Kertészet és Szőlészet, 1968 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Lapunk felelős szerkesztője, Dr. Feyér Piroska 1967. december 31-én nyugalomba vonult, miután több mint két évtizeden keresztül fáradhatatlan szorgalommal és töretlen lelkesedéssel harcolt lapunk és az egész magyar kertészeti termelés felvirágzása érdekében. A szerkesztőség a Kertészet és Szőlészet kiterjedt olvasótábora nevében kíván jó egészséget a megérdemelt nyugalomhoz. Munkánk mércéje: a szabvány Tanácskozás a Magyar Agrártudományi Egyesületben A Magyar Agrártudományi Egyesület Agrárgazdasági Társasága vitaülést rendezett Szabványok a mezőgazdaságban címmel. A vitaindító előadást Járai Gyula MÉM-csoportvezető tartotta. A részvevőknek előzetesen megküldött összefoglaló tanulmányát kiegészítve hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságban is egyre nagyobb teret hódít és egyre szükségesebb a szabvány. A múltbeli, kizárólag hivatalos útra terelődött szabványosítás jelenleg már kutatók bevonásával, közgazdasági elemzések alapján történik. A szabványnak — mondotta az előadó — főképpen a piac, a kereskedelem szempontjaihoz kell igazodnia. A termelésben működő gyakorlati szakembernek mintegy 40—50 szabványt kell ismernie ahhoz, hogy biztonságosan tevékenykedhessen. Nem csupán az irányításával előállított termények szabványait, hanem például a növényvédő szerekek, műtrágyákét, gépeikét is. Javítani kell — mondotta egyebek között — a szabványok megfogadná^ának egyértelműségét. Kökönyei Károly, a Szabványügyi Hivatal osztályvezetője ismertette, hogy intézménye tanfolyamokat szervezett a mezőgazdasági dolgozók körében a szabványok tudnivalóinak jobb elsajátítása céljából. Jelenleg 1300 tsz-ben működik szabvány-megbízott, s a tanácsi szervek kötelékében ilyen megbízatású ügyintézők is dolgoznak. A Szabványügyi Hivatal nagy mértékben igyekszik támaszkodni a tsz-ek területi szövetségeire, különösen a termelőszövetkezetek eredményes melléküzemági tevékenysége érdekében. A viták, a csalódások elkerülésének legjobb módja a szabványok gondos betartása a termelő üzemekben. Kökönyei Károly ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta a felvilágosítás, a helyes szakmai propaganda fontosságát. Kresch József, az Állami Gazdaságok Központjának osztályvezetője felhívta a részvevők figyelmét, hogy az egy-egy üzemben újabban előállított hatalmas árutömeg csupán 10 százaléknyi szabvány alatti minősége is igen nagy kárt okoz a gazdaságnak. 248 kertészeti szabványról tudunk, de ezek még mindig nem tartanak kivétel nélkül lépést a technikai fejlődéssel. A meggyrázó gépek például előbb-utóbb általánosan bevonulnak a termelésbe, a konzervipari minőségű termék betalkarítására. A jelenlegi szabvány az ilyen meggyet leminősíti — az élet azonban nem. Kresch József hangsúlyozta olyan színes kivitelű kiadvány megjelentetésének fontosságát, amely világos, szemmel érzékelhető útbaigazítást ad az egyes kertészeti termékek minősége vonatkozásában. Bíró József, a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrzési Intézet munkatársa elmondotta, hogy látszatra számos esetben tetszetős, de kevert minőségű a kertészeti áru. Az osztályozás elmaradása kárt okoz a termelő üzemnek és — főként a szabadpiaci forgalomban — a fogyasztónak. A lakosság természetes igényesedése és az üzemek érdeke egyaránt arra mutat, hogy a termelőhelyi osztályozást ösztönözzük. A hozzászóló felvetette, hogy számos termék választékaira nincs szabvány, ez pedig a felvásárlási árak szempontjából hátrányos. Nem mindegy például, hogy egy-egy kajszi tétel befőző-e, vagy asztali, avagy lekvárnak való. A szabványnak az ilyen különbségeket is tükröznie kell. Járai Gyula összefoglalójában hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a Szovjetunióban a felm^ések szerint szabványonként 1,7 millió rubel a gazdasági eredmény a minőség pontos tisztázásának következtében. Minél gyorsabban el kell érnünk, hogy a szabvány ne csak a bíróságoknak és a kereskedelmi szerveknek legyen gyakran használt fogalma, hanem a termelés, az anyag- és eszközfelhasználás napi tennivalóiba is bevonuljon. O. N. L. OLVASÓINKHOZ! Közöljük, hogy lapunk példányonkénti óra 1968. januártól 3,— Ft, előfizetési ára 1968. februártól egy hónapra 6,— Ft, negyedévre 18,- Ft A posta az előfizetési díjakat ennek megfelelően gyűjti be olvasóinktól. 1 A TARTALOMBÓL 1005 mellék, vidéki hívásra: 11B—480 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat, Bp., Vál., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csellány Ferenc XVII. ÉVFOLYAM 1968. JANUÁR Magyarország is tagja lett az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének Hozzászólás a „Hagymatermelés korszerűsítése" című cikkhez Zöldség- és gyümölcstermesztés Debrecenben Amerikai szegfűtermesztésünk gazdaságossága Hűtőiparunk helye a népgazdaságban Olasz gyártmányú kertészeti gépek Változatosabb szerhasználatot Hózunktóla CIMKÉPONK: A Magyar Állami Pincegazdaság új pezsgői (Kölcsényi Zoltán felv.) Havonta kétszer megjelent termelési szaklap, időnként Tudományos Tanácsadó melléklettel Felelős szerkesztő: dr. Bálint György Szerkesztőség: Budapest, V. Kossuth lajos tér 11. (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) Postacím: Budapest 55, pf. 14. Telefon: 121-790, 1102. 1007 és Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető: valamennyi postahivatalban, a kézbesítőknél, Posta hírlapüzleteiben és a Posta a Központi Hírlapirodánál (Budapest, V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: egy évre 72,— Ft Hirdetések felvétele: Magyar Hirdető Vállalat, Budapest, Hírlapkiadó Vállalat, Budapest 67.04919^2 — Zrínyi Nyomda, Bp. F. v.t Bergár Imre I INDEXSZÁM: 25 434 |