marad oltásra hogy az oltás helyének jó kiválasztásával megfelelő metszlap készítésére már nincs lehetőség, mert közel van a csomó, tehát az oltás gyakran nem tökéletes. Az ilyen oltványoknál, ahol az oltócsap és az alany csomója egész közel esik egymáshoz, az alany felső nodusának rejtett rü­gyei az előhajtatás, vagy iskolázás alatt erős hajtást hoznak a nemes rész rovására, vagy a levegő és az esők hatására vastag gyökeret en­gednek. Ez káros jelenség. Szerintem szükség van az alany­vessző hosszú ízközére az oltás jó elkészítéséhez is, de ahhoz is, hogy az oltványok később egészségesen fejlődjenek. Oltás és előhajtartás alatt Az oltvány minősége és így az olt­ványszőlő élettartama jórészt a ki­fogástalan oltástól függ. Helyesen oltani pedig nem mindenki tanul meg. Ehhez kézügyességre van szük­ség. Öröm nézni, hogy az oltvány­termelő gazdaságok milyen jól dol­gozó oltógárdát neveltek az elmúlt évek során. De sajnos sok helyen még eltűrik a hiányos munkát is — elsősorban a munkaerőhiány miatt. Pedig ez helytelen. A jó minőségű munkát meg kell követelni, mert szőlőt 40—50 évre ültetünk nagy költséggel, a hibás oltvány pedig néhány év alatt tönkremegy. Véle­ményem szerint a bérezésben, a dol­gozók érdekeltté tételében van még javítani való. Ma nem használatos a 100 darabos oltványtálca, helyette inkább több száz oltványt tartalmazó rekeszben veszik számba az elkészített oltvá­nyokat, illetve továbbítják az elő­hajtató ládákhoz. Itt pedig a nagy tömegben sok oltvány tönkremegy, sok a kiesett oltócsap, így sok a selejt. Az oltványtálcán kevés olt­ványt kíméletesen lehet továbbíta­ni, helyes lenne tehát erre vissza­térni. Az előhajtatás céljaira mind­inkább általánossá válik a 2000 db oltványt befogadó láda. Kétségkívül megvan ennek is az előnye, azon­ban az előhajtatás alatt nem meg­felelő a hőmérséklet. A láda belseje túlságosan felmelegszik. Ezen úgy segítenek, hogy a ládát kettős deszkabetétlappal felezik, így a láda közepének szellőzését megkönnyítik. Szerződéses oltványtermelőknél tapasztaltam, hogy faszénpor helyett kőszénport használtak előhajtatásra. Ez nem helyes. Ehhez a művelet­hez feltétlenül biztosítani kell a faszénport, mert csak ez felel meg a követelményeknek. Ez biztosítja a kellő sterilitást, nedvtartó és nem hideg. A kőszénporban előhajtatott oltványoknál a talp kak­uszosodása csaknem teljesen elmaradt. Szólni kell a ládáknak az előhaj­­tatóból az iskolázás helyéig történő szállításáról. Egyes helyeken rend­kívül sok az átrakás, le- és felra­kás, míg az oltvány az iskola terü­letéig eljut. A rázás, ütődés miatt azután nagyon sok oltvány a selejtő­be kerül. Ennek kiküszöbölése nem könnyű; itt elsősorban helyi kezde­ményezésre, ötletességre van szük­ség, hogy a ládák lehető legsimább továbbítását megoldják. Kétségtelen, hogy a nehéz ládák kézi le- és felra­kása vagy átrakása a legrosszabb. Igen jól lehetne itt alkalmazni az iparban ismeretes gumikerekű eme­lő-szállító taligákat, melyekkel a lá­dák továbbítása mellett pallók se­gítségével a le- és felrakás is meg­oldható lenne. Az iskolákban Az ültetődeszka használata helyett az árokba leszúrt oltványokat utána­igazgatják, »katonázzák«, aminek bizony sok kivert oltócsap az »ered­ménye«. Az ültetődeszka mellett egyenlő távolságra, egyforma ma­gasra és egyenes sorokban iskoláz­hatunk. Semmiféle utánaigazításra nincs szükség és elmarad a fogdo­­sásból eredő kár is. Végül néhány szót a peronoszpóra elleni védelemről. Ezt eddig — né­hány gazdaságot kivéve — kizárólag permetezéssel végezték, porozásról, vagy éppen porozva permetezésről nem volt szó. Esős nyarakon olt­­ványtermelőink hősi küzdelme a peronoszpóra ellen eredménytelen maradt, mert a lombozat állandóan vizes volt és hiába permeteztek hússzor, a betegség óriási károkat tett. Ilyen esetben segít a porozás. Ennek meg is van a lehetősége. A nagy teljesítményű porozógépek a nagyobb kiterjedésű iskolákban ki­tűnően használhatók. Az újabb mo­toros porozókkal, porozva permetező gépekkel elsősorban az oltván­y ter­melő gazdaságokat és a szerződéses oltványtermelést kellene ellátni (pl. Abasáron). Egyéb helyeken pedig jó szolgálatot te—nek a házi porozok. Váry János Geli ÁldertAc­­ceálL­ibractS ArtcgpU. Április 30-ig lehet jelentkezni az Országos Mezőgazdasági Kiállításra A termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti- és szakcsoportok a járási tanács mezőgazdasági osztályán, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a községi tanácsnál az állami-, kísérleti-, tan- és célgazdaságok felügyeleti szervüknél jelentkezhetnek. Az írásban beadott jelentkezésben fel kell tün­tetni az üzem, vagy személy telephelyét, illetve lakhelyét, foglalkozását és azt, hogy mivel kíván részt venni a kiállításon. A termelésben elért eredmé­nyeket részletesen fel kell sorolni. 13

Next