Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - Gyümölcstermesztés - Király Katalin - Gonda István - Holb Imre: Cseresznyefajták vegetatív és generatív tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata

34 Gyümölcstermesztés felső részén) elérték a 35-40 cm-es hosszúsá­got, a központi tengely teljes hosszában min­den hajtást a felére vágtunk vissza. A 35-40 cm-es hosszúságnál történő hajtás visszavágást a korábbi években szerzett tapasz­talatunk motiválta. Ugyanis, ha ennél koráb­ban, azaz rövidebb hajtásokat kurtítottunk akár hosszabbra, akár rövidebbre, mint azok fele hosszúsága, úgy szinte minden oldal vagy kihaj­tott elsűrűsödést okozva. Az ennél hosszabb hajtások (későbbi időpontban) visszavágása vi­szont lényegesen kevesebb új, regeneratív haj­tásképződést eredményezett a már elő­ nyugal­­mi állapotban lévő rügyek mérsékeltebb aktivi­tása miatt. Fajtától függően 4-6 hét elteltével a vissza­vágott hajtások csúcsi helyzetű rügyeiből ki­hajtó 1-3 hajtás ismét elérte a 35-40 cm-es hosszúságot, amelyeket minden fajtánál egy­formán és egy időben ismét felére vágtunk vissza. Ebben az évben a fajták egy részének hajtásait még egyszer hasonló módon vissza­vágtuk, más fajtáknál viszont már csökkent a növekedési erély, és így nem kellett azokat visszavágni. 2002-ben és a további években is folytattuk a leírt metszési beavatkozásokat. Ugyanakkor, mivel a fák a harmadik évben kivétel nélkül el­érték a rendelkezésükre álló 1 méteres átmé­rőt, a hajtás visszavágások mellett a nyár folya­mán az oldalelágazások fás részeire történő ki­sebb- nagyobb mértékű kurtítását is el kellett végezni. Ezt az előző év(ek) növedékeire való vissza­­metszéssel (visszaejtéssel, visszalépéssel) értük el. Célunk az volt, hogy a fák ne nőjenek át egymás életterébe, ne legyen túl sűrű, azaz szellős, jól megvilágítottak legyenek a 2,2-2,5 méter magas koronák. Az évenként 2-3 alkalommal végzett zöld­metszés alkalmával időpontonként az összes lombfelület mintegy 10-15%-át távolítottuk el. A mérések az alábbi paraméterekre terjedtek ki: • A fák központi tengelyének 25 cm, 50 cm, 100 cm, 150 cm, 200 cm magasságban mért keresztmetszetének átlagértékei (cm2), • a központi tengelyen található oldalágak száma a talajszinttől 2 méter magasságig (db), • a oldalágak központi tengely közeli ke­resztmetszetének átlagértékei (cm2), • a oldalágak elágazásainak száma (db), • az oldalágak 1 m hosszúságára vonatkoz­tatott összes rügyek száma (db/folyómé­­ter), • az oldalágak 1 m hosszúságára vonatko­zatott bokrétás termőnyársak száma (db/ folyóméter), • az oldalelágazásokon található virágok száma (db). A fenti mutatókból viszonyszámokat képez­tünk, a fajták összehasonlítása érdekében. Eredmények A 21 cseresznyefajta központi tengelyének át­lagos vastagságát az 1. ábra mutatja be. Az ábra alapján látható, hogy a legkisebb és a leg­nagyobb vastagságú fajta esetében közel há­romszoros a különbség. A fajták között egy, a Linda tekinthető vékony központi tengelyű­nek, a többi fajta mintegy fele közepesen, a másik fele erősen vastagnak tekinthető. A 2. ábrán mutatjuk be a központi tenge­lyen a talajszinttől 2 méter magasságig találha­tó oldalágak darabszámát. A legkisebb és a legnagyobb értékek között, mintegy 2,5-szeres a különbség. Három fajta (a Germersdorfi 3, a Linda és a Katalin) kiemelkednek a mezőny­ből, míg a többi fajta zömében a 13-17 elága­zási számú csoportba tartoznak. Az oldalelága­zások darabszáma abból a szempontból érde­kes, hogy az erősebb növekedést a több növe­kedési pont jelentősen mérsékelheti azáltal, hogy az többfelé oszlik el. A következő, 3. ábrán mutatjuk be a 2 mé­ter magasságig található oldalágak tengely-kö­zeli keresztmetszetét, azaz vastagságát. A legki­sebb és a legnagyobb vastagságokat az 1,2, il­letve 4,9 cm 2 értékek jelentik. A fajták többsé­ge a 3 és az 5 cm2 vastagsági kategóriába tartozik, mindössze 5 fajta átlagértékei találha­tók ez alatt az érték alatt. A következő ábrán (4. ábra) tüntettük fel a központi tengely vastagsága és az oldalágak tengely közeli vastagsága közötti viszonyát. Megállapítható - s ez várható is volt -, hogy a vastagabb központi tengelyű fajta oldalágai­nak vastagsága is nagyobb, a két mutató kö­zött szoros összefüggés igazolható.

Next