Kertészet és Szőlészet, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Az elmúlt év eredményei és tapasztalatai Az 1958-as év kertészeti és szőlészeti termelése általában eredményes volt. Ezt az évet mind a termelés, mind pedig a termelés anyagi feltételeinek megteremtése szempontjából a fejlődés, az aktivitás jellemezte. Azáltal, hogy pártunk és kormányunk megteremtette a termelés biztonságát, s a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésének programja keretében úgy értékeli a kertgazdálkodást, hogy az egyik alapköve e terv megvalósításának — lehetőség nyílt az anyagi feltételek fokozottabb biztosítására és ami a legfőbb, a korábbi évekhez képest lendületesebb munka vette kezdetét. SZŐLŐTERMESZTÉSBEN i területcsökkenésről, elhanyagoltság miatti leromlásról már nem beszélhetünk, sőt az utóbbi két évben végzett 17 000 kh szőlőtelepítéssel az összterület némileg növekedett. A terméseredmények a jobb megmunkálás, a szakszerű és eredményes védekezés, s nem utolsó sorban a kielégítő anyagellátás folytán lényegesen növekedtek. Az 1956. év előtti öt év átlagos 12,5 g/kh termésével szemben 1957. évben 15,7 g/kh, 1958. évben pedig 21 g/kh volt a termés. Az 1958. évi kiugró termésmennyiség melletti felvásárlási borár tanúskodik arról, hogy kormányunk támogatja a szőlőtermelőket az előttük álló felújítási program megvalósításában. GYÜMÖLCSTERMESZTÉSBEN országosan jó termés volt körtéből, szilvából, meggyből, cseresznyéből, barackból, dióból és bogyós gyümölcsűekből, gyenge volt a termés kajsziból és Szabolcs-Szatmár megyében téli almából. A gyümölcsárak jók voltak még amellett is, hogy a felvásárlás módja és rendszere nem minden esetben hatott ösztönzőleg a minőségi termelésre. A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS területén is a tervhez viszonyított eredményi jók voltak; a fontosabb zöldségfélék közül egyedül a hagyma terméseredménye volt gyengébb. Komoly figyelmeztető kell, hogy legyen számunkra a zöldségtermő terület 16“/o-os csökkenése az 1957. évihez viszonyítva. A több esetben helytelenül kialakított árak és átvételi módszerek, valamint a gépek hiánya, a nagyüzemi zöldségtermesztés elmaradásához vezettek. A termesztés vonalán elért eredmények mellett pozitív vonása az 1958-as esztendőnek, hogy a magasabb termésmennyiséget és kedvezőbb önköltséget biztosító módszerek kialakításában nagyot léptünk előre. Számos ankéton, tudományos értekezésen kerültek megvitatásra e módszerek, felhasználva hazai kísérleteink gyakorlati eredményeit, valamint a külföldi tanulmányutak tapasztalatait is. Szőlő- és gyümölcstermesztésünkben a termelés közgazdasági és termeléspolitikai vonatkozásait, valamint egyéb közvetlen célkitűzéseit is tisztábban látjuk, a KGST államokkal folytatott közvetlen tárgyalások alapján. Szőlőtermesztésben jelentős volt e kérdések tisztázásában az is, hogy hosszabb idő után ismét tagjai lettün a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalnak, valamint az a körülmény is, hogy ez évben rendeztük meg hazánkban az első Nemzetközi Borversenyt és Borkiállítást. A KIALAKÍTOTT FEJLESZTÉSI CÉLKITŰZÉSEKET, a termesztés irányát, a végrehajtás módját szemléltetően mutatta be a 62. őszi Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, amely ugyancsak első ízben, főként a szőlőtermesztés és borászat, valamint a gyümölcs- és zöldségtermesztés jegyében zajlott le. A kertészet és szőlészet számára ez az eredményekben és tapasztalatokban gazdag esztendő akkor válna igazán gyümölcsözővé, ha a tervezett jelentős kiterjedésű új telepítéseink során megteremtenénk a termelési költségek csökkentését biztosító nagyüzemi gépi művelés lehetőségét. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a termelés magasabb színvonalát csakis a szocialista nagyüzemi gazdálkodás alapján érhetjük el, mert a kisüzemek lehetőségei nagyon korlátozottak. Mindezeket, valamint azt a körülményt is figyelembe véve, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítés mintegy 40—50 évre szól, 1959. évtől kezdődően helyes lenne már kötelezővé tenni az egyes termőhel me meghatározott telepítési rendszer betartását és a fajták alkalmazását. A szántóterülettel való helyes gazdálkodás, valamint a termelésre való alkalmasság megállapítása érdekében kijelölt községek kijelölt területrészein kellene a telepítéseket végezni. A MAGYAR BOR MINŐSÉGÉT hátrányosan befolyásoló közvetlenül (direkt) termő szőlőfajtáknak nemes fajtákkal való átoltását, vagy újratelepítését kötelezővé kell tenni. Helyes lenne továbbá biztosítani a történelmi borvidékeken a kiöregedett, vagy gazdaságosan egyéb okból nem művelhető szőlők felújítását, a parlagterületek, valamint szőlőművelésre kiválóan alkalmas, de jelenleg nem szőlőként hasznosított területek szőlővel betelepítését. A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSFAISKOLAI SZAPORÍTÓANYAG termesztését is általában rendezni kell annak érdekében, hogy a kiültetésre kerülő növényanyag minősége javuljon és a növényvédelmi rendelkezések végrehajtása könnyebbé váljék. A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS területén legfontosabb feladat lenne megoldani a városok és ipari központok friss zöldséggel ellátását. A termesztés fejlesztése érdekében pedig szükséges az áruátvétel rendszerét a termelés érdekeinek megfelelően módosítani és stabil árrendszert életbe léptetni. Zárjuk le az 1958. évi tevékenységünk bírálatát és további elgondolásainkat azzal, hogy ebben az évben termelőink szorgalmas és áldozatkész munkája nagy lépéssel vitte előre a kertészet és szőlészet ügyét. Többet termeltünk, mint a korábbi években. Minőség és gazdaságosság szempontjából azonban még sok a tennivalónk. Ez utóbbiak megvalósítása érdekében szükséges, a fejlettebb termesztési módot, a társulás és gépesítés gondolatát magunkévá tenni. Ilyen gondolatok jegyében kívánok a kertészeti és szőlészeti termeléssel foglalkozók széles táborának, lapunk olvasóinak EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJESZTENDŐT. Borbás Lajos