Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek 3. (1882)
1882 / 2. füzet
GYÜMÖLCSÉSZETI ÉS KONYHAKERTÉSZETI FÜZETEK felé — többé-kevésbé párhuzamosak s csak nagyon ritkán térnek ezen iránytól el, nevezetesen akkor, ha a farostok is csavarodnak, vagy ha valami dudoros kinövésre akadnak. A gyökerek ezen párhuzamos növését több deciméter távolságra lehet követni a kiindulás pontjától a tápnövény gályának csúcsa és alapja felé s csak igen ritkán ágaznak el. Sajátos magaviseletet mutatnak ezen gyökerek, ha ujjukban elő oldalgályát találnak. Ugyanis erre csak azon esetben mennek által, ha annak hossztengelye haladási irányuktól elhajlik; de nem, ha feléje hajlik, amikor éppen úgy kikerüli mintha abnormis dudoros kinövés lenne. Ezen leírt gyökerek alsó felületén szakadatlan sorban kisebb gyökér ágak keletkeznek, melyek idővel a farész által körülvéve úgy tűnnek fel, mintha a fába belenőttek volna. Kifejlődött mellék gyökerek szintén tettemes hosszúságot érnek el; 1, 2 s több centiméter hosszúak nem tartoznak a legritkább esetek közé. Vastagsága körülbelől olyan mint egy közönséges iróné. Úgy a fő, mint ezen kisebb mellék gyökerek nem bírnak tulajdonképeni külhámmal (epidermis), mint a minőt pl. közönséges fáink gyökerén találunk s oly szorosan tapad oda az őt környező szövetekhez, hogy sértetlenül azokból ki nem vehetők, sőt a mellékgyökerekben lévő farostok közvetlen összeköttetésben állanak a tápnövény hasonló részeivel s ezen szivó-gyökerek által lesznek képesek a nékiek szükséges tápanyagokat a gazdanövénytől elvonni s azt tovább vezetve testek felépítésére használni. A gyökereknek ezen itt leírt szabályos elterjedése a természetben legtöbbször komplicálttá lesz az által, hogy az idősebb gyökérágakon rügyek u. n. adventiv rügyek keletkeznek, melyek uj meg uj fagyöngy cserjévé nőhetnek s mint olyanok uj központot képezhetnek, melyektől ismételten az előbb emlitett módon történik a gyökerek terjedése. Ezen tény, hogy a fagyöngy adventiv rügyek képzése által is szaporodni képes fölötte fontos és az illető tápadó növényre sokszor vészteljes. Ily módon képes, a parasita lassan, de biztosan mindig tovább haladni és elhatalmaskodva tápadóját el is ölni. Magam több mint 45 ily fagyöngy cserjét olvastam egy terebélyes nyárfán. Az adventiv rügyek képzéséből magyarázható meg azon említett körülmény is, mely szerint ha a csirnövénynek a tápnövénybe hatolt gyökeréről le is törnék a szára és ezzel a levelei, az nem megyen tönkre, hanem új rügyet képez és tovább nő. Hogy ezen úgy mondhatnám növényi polypusok tetemesen képesek tápadójukat fejlődésekben gátolni, sőt idővel el is ölni, az azt hiszem a parasita fejlődésének és táplálkozásának leírt módjából önkényt érthető, de mutatják a tények, s kinek alkalma volt vidékeken járni, hol tetemesebb mértékben fellépmeggyőződhetett annak felette káros hatásáról. A fák ágról ágra elszáradnak. Régibb s már elhalt fagyöngy cserjék megerősítése pontjain a nedvesség feltartatik s ezáltal rothadásnak indul a fa. A fagyöngy által ellepett fának feldolgozása körül is meggondolandó körülmények vannak. Az ilyet a szú hamarább megtámad, megszáradás után a fagyöngy gyökerei kiporladoznak a fából.52