Kertészet és Szőlészet, 2000 (49. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-13 / 2. szám
fertőzés továbbterjedését gátolhatjuk a letermett fürtök eltávolításával és azzal is, hogy az állományt késsel, lehetőleg reggel levelezzük, és a kést minden növény után fertőtlenítjük. Fonalszerű göböket okoz a Spongospora subterranea, ellene a használt közeg gőzölésével védekezhetünk. A levélen megjelenő ezüstös foltok genetikai tulajdonságból is adódhatnak, a tünetek megjelenésekor csípjük ki a beteg csúcsot, és kerüljük a korai ültetést. A biológiai védekezés sikeréhez nagyon sok mindenre kell figyelnünk, jónéhányat akár aranyszabálynak is nevezhetünk. A termesztőberendezést a kultúraváltáskor mindig fertőtlenítsük, hogy az új kultúrát a lehető legtisztábban, kártevők, gyomok és vegyszerjáradékok nélkül indíthassuk. A beültetett palánták is egészségesek, vegyszerektől, kártevőktől mentesek legyenek. A szomszédos területek tisztaságára is ügyeljünk, a vegyi védekezésű területektől legalább 15-20 méter biztonsági távolságot tartsunk. A kiültetés után a kártevőszintet folyamatosan ellenőrizzük, ehhez hektáronként 10-20 sárga vagy kék ragadós színcsapdát függesszünk ki a berendezésben. Heti méréssel pontos képet kapunk a kártevők szaporodásáról. A természetes ellenségeket a lehető legkorábban helyezzük ki, hogy a biológiai egyensúly minél alacsonyabban álljon be. A természetes egyensúly aránytalanságait elsősorban természetes ellenségekkel pótoljuk. A kémiai szereket azonban csak foltokban juttassuk ki, a teljes állománypermezezést kerüljük, hogy ne alakulhassanak ki ellenálló kártevőpopulációk. A gombabetegségek ellen lehetőleg a klíma pontos szabályozásával védekezzünk, kerüljük a vegyszeres kezeléseket. Minden kémiai védekezésnek van mellékhatása, ezért olyan szereket válasszunk, hogy a természetes ellenségek a lehető legkevésbé sérüljenek. rimóczi - VELEMENY ■ új bort köszönteni régi és felújulóban lévő szokás hazánkban. Az Aszár- Neszmélyi Borvidék központjában, a Hilltop Neszmély Rt. áldozatos szervezésében. Szent Márton napján tartott színvonalas rendezvényen mintegy háromszázad magával e sorok írója is részt vehetett. Már ott megfogalmazódott benne a kérdés: számos helyi program mellett nem lenne-e indokolt országos eseménysor keretében köszönteni az új bort az éves szőlőtermesztési-borgazdálkodási munka jelképes lezárásaként? Az azóta eltelt idő alatt megfogalmazódott az eddig ki nem mondott válasz: igen! Kimondani könnyű, de a megvalósításnak mégiscsak ez az első lépése: legyen egy olyan helyszín és olyan nap az országban (jó lenne, ha már ez évtől), ahol a szőlőtermesztők, borászok, kereskedők, közéleti személyiségek együtt köszöntenek minden termelőt, pincemunkást, vezetőt, vállalkozót, akik a saját tudásukat ötvözve az adottságokkal és a környezeti adottságokkal, verejtékes munkával megalkották az esztendő nemes nedűjét, az új bort. Tehát a minden körülményeken úrrá levő alkotó ember, a gazda országos ünnepén érdemes gondolkodni az új bor ürügyén. Természetesen hangsúlyt kellene adni a minőségi termelésnek. A szakmához közel állók közül mindenki tudja, hogy az előző évtizedek törvényes „borpancsolása” és a közelmúlt törvénytelen borhamisítása mennyit ártott a magyar bor hírnevének. Tudott az is, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy kitűnő szakembereink vannak, akik olyan minőségű italt tudnak készíteni, amellyel nemcsak régi dicsőségünk szerezhető vissza, hanem szinte hungarikumként jelenhetne meg az igényes európai piacon a minőségi magyar bor. Természetesen kellő figyelemfelkeltés, hírverés után. Erre is jó lehet egy országos seregszemle, és arra, hogy erősítse a szakmán belüli összefogást és tapasztalatcserét, amire remélhetőleg igény is van. Joggal felvetődhet a kérdés: mire jó ez az egész, hiszen több évszázados a borköszöntő hagyomány? Való igaz, a középkori Magyarországon Szent János evangélista névünnepéhez (december 27.) kötötték az új bor elkészültét. Azokban az évszázadokban, de talán még a két világháború között is a gazda Márton napján munkaállomást tartott az éves munkára szerződött napszámosoknak. Ludaskásával és új borral kínálta a munkásokat. Tehát nem ünnepként kötődött a Márton-naphoz az új bor (dr. Tóth Sándor közlése a Borvilágban). Ez annyira igaz, hogy például az egri érsek a mai napig december 27-én szenteli meg az új bort a helyi bazilikában. Ugyanakkor Európa legnagyobb bortermelői, a franciák nemcsak országos ünnepet szerveznek, hanem az új bort azonnal palackozva az év végéig magasabb áron tudják értékesíteni, Beaujolais néven. Nálunk viszont országosan nincs az új bornak sem hagyományos, sem újkeletű köszöntése, ünnepe. A bort eddig inkább helyi események középpontjába állították (szüreti felvonulás, borhetek az idegenforgalmi főidényben), vagy borutak szervezésével kapcsolódtak a kisrégió idegenforgalmához. A hódmezővásárhelyi állattenyésztési napok, a debreceni virágkarnevál, a makói hagymafesztivál csak néhány kiragadott példa arra, hogy állandó helyszínnel és többé-kevésbé ismétlődő programmal számos országos hírű és értékű esemény zajlik a mezőgazdaságban. Éppen a bor ne érdemelne meg valami hasonlót? Mitől lehet egy rendezvény országos? Nyilvánvaló, hogy olyan programot kell összeállítani, amely a szakmában országosan mozgósító erejű, és az ágazatinál lényegesen szélesebb társadalmi rétegek érdeklődését is felkelti. A meghívottak körét úgy kell összeállítani, hogy az a szakmát és az országot egyaránt képviselje. Legyen ott minden borvidék és borlovagrend, az „Év bortermelője” kitüntetettjei, feldolgozók, nagykereskedők, pinceszövetkezetek, talán még a diplomáciai testületek képviselői is. Jogászok szerint bármely szakma számára jogi előírások nélkül lehet egy napot kiemelt nappá nyilvánítani (pedagógusnap, vasutasnap). Ugyanígy vannak az egész társadalmat érintő napok (nők napja, anyák napja, gyermeknap). Alapvetően az a fontos, hogy az érdekeltek elfogadják országosnak a rendezvényt. A mai világban ehhez még valami kell: az írott és az elektronikus sajtó számára is vonzó program, hiszen csak az ő segítségükkel lehet széles társadalmi körben ismertté tenni az eseményt, a napot. A mai borászati technológia a borok gyorsabb kiérlelését teszi lehetővé, így szakmailag is megalapozott lehet Szent Márton napját az új bor köszöntő ünnepévé tenni, így válhat gyakorlattá az a népi mondás, amely szerint „Az új bornak Szent Márton a bírája.” Akik ezeket a sorokat megértően olvasták, bizonyára egyetértenek azzal, hogy az ezredforduló kapcsán nagyobb hangsúlyt kaphat a hagyománytermelő jelleg. Jó lenne, ha hozzáértő szervezet felkarolná a gondolatot, és a segítségével 2000-ben együtt lehetnénk az új bor országos köszöntésén. (A szerkesztőség a javaslatot érdekesnek tartja, és a témában beérkező véleményeket eljuttatja a szerzőhöz.) Kurucz Miklós Országos új bor-ünnep 2000/2 KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 11