Kertészet és Szőlészet, 2000 (49. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-13 / 2. szám

fertőzés továbbterjedését gá­tolhatjuk a letermett fürtök eltávolításával és azzal is, hogy az állományt késsel, le­hetőleg reggel levelezzük, és a kést minden növény után fertőtlenítjük. Fonalszerű göböket okoz a Spongospora subterranea, el­lene a használt közeg gőzölésé­vel védekezhetünk. A levélen megjelenő ezüstös foltok gene­tikai tulajdonságból is adódhat­nak, a tünetek megjelenésekor csípjük ki a beteg csúcsot, és kerüljük a korai ültetést. A biológiai védekezés sike­réhez nagyon sok mindenre kell figyelnünk, jónéhányat akár aranyszabálynak is ne­vezhetünk. A termesztőberen­dezést a kultúraváltáskor min­dig fertőtlenítsük, hogy az új kultúrát a lehető legtisztáb­ban, kártevők, gyomok és vegyszerjáradékok nélkül in­díthassuk. A beültetett palán­ták is egészsége­sek, vegysze­rektől, kártevőktől mentesek legyenek. A szomszédos terü­letek tisztaságára is ügyel­jünk, a vegyi védekezésű terü­letektől legalább 15-20 méter biztonsági távolságot tartsunk. A kiültetés után a kártevő­szintet folyamatosan ellenőriz­zük, ehhez hektáronként 10-20 sárga vagy kék ragadós szín­csapdát függesszünk ki a be­rendezésben. Heti méréssel pontos képet kapunk a kárte­vők szaporodásáról. A természetes ellenségeket a lehető legkorábban helyez­zük ki, hogy a biológiai egyensúly minél alacsonyab­ban álljon be. A természetes egyensúly aránytalanságait el­sősorban természetes ellensé­gekkel pótoljuk. A kémiai sze­reket azonban csak foltokban juttassuk ki, a teljes állomány­­permezezést kerüljük, hogy ne alakulhassanak ki ellenálló kártevőpopulációk. A gombabetegségek ellen le­hetőleg a klíma pontos szabá­lyozásával védekezzünk, ke­rüljük a vegyszeres kezelése­ket. Minden kémiai védekezés­nek van mellékhatása, ezért olyan szereket válasszunk, hogy a természetes ellenségek a lehető legkevésbé sérüljenek.­ ­ rimóczi - VELEMENY ■ új bort köszönteni régi és felújulóban lévő szo­kás hazánkban. Az Aszár- Neszmélyi Borvidék központ­jában, a Hilltop Neszmély Rt. áldozatos szervezésében. Szent Márton napján tartott színvo­nalas rendezvényen mintegy háromszázad magával e sorok írója is részt vehetett. Már ott megfogalmazódott benne a kérdés: számos helyi program mellett nem lenne-e indokolt országos eseménysor kereté­ben köszönteni az új bort az éves szőlőtermesztési-borgaz­­dálkodási munka jelképes le­zárásaként? Az azóta eltelt idő alatt megfogalmazódott az eddig ki nem mondott válasz: igen! Ki­mondani könnyű, de a megva­lósításnak mégiscsak ez az első lépése: legyen egy olyan helyszín és olyan nap az országban (jó lenne, ha már ez évtől), ahol a szőlőter­mesztők, borászok, kereske­dők, közéleti személyiségek együtt köszöntenek minden termelőt, pincemunkást, ve­zetőt, vállalkozót, akik a saját tudásukat ötvözve az adottsá­gokkal és a környezeti adott­ságokkal, verejtékes munká­val megalkották az esztendő nemes nedűjét, az új bort. Te­hát a minden körülményeken úrrá levő alkotó ember, a gazda országos ünnepén érde­mes gondolkodni az új bor ürügyén. Természetesen hangsúlyt kellene adni a minőségi ter­melésnek. A szakmához közel állók közül mindenki tudja, hogy az előző évtizedek törvé­nyes „borpancsolása” és a kö­zelmúlt törvénytelen borhami­sítása mennyit ártott a magyar bor hírnevének. Tudott az is, de nem lehet elégszer hangsú­lyozni, hogy kitűnő szakem­bereink vannak, akik olyan minőségű italt tudnak készí­teni, amellyel nemcsak régi dicsőségünk szerezhető vis­­­sza, hanem szinte hungari­­kumként jelenhetne meg az igényes európai piacon a minőségi magyar bor. Termé­szetesen kellő figyelemfelkel­tés, hírverés után. Erre is jó le­het egy országos seregszemle, és arra, hogy erősítse a szak­mán belüli összefogást és ta­pasztalatcserét, amire remél­hetőleg igény is van. Joggal felvetődhet a kérdés: mire jó ez az egész, hiszen több évszázados a borköszön­tő hagyomány? Való igaz, a középkori Magyarországon Szent János evangélista név­ünnepéhez (december 27.) kö­tötték az új bor elkészültét. Azokban az évszázadokban, de talán még a két világháború között is a gazda Márton nap­ján munkaállomást tartott az éves munkára szerződött nap­számosoknak. Ludaskásával és új borral kínálta a munká­sokat. Tehát nem ünnepként kötődött a Márton-naphoz az új bor (dr. Tóth Sándor köz­lése a Borvilágban). Ez annyi­ra igaz, hogy például az egri érsek a mai napig december 27-én szenteli meg az új bort a helyi bazilikában. Ugyanak­kor Európa legnagyobb bortermelői, a franciák nem­csak országos ünnepet szer­veznek, hanem az új bort azonnal palackozva az év vé­géig magasabb áron tudják ér­tékesíteni, Beaujolais néven. Nálunk viszont országosan nincs az új bornak sem hagyo­mányos, sem újkeletű köszön­tése, ünnepe. A bort eddig in­kább helyi események közép­pontjába állították (szüreti fel­vonulás, borhetek az idegen­­forgalmi főidényben), vagy borutak szervezésével kapcso­lódtak a kisrégió idegenfor­galmához. A hódmezővásár­helyi állattenyésztési napok, a debreceni virágkarnevál, a makói hagymafesztivál csak néhány kiragadott példa arra, hogy állandó helyszínnel és többé-kevésbé ismétlődő programmal számos országos hírű és értékű esemény zajlik a mezőgazdaságban. Éppen a bor ne érdemelne meg valami hasonlót? Mitől lehet egy rendezvény országos? Nyilvánvaló, hogy olyan programot kell ös­­­szeállítani, amely a szakmá­ban országosan mozgósító erejű, és az ágazatinál lénye­gesen szélesebb társadalmi rétegek érdeklődését is fel­kelti. A meghívottak körét úgy kell összeállítani, hogy az a szakmát és az országot egyaránt képviselje. Legyen ott minden borvidék és bor­lovagrend, az „Év borter­melője” kitüntetettjei, feldol­gozók, nagykereskedők, pin­ceszövetkezetek, talán még a diplomáciai testületek képvi­selői is. Jogászok szerint bármely szakma számára jogi előírások nélkül lehet egy napot kiemelt nappá nyilvánítani (pedagó­­gusnap, vasutasnap). Ugyan­így vannak az egész társadal­mat érintő napok (nők napja, anyák napja, gyermeknap). Alapvetően az a fontos, hogy az érdekeltek elfogadják or­szágosnak a rendezvényt. A mai világban ehhez még va­lami kell: az írott és az elekt­ronikus sajtó számára is vonzó program, hiszen csak az ő se­gítségükkel lehet széles társa­dalmi körben ismertté tenni az eseményt, a napot. A mai borászati technoló­gia a borok gyorsabb kiérle­lését teszi lehetővé, így szak­mailag is megalapozott lehet Szent Márton napját az új bor köszöntő­ ünnepévé tenni, így válhat gyakorlattá az a népi mondás, amely szerint „Az új bornak Szent Márton a bírája.” Akik ezeket a sorokat megértően olvasták, bizo­nyára egyetértenek azzal, hogy az ezredforduló kapcsán nagyobb hangsúlyt kaphat a hagyománytermelő jelleg. Jó lenne, ha hozzáértő szervezet felkarolná a gondolatot, és a segítségével 2000-ben együtt lehetnénk az új bor országos köszöntésén. (A szerkesztő­ség a javaslatot érdekesnek tartja, és a témában beérkező véleményeket eljuttatja a szer­zőhöz.) Kurucz Miklós Országos új bor-ünnep 2000/2 KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 11

Next