Kertészet és Szőlészet, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Az elmúlt év eredményei és tapasztalatai Az 1958-as év kertészeti és szőlészeti termelése álta­lában eredményes volt. Ezt az évet m­ind a termelés, mind pedig a termelés anyagi feltételeinek megterem­tése szempontjából a fejlődés, az aktivitás jellemezte. Azáltal, hogy pártunk és kormányunk megterem­tette a termelés biztonságát, s a mezőgazdaság belter­jes irányú fejlesztésének programja keretében úgy ér­tékeli a kertgazdálkodást, hogy az egyik alapköve e terv megvalósításának — lehetőség nyílt az anyagi feltételek fokozottabb biztosítására és ami a legfőbb, a korábbi évekhez képest lendületesebb munka vette kezdetét. SZŐLŐTERMESZTÉSBEN i területcsökkenésről, elha­nyagoltság miatti leromlásról már nem beszélhetünk, sőt az utóbbi két évben végzett 17 000 kh szőlőtelepí­téssel az összterület némileg növekedett. A termés­­eredmények a jobb megmunkálás, a szakszerű és ered­ményes védekezés, s nem utolsó sorban a kielégítő anyagellátás folytán lényegesen növekedtek. Az 1956. év előtti öt év átlagos 12,5 g/kh termésével szemben 1957. évben 15,7 g/kh, 1958. évben pe­dig 21 g/kh volt a termés. Az 1958. évi kiugró termésmennyiség mel­letti felvásárlási borár tanúskodik arról, hogy kormá­nyunk támogatja a szőlőtermelőket az előttük álló fel­újítási program megvalósításában. GYÜMÖLCSTERMESZTÉSBEN országosan jó ter­més volt körtéből, szilvából, meggyből, cseresznyéből, barackból, dióból és bogyós gyümölcsűekből, gyenge volt a termés kajsziból és Szabolcs-Szatmár megyében téli almából. A gyümölcsárak jók voltak még amellett is, hogy a felvásárlás módja és rendszere nem minden esetben hatott ösztönzőleg a minőségi termelésre. A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS területén is a tervhez viszonyított eredményi jók voltak; a fontosabb zöld­ségfélék közül egyedül a hagyma terméseredménye volt gyengébb. Komoly figyelmeztető kell, hogy legyen számunkra a zöldségtermő terület 16“/o-os csökkenése az 1957. évihez viszonyítva. A több esetben helytele­nül kialakított árak és átvételi módszerek, valamint a gépek hiánya, a nagyüzemi zöldségtermesztés elmara­dásához vezettek. A termesztés vonalán elért eredmények mellett po­zitív vonása az 1958-as esztendőnek, hogy a magasabb termésmennyiséget és kedvezőbb önköltséget biztosító módszerek kialakításában nagyot léptünk előre. Szá­mos ankéton, tudományos értekezésen kerültek meg­vitatásra e módszerek, felhasználva hazai kísérleteink gyakorlati eredményeit, valamint a külföldi tanulmány­utak tapasztalatait is. Szőlő- és gyümölcstermesztésünkben a termelés köz­­gazdasági és termeléspolitikai vonatkozásait, valamint egyéb közvetlen célkitűzéseit is tisztábban látjuk, a KGST államokkal folytatott közvetlen tárgyalások alapján. Szőlőtermesztésben jelentős volt e kérdések tisztázásában az is, hogy hosszabb idő után ismét tag­jai lettün­­ a Nemzetközi Szőlészeti­ és Borászati Hi­vatalnak, valamint az a körülmény is, hogy ez évben rendeztük meg hazánkban az első Nemzetközi Borver­senyt és Borkiállítást. A KIALAKÍTOTT FEJLESZTÉSI CÉLKITŰZÉSE­KET, a termesztés irányát, a végrehajtás módját szem­léltetően mutatta be a 62. őszi Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, amely ugyancsak első ízben, főként a szőlő­­termesztés és borászat, valamint a gyümölcs- és zöld­ségtermesztés jegyében zajlott le. A kertészet és szőlészet számára ez az eredmé­nyekben és tapasztalatokban gazdag esztendő akkor válna igazán gyümölcsözővé, ha a tervezett jelentős kiterjedésű új­ telepítéseink során megteremtenénk a termelési költségek csökkentését biztosító nagyüzemi gépi művelés lehetőségét. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a termelés magasabb színvonalát csakis a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás alapján érhetjük el, mert a kisüzemek lehetőségei nagyon korlátozottak. Mindezeket, valamint azt a körülményt is figyelem­­be véve, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítés mintegy 40—50 évre szól, 1959. évtől kezdődően helyes lenne már kötelezővé tenni az egyes termőhel­ me meghatá­rozott telepítési rendszer betartását és a fajták alkal­mazását. A szántóterülettel való helyes gazdálkodás, valamint a termelésre való alkalmasság megállapítása érdekében kijelölt községek kijelölt területrészein kel­lene a telepítéseket végezni. A MAGYAR BOR MINŐSÉGÉT hátrányosan befo­lyásoló közvetlenül (direkt­) termő szőlőfajtáknak ne­mes fajtákkal való átoltását, vagy újratelepítését köte­lezővé kell tenni. Helyes lenne továbbá biztosítani a történelmi borvidékeken a kiöregedett, vagy gazdasá­gosan egyéb okból nem művelhető szőlők felújítását, a parlagterületek, valamint szőlőművelésre kiválóan al­kalmas, de jelenleg nem szőlőként hasznosított terüle­tek szőlővel betelepítését. A SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSFAISKOLAI SZAPO­­RÍTÓANYAG termesztését is általában rendezni kell annak érdekében, hogy a kiültetésre kerülő növény­anyag minősége javuljon és a növényvédelmi rendelke­zések végrehajtása könnyebbé váljék. A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS területén legfontosabb­ feladat lenne megoldani a városok és ipari központok friss zöldséggel ellátását. A termesztés fejlesztése érde­kében pedig szükséges az áruátvétel rendszerét a ter­melés érdekeinek megfelelően módosítani és stabil ár­rendszert életbe léptetni. Zárjuk le az 1958. évi tevékenységünk bírálatát és további elgondolásainkat azzal, hogy ebben az évben termelőink szorgalmas és áldozatkész munkája nagy lépéssel vitte előre a kertészet és szőlészet ügyét. Töb­bet termeltünk, mint a korábbi években. Minőség és gazdaságosság szempontjából azonban még sok a ten­nivalónk. Ez utóbbiak megvalósítása érdekében szük­séges, a fejlettebb termesztési módot, a társulás és gé­pesítés gondolatát magunkévá tenni. Ilyen gondolatok jegyében kívánok a kertészeti és szőlészeti termelés­sel foglalkozók széles táborának, lapunk olvasóinak EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÚJESZTENDŐT. Borbás Lajos

Next