Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Gyümölcstermesztés - Gonda István: A nyári metszés szerepe a szilvatermesztés intenzitásának növelésében

30 ■ KERTGAZDASÁG 2005. 37. (2) GYÜMÖLCSTERMESZTÉS A NYÁRI METSZÉS SZEREPE A SZILVATERMESZTÉS INTENZITÁSÁNAK NÖVELÉSÉBEN GONDAI. Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Gyümölcstermesztési Tanszék Az elmúlt évtizedekben a szilvát elkerülték vagy kevésbé érintették az alkalmazott koronaformákra vonatkozó vál­toztatási igények. Más fajokhoz képest a gyümölcsminőség javítására és/vagy a szüreti és az ápolási munkák csökkentésére irányuló törekvések csak újabban jelentkeztek (pl. törpítő hatású alanyok és térállások vizsgálatai, HROTKÓ és tsai, 2004). Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a termés döntő hányada ipari feldolgozásra került, ezért a gyümölcs minőségének kisebb jelentőséget tulajdonítottak. Ezen túl pedig a friss fogyasztásra kerülő áruhá­nyad sajnos még napjainkban sem számottevő mértékű. Az árutermelő ültetvényekben alkalmazott viszonylag nagy térállás, a hektáronkénti 300 darab (250-350 db/hektár) körüli standardnak tekinthető fasűrűség mellett nagyméretű, fajtától függően változatos habitusú, illetve koronaformájú fák alakultak ki. Ez a legtöbb esetben egy viszonylagos metszetlenségből adódó elsűrűsödött állapottal párosult, amit az akár több éven át mellőzött, vagy jobb esetben is csak az igen kis mértékű metszési beavatkozások eredményeztek. Az extenzív térállás, és a legtöbb szilvafajtára jellemző felfelé törekvő habitus következtében az ültetvények többségében soha nem alakult ki egybefüggő, sövényszerű gyümölcsfái a sorokon belül. A fák közötti nagyobb szabad tér megvilágítás szempontjából jelentkező előnyét (a nap „körbejárja” a fákat) csökkenti a fák túlzott sűrűsé­ge miatt a belső koronarészek árnyékoltsága, inaktív állapota. A minőségcentrikus, valamint környezettudatos termesztés megköveteli a fák egymáshoz való közelségét, a „hézagmentes" sorokat, ezzel együtt a sorokon belül a napfény által jól megvilágított, szellős koronaszerkezetet is. A múltban és a manapság is alkalmazott üzemi koronaformák elnevezésük ellenére sokszor csak jóindulattal tekinthetők kombinált formának és a vázaformák kialakítása és fenntartása is sok kívánnivalót hagy maga után. A szilvát elkerülték a „sövényesítési” divatok, vagy a sok kézimunkaerőt, lekötözést igénylő termőkáros orsó jellegű intenzívebb koronaformák is. A friss fogyasztás iránti fogyasztói igények feltételezhető növekedése, valamint az ápolási és a szüreti munkák könnyítése érdekében előtérbe kerülnek a korábbinál kisebb, földről szedhető méretű fák, azaz alany­fajta kombi­nációk. Mivel a különböző ökológiai adottságú területekre egyformán alkalmazható törpítő hatású alanyra vagy alanysorozatra még várnunk kell, az elkövetkező évek telepítéseiben nagy valószínűséggel a legtöbb fajtával jól összeférő, erős növekedésű myrobalán alany használatára kerül sor továbbra is. A szilvatermesztés rentabilitásának elmúlt másfél évtizedes „mélyrepülése", az évről-évre alacsony termelői árak (sokszor eladhatatlan árutömegek­ miatt ugyanakkor jogosan kérdőjelezhető meg az intenzívebb ültetvények létesítésének szükségessége. Nem lehet viszont kétséges az, hogy az igényesebb gyümölcsfogyasztás törvényszerű növekedésével az újabb, jobb étkezési minőségű fajták termesztésbe vonásával, valamint az ipari feldolgozás sokszínűbbé válásával növekszik az igény a gyümölcs küllemi és beltartalmi minőségének a javítására. Ezt kizárólag kisebb méretű, minden részében jól megvilágított koronaformákon érhetjük el, ami motiválja a termesztés intenzívebb irányba történő elmozdulását. A szilva esetében részben ökonómiai, részben pedig fiziológiai megfontolások alapján - más gyümölcsfajok­hoz képest - továbbra is egy egyszerűbb, természetesebb koronaforma használata lesz a jellemző. A változást a megújuló fajtahasználat mellett a korona méretének csökkenése és a céltudatos koronaalakítási és fenntartási el­vek következetesebb alkalmazása fogja jelenteni. Ennek során szükségszerű a fajták növekedési és terméshozási tulajdonságainak fokozottabb figyelembe vétele az alakítás és a fenntartás során. Dolgozatunkban négy különböző térállásban telepített, négy szilvafajtának a vegetatív és termésteljesítmé­nyét, valamint a koronaalakítási és fenntartási sajátosságait mutatjuk be. 1997 tavaszán a Debreceni Egyetem Pallagi Kertészeti Kísérleti Telepén telepítettünk egy 4 fajtából álló, 4 külön­böző térállású szilvaültetvényt. ■ A KÍSÉRLETEK ANYAGA ÉS MÓDSZERE

Next