Kertészet és Szőlészet, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-11-26 / 47. szám
A fűszerpaprika korszerűbb termesztése, betakarítása (2. old.) Zöldségtermesztés a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban (3. old.) Kalifornia útjain (4-5. old.) Szőlő- és bortermesztés Tolna megyében (6-7. old.) Marketing (8-9. old.) Házunk tája (10-13. old.) KERTÉSZET SZŐLÉSZET A magyar kertészek és kertbarátok hetilapja. Főszerkesztő: dr. Bálint György Szerkesztőség: Budapest V., Kossuth Lajos tér 11. (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) Postacím: Budapest 55. pf. 14. Telefon: 121-790, 1102, 1007 és 1005 mellék, vidéki hívásra: 118—460 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat 6p. Vill., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető: valamennyi postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: fél évre 72k.*i egész évre 144,— Ft Hirdetések felvétele: Magyar Hirdető Vállalat, Buda*pest. Hírlapkiadó Vállalat, Buda*pest 71.4023/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. V., Bolgár Imre A borító az Athenaeum Nyomda íves mélynyomása INDEXSZÁM: 25434 20. ÉVFOLYAM 1971. november 26. A TARTALOMBÓL A téves általánosítás: ■ több mint hiba Az utóbbi hónapokban a közvéleményt élénken foglalkoztatta egykét — magát a kertésztársadalomhoz tartozónak mondó — ember viselt dolgainak a híre. Megjelent a tv képernyőjén az üzletelő, meggymaggal kalmárkodó Demeter Béla, aki csinos kis vagyont szedett össze magának faiskolájából, de főként kereskedelmi ügyleteiből. Rajta kívül még néhány kertész neve forog közszájon — akárcsak bármelyik más szakma esetében — azzal a híreszteléssel, hogy mesés jövedelmeket élveznek. Nincs szó arról, mintha a „mundér becsületét” féltenénk, és bármiképpen védelmünkbe kívánnánk venni a törvényszegő kertészeket. Nincs is módunk — a dolog lényegére vonatkozó — következtetéseket levonni az ügyekkel kapcsolatban, mindaddig, amíg a vizsgálatok tartanak, és a bíróság nem hozta meg az ítéletét. Létezik azonban afféle veszély, hogy a közvélemény néhány eset kapcsán általánosít, és olyan kertészeket is a kupeckedés vádjával illet, akik becsületes termelőmunkával keresik kenyerüket, és ennek nyomán jutnak — mondjuk meg őszintén — sok esetben nem is jelentéktelen jövedelemhez. Ezeket az embereket jogosan sérti, ha azonosítják őket a törvénytelenségeket halmozó szerencselovagokkal, és különösen igazságtalan, jogrendünktől idegen eljárás volna, ha indokolatlanul zavarnák munkájukat csak azért, mert egy-két azonos foglalkozású egyén fittyet hányva a tisztességnek, kijátszva a törvényes rendelkezéseket, jogtalan jövedelmet harácsolt össze. A kertészeti termékek mennyiségének és értékének legnagyobb részét a szocialista nagyüzemek termelik meg. Van azonban néhány olyan ágazat, ahol sokszor éppen a speciális szaktudás vagy a különlegesen nagy kézi munkaerőigény, illetve a munkafolyamatok rendkívüli kényelmetlenségei miatt a nagyüzemek a fogyasztási szükségletet nem képesek kilegíteni, és így a piacra kerülő termékek egy része egyénileg termelő kertészektől származik. Mindannyian ismerünk nagyon sok munkával élő virágkertészeket, akik többnyire igen primitív melegágyakban és házilag barkácsolt üvegházakban termelik meg a községi piac számára a virágpalántákat, és a lakosság névnapi, ünnepnapi virágcsokrait. Ismerjük a kora hajnaltól késő éjszakáig keményen dolgozó bolgárkertészeket, akik már éjfél után elindulnak szekerükkel, hogy portékájuk hajnalra a piacon legyen. Nem nélkülözhetjük a szőlősgazdák bortermését sem, amely ma még a hazai termés jelentékeny részét adja. (Igaz, nem megy ritkaságszámba egy-egy olyan szőlősgazda, aki cukorral „javítja” termését, de ennek az ellenőrzés megszigorításával rövid úton elejét lehet venni.) És ismerünk egyéni faiskola-kertészeket is, akik az átlagosnál jóval nagyobb jövedelemre tesznek szert, de — az őket ellenőrző hatóságok szerint — nagyüzemeket is megszégyenítő pontossággal, szakértelemmel vezetik üzemüket. A mesés jövedelemről, dáriusi kincsekről szóló híresztelések legtöbbször légből kapott mende mondák, mert az egyéni kertészek többsége sok gonddal küzd. Ezek az emberek őszinte beszélgetések során gyakran elmondják, hogy memnyire nélkülözik a közösség támogatását, a betegségftbiztosítás előnyeit, és mennyire félnek a védtelen öregségtől. Hogy az egyéni kertészkedés nem fenékig tejfel, azt az is jelzi, hogy a kiöregedéssel egyre csökken a számuk, és a kertészcsaládok gyerekei is elmenekülnek a vasárnapot, ünnepnapot nem ismerő, lélekölő munkát követelő szülői környezetből. A kertészet valamennyi ágazatában legfőbb törekvésünk a nagyüzemi gépesített termelés megvalósítása. Ez azonban nem megy egyik évről a másikra. Hatalmas anyagi és szellemi erő koncentrálása szükséges ahhoz, hogy a nagyüzemeket felszereljük a korszerű termeléshez szükséges épületekkel, gépekkel és berendezésekkel. A fogyasztás azonban ezalatt is fokozódik, az igény mind a minőség, mind a választék tekintetében nő. Ennek kielégítésében még igen sokáig nagy szükség van a kisüzemek termelte árura is. Éppen ezért államunk nem akadályozni, hanem éppen bátorítani kívánja azokat, akik az átmenet időszakában a földterületükön, háztáji kertjükben termelt gyümölccsel, zöldséggel tehermentesítik a központi készleteket.